Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

MAGYARORSZÁG ÉS A SZENTSZÉK ÉVSZÁZADAI 25 Februárban teret neveztek el Eszter­gomban Mindszenty József bíborosról, a koncepciós perek egyik áldozatáról. Agostino Casaroli és Paskai László bí­borosok az avatóünnepségen Világkongresszus alkalmával, és történelmileg maradandó lett a szerepe a háborús években s fő­ként a tragikus 1944-es esztendő­ben is. Angelo Rótta (1872-1965) 1922-től címzetes püspök, majd címzetes érsekként lett budapesti nuncius. Kiváló kapcsolatai vol­tak a magyar egyháziakkal épp­úgy, mint a közélet szereplőivel. Köztiszteletnek örvendett, és ezt igazolta 1944-ben, az üldözöttek mentése érdekében kifejtett elé­vülhetetlen működésével is. Angelo Rótta a Sztójay-kor­­mány első zsidóellenes rendsza­bályainak publikálásakor felke­reste a miniszterelnököt, és köve­telte a humánus eljárást mind­azokkal szemben, akiknek a szár­mazásukon kívül nem volt semmi más bűnük. A jól tájékozott vati­káni diplomácia már ismerte a deportált zsidók tragikus sorsát. Rótta nuncius 1944-ben tízezré­vel írta alá azokat az oltalomleve­leket, amelyek a Szentszék, a pá­paság diplomáciai és spirituális tekintélyére támaszkodva igye­keztek védelmet adni az üldözöt­teknek. A deportálások megkezdése­kor, 1944. május 15-én Rótta - aki a német megszállás ellenére a helyén maradt, hogy segíthessen - formális tiltakozó jegyzéket küldött a kormányhoz. Lépéseit igyekezett összehangolni a této­vázó hercegprímással és a püspö­ki karral, hogy annak nagyobb nyomatéka legyen, sajnos, ebben nem mindig talált kellő támoga­tásra. A püspökök közül főként báró Apor Vilmos győri püspök­re számíthatott. Rótta magatartása további er­kölcsi és politikai megerősítést nyert magától XII. Pius pápától. Róma felszabadulása után, 1944. júniusában a pápa táviratot inté­zett Horthyhoz, amelyben a de­portálások azonnali leállítását sürgette. Ezzel összhangban, Rót­ta 1944. június 27-én levélben fordult Serédi hercegprímáshoz, hogy a püspöki kar ünnepélyes és nyilvános szószéki tiltakozást tegyen a deportálások ellen. Va­lószínű e két lépésnek is szerepe volt abban, hogy végre 1944. jú­nius 29-én megszületett a depor­tálások ellen tiltakozó közös pásztorlevél, amely azonban - a kormány ügyes taktikai lépései nyomán - mégsem került felolva­sásra. Annyit azonban elértek, hogy a vidéki zsidók deportálása után, a budapesti gettó kiürítése - egyelőre - halasztást nyert. A két ország diplomáciai kapcsolatai­nak rendezését készítette elő Horn Gyula januári vatikáni látogatása, akit fogadott II. János Pál pápa. katolikus egyházfő Rótta és munkatársainak dip­lomáciai lépései és gyakorlati ak­ciói több tízezer magyar zsidó életét mentették meg. Ezt a bátor kiállást a Szövetséges Ellenőrző Bizottság azzal „honorálta”, hogy mint a „fasiszta kormány­nyal együttműködő” diplomatát, kiutasította Magyarországról. Politikai játékok Rótta érsek távozásával nem szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok. Mindkét fél úgy te­kintette, hogy a diplomáciai kap­csolatok „szünetelnek”. Az 1945 és 1948 közötti években a diplo­máciai viszony helyreállításának kérdése a nagypolitika és a ma­gyar belpolitikai küzdelmek ré­szévé vált. Mindszenty József hercegprímás római emlékiratai­ban is olvasható beszámolói a kapcsolatok rendezésének szán­dékáról tanúskodnak. A „politikai játék” azonban azt eredményezte, hogy amikor a kormány érdeke lett volna a kap­csolatok helyreállítása, az egyház nem szorgalmazta azt, és viszont, amikor Róma vagy a magyar egy­ház akarta, a kormányzat gán­csolta el e törekvést. 1948-tól le­került a kérdés a napirendről, az el- és bezárkózás politikája kö­vetkezett. Ennek tragikus követ­kezménye lett, hogy a magyar egyház legális kapcsolatait is meggátolták a Szentszékkel. Némi javulást csak az 1964. évi részmegállapodás eredményezett, amely lehetővé tette a püspökök és a Szentszék érintkezését, más­részt megteremtett egy olyan for­mát, amely a kormány és a Szent­szék közötti folyamatos kapcso­latokat biztosította. Ettől kezdve évente kétszer - tavasszal és ősz­szel - Budapesten, illetve Rómá­ban találkoztak a tárgyaló felek, hogy - a diplomáciai kapcsolato­kat helyettesítendő - tárgyalja­nak a vitás kérdésekről. Ez a kap­csolat végül is gyümölcsöző volt, ha a bíboros államtitkár magyar­­országi és a magyar vezetők vati­káni látogatásaira gondolunk. A normalizálás napjainkra vált lehetségessé, és a pápa, II. János Pál magyarországi zarándokújá­val fog beteljesedni. GERGELY JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents