Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 10. szám
34 HAZAI KÖRKÉP De az igazgató a pénzbevételek növelésénél is előbbrevalónak tartja a szellemi erők megnyerését. A háromszáz volt kollégistáét például. Vagy az együttműködés erősítését 15 ország 26 egyetemével, amelyekkel a kapcsolataik már eddig is gyümölcsözőek voltak. A félszázat meghaladja a kollégiumban megfordult vendégprofesszorok száma, az elmúlt évben 83 hallgató járt ösztöndíjjal vagy cseretanulmányúton külföldön, és háromhetes egyesült államokbeli körút után, március elején több mint negyven névjeggyel a tarsolyában tért haza Szíjártó István. Egyetemi professzoroktól kapta őket azzal, hogy szíörömest jönnek az Eötvös Kollégiumba tanítani, méghozzá ingyen, megismernimegtapasztalni a hely szellemét. A hely széliéivé A hely szellemét, persze úem a falak, a bútorok, a képek, hant?1 az ott élő emberek adják. A közösség. S hogy milyen ez a közösség, azt még a benn élők is sokféleképpen látják. Béna Miklós harmadéves matematika szakos például „felelőssége teljes tudatában” jelentette ki:- Én egyre inkább élvezem itt az életet. Égyrészt azért, mert nagyon jó a szobánk. Valósággal felüdülök, amikor belépek, és mivel sokszor belépek, sokszor üdülök fel. Másrészt mert kevés ilyen hely van az országban, ahol még ma is a tudás az érték. Azt mondom: ha valahol lakást kínálnának nekem a városban, ingyen méghozzá, akkor se fogadnám el. Nem költöznék ki innen. Rácz György negyedéves magyar-történelem szakos:- Itt nincs igazi, alkotó közösség, amit az is mutat, hogy a hétvégeken kiürül a kollégium. Mindenki utazik haza, csak kósza lelkek imbolyognak itt-ott, pedig a főváros tele van kulturális lehetőségekkel. Tóth Gábor harmadéves, a diákbizottság titkára:- Nem hiszek abban, hogy kialakulhat egy százhúsz tagú közösség. A szobaközösségekre kell építeni. Demko Veronica, amerikai Rácz György: „A mai Eötvös Kollégium nem a régi egyenes folytatása!" Suba Ferenc: „Az első hónapok nagyon nehezek voltak." vendéghallgató, akit magyar nagymamája köt hazánkhoz:- Georgia államban járok egyetemre, ott is kollégiumban élfifflK akárcsak itt, most már több rrí'.út egy hónapja. Én úgy látom, hogy a diákok itt inkább a kollégiumhoz Vivődnek, míg nálunk inkább a városhoz- És itt barátságosabbak egymáshoz, köszöngetnek egymásnak, ott jóval tartózkodóbbak. Egy mondat dr. Szíjártó István közgyűlési felszólalásából:- Kezd eluralkodni egy r°ssz szokás: a kollégisták elmenjek egymás mellett, nem köszönnek sem egymásnak, sem pedig taná: raiknak. Etesi Gábor elsőéves matematika-fizika szakos:- Kialakult itt egy erős, jó közösség: előadásokat szervezünk magunknak, összejövünk a klubban, az Estikében, szóval megtalálom magamnak mindig azokat, akikkel beszélgetni tudok. És mégis: gyakran érzem magam egyedül. Van és még sincs És aztán meghallgattam Suba Ferenc elsőéves történelem-angol szakost, aki megpróbálta megfejteni: miből ered ez a kettősség, hogy van is közösségi szellem, meg nincs is:- Az első hónapok nagyon nehezek voltak. A hétvégeken mindenki ment haza, a programok sorra nem sikerültek, a közgyűlésen ledorongoltak bennünket. Aztán következtek az Eötvös-napok. A közös feladatok, a közös játékok összehoztak bennünket. Kezdett kialakulni az a bizonyos baráti kör, kiderült, hogy ebben az elsős társaságban miijén sok ötlet, gondolat, erő van. És akkor elkezdtem töprengeni: ha ilyenek vagyunk, miért nem alakul ki mégsem igazi, alkotó közösség? És rájöttem: mert ebben az egyetemi struktúrában csak egyenként és egyénenként lehet létezni. Angol szakos vagyok, és hogy jól megtanuljam a nyelvet, nyugati ösztöndíjat kell szereznem. Hogy megkapjam, hajtanom kell. így az időm éppen csak elegendő a tanuláshoz, már csak azért is, mert folyton ingáznom kell a kollégium és az egyetem között. Ha a fű ki akar nőni... Visszajutottunk tehát oda, ahonnan elindultunk: hogy a kollégium az legyen, mint volt valaha, végre kell hajtania azt a bizonyos „rehabilitációt”. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy ugyanott és ugyanúgy kell folytatni, ahol és ahogyan 1950-ben abbamaradt. A modell bizonyára nem az École Normale Superieure lesz, hanem talán valamelyik angol college, alkalmazni lehetne esetleg a tutorrendszert is, de ez már az önállóság meg-, illetve visszaszerzését követő idők feladata, gondja lesz. v- Ha lesz! - mondta erre egy ketkó T akinek egy Szíjártó István citálta afrikai szólással válaszoltam:- Ha a fű ki akar nőni, kalapáccsal sem lehet visszaverni. Márpedig a Ménesi úton az idők is, a feltételek is megértek a változásra. így látják ezt a diákok is. A március 8-i közgyűlésen ezért szavazott az új diákbizottságra és beterjesztett rehabilitációs programjára a részt vevő diákok és tanárok 88,8 százaléka. GARAMI LÁSZLÓ FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
