Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
KRÓNIKA 7 ÜLÉSEZETT A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK VÁLASZTMÁNYA Legyen az MVSZ a nemzeti stratégia kidolgozásának egyik műhelye A Magyarok Világszövetsége vezető testületé - melyben a hazai résztvevők mellett tizenhárom ország magyarjai tevékenykednek - több aktuális és hosszabb távra szóló tennivaló megvitatására ült össze. A mintegy négyórás fórumon az MVSZ alelnöke, Czine Mihály professzor elnökölt. Bár az MVSZ választmányi tagjai közül jó néhányan személyes ismerősei, régi munkatársai, mégis bemutatkozó látogatás is volt Tabajdi Csabáé a választmány ülésén; hiszen mind az általa vezetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárság, mind az MVSZ-választmány néhány hónapos intézmények csupán. Az MVSZ-szel közös célokért munkálkodó kormányzati szervezet vezetőjének kijáró figyelemmel hallgatták a politikust, aki átfogó helyzetelemzésbe ágyazva ismertette a titkárság szerepét, feladatait. Mivel az utóbbiról Tabajdi Csaba nemrégiben nyilatkozott lapunknak, ezúttal csupán mondandójának általánosabb jellegű részeit emeljük ki. Trianon óta halmozódó feladatok Az Európától való további leszakadás veszélye, Trianon mai napig való megemésztetlensége különösen sürgeti egy nemzeti stratégia kidolgozását - hangsúlyozta. - Igazi demokrácia és igazi piac kellene, de úgy, hogy egy kíméletlen kapitalizmus ne szabaduljon rá a máris két és fél milliós szegénységre. Akármilyen kurzus következik - mondotta -, ez nem megkerülhető feladat. Egyelőre nincs gazdasági teljesítmény a politikai reformok mögött, miközben a pártok acsarkodnak, folyik a versengés, ki a magyarabb. Stratégiánk kialakításakor fel kell tenni azt a kérdést is, mit jelent számunkra egy egységesedő Németország, mit egy rohamléptekkel demokratizálódó Csehszlovákia. Ma úgy tűnik - fűzte hozzá -, hogy minden úttörő szerepünk ellenére, leértékelődünk a Nyugat szemében. Ami a Szovjetuniót illeti, számára az az egyetlen szempont, hogy Közép- Európa ne legyen ellenséges. A status quót, a határokat tisztelni kell, de misztifikálni - erre tanít a történelem - nem szabad, hiszen egy új világpolitikai helyzet elvezethet a sorompók lebontásához. Erre is legyen felkészült a magyarországi és a határainkon túli magyarság. Elismerés és köszönet jár azoknak, akiket idehaza bárminemű sérelem ért, mert felemelték szavukat a szomszédos országokban élő magyarságért - taglalta Tabajdi Csaba. - így kell gondolnunk azokra a Nyugaton élő magyarokra is, akik azokban az időkben tettek Erdélyért, a kisebbségi magyarságért, amikor a magyar politika ezt nem vállalta fel. A Magyarok III. Világkongresszusa A Magyarok Világszövetsége elnöksége egy, a világ magyarságához szóló üzenet kibocsátását kezdeményezte. A szövegezésbe többen javasoltak módosításokat, végül Czigány Lóránt londoni irodalomtörténészt és Komlós Attilát, a Reformátusok Lapja főszerkesztőjét kérték fel, működjenek közre az üzenet megszerkesztésében. Bizonyos, hogy akár egy emberélet, akár a szervezet vagy az ország, a nemzet mércéjével mérünk, ritkán adódik oly nagyszabású feladat, mely a napirend következő fejezetét képezte. A Magyarok Világszövetsége 1988. évi, fél évszázados emlékülésén került először a gondolat a széles nyilvánosság elé: hívassék össze a Magyarok III. Világkongreszszusa. Ezúttal már konkrét elképzelésekről esett szó. A választmány bizalmat szavazott Pungor Ernő akadémikusnak, a magyar értelmiségi találkozókat szervező Magyar Fórum elnökének, hogy nagy gyakorlatát kamatoztatva, elnökként vezesse a világkongresszus előkészitő bizottságát is. Az egyhetes program 1992. augusztus 16-tól szakmai konferenciákkal: műszaki és természettudományos szakemberek, orvosok és zeneművészek már hagyományosnak mondható összejöveteleivel kezdődne. Ekkor nyitnák meg a külföldi magyar képzőművészek tárlatát is. Tizenkilencedikén ülne össze a Magyarok III. Világkongresszusa. Húszadika, Szent István napja, az ünnep, a szent jobb körmenet jegyében telne. A következő napon folytatódna a kongresszus. Szemben az 1928-as első- és az 1938-as második világkongresszussal, az 1992- es magyar világtalálkozónak aktív részesei lesznek a szomszédos országok magyarjai is. Pungor Ernő megemlékezésre érdemes évfordulóként említette, hogy éppen a világkongresszus idején lesz kétszáz esztendős a magyar nyelvű egyetemi oktatás. Éltető Lajos professzor (USA) figyelmeztetett: ne feledkezzünk meg az ifjúságról! Szervezhetnénk a világkongresszussal egy időben cserkésztalálkozót, vonjuk be az egyházi ifjúsági mozgalmakat is. A Csemadok csatlakozik A szomszédos országok magyarságának képviselői elmond-
