Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 10. szám
KRÓNIKA 7 A nagyváradi madárcsoda A jelmondatok soha nem eredményeket summáznak, sokkal inkább óhajokat fogalmaznak meg. Nagyváradon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ első kongresszusán az elnökségi asztal két oldalán két felirat volt olvasható: Egységben a jövő; Otthon a hazában. Jókívánság, szép és őszinte mind a kettő. De hát egyelőre nincs még otthon a hazában, és a jövő is bizonytalan, lévén az egység kétséges. A váradi tanácskozás persze sokat segített, ha másként nem, a magyarok végre kibeszélhették magukat: sérelmeiket, ellentéteiket, egyeztethették terveiket.- Ha öt hónappal ezelőtt azt mondja valaki - fogalmaz Domokos Géza író, a (Criterion Kiadó igazgatója -, hogy egy romániai magyar szervezetnek lesz most alakuló ülése, akkor ezt bizony nagyon kevesen hiszik el. Nagy változás történt! Én a december óta történteket három szakaszra osztom: január második feléig tartott a töretlen optimizmus időszaka, a felhőtlen öröm, hogy véget ért a legszörnyűbb kelet-európai diktatúra. Január második felétől március közepéig jött a második szakasz, látszottak a feszültségek, és megjelent a politikai színpadon a Vatra Romaneasca. A marosvásárhelyi tragikus események e szakasz külön fejezetét jelentik. Ezután következett a harmadik szakasz, amikor szertefoszlottak az illúzióink, és jelentkezett a józan tisztánlátás és a vizsgálódás igénye. Hogy számot kell vetni végre reális helyzetünkkel, a románság tudati állapotával. A roncsot vezetni kell Vajon mennyire elegendő a fenyegetettség ahhoz, hogy valamiféle jól működő egységet teremtsen az erdélyi magyarság körében? Váradon az ügyrendi vita vagy három óráig tartott, és ezt követően a felszólalásokban sem lehetett elsiklani az egymásnak szóló, olykor nyilt, de inkább burkolt támadások, célozgatások felett. Jócskán jutott a bírálatokból Domokosnak, Király Károlynak és mindenkinek, aki, úgymond, együttműködött a korábbi rezsimmel. Javában folyt az üzengetés, amikor Tőkés László kért indulatosan szót, közölve, nem ért egyet azzal a demagóg kommunistaellenességgel, amelyből például Magyarországon Pozsgay Imrére is jócskán hullott. Helytelen az olyan szemlélet, amely azonos megítélésben részesíti például Király Károlyt Hajdú Győzővel. Sütő András is volt KB-tag - mégis kétségbevonhatja-e valaki szándékát, tisztaságát? Aztán lecsendesült ez a téma. Király is közölte: semmiféle tisztséget nem vállal a jövőben, így akarja segíteni az újat, utat nyitni a fiataloknak. „A kommunizmus megbukott, de a struktúra megmaradt - mondta Király. - A gazdaság megváltoztatásához legalább tíz év kell. Roncsot örököltünk, de ezt a roncsot is vezetni kell. Nehéz volt az út a kapitalizmusból a szocializmusba, de visszafelé még nehezebb lesz...” Jöttek az újabb vitatémák. A kereszténység elvei bekerüljenek-e a programba (végül bekerültek), hol legyenek magyar egyetemek, kit támogassanak a választásokon - s közben jöttek újra az „üzengetések” is.- Az a groteszk helyzet alakult ki - mondja Sylvester Lajos, a kiváló író, a háromszékiek vezetője -, hogy kívülről jobban összetartozónak látszunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Az RMDSZ egy sokszárnyú madár. Egy sokszárnyú madár azonban nem repül. A mi madarunkat viszont egy közösség hozta létre, ez nem egy természetes, hanem egy művi madár - és repülhet. Ami a jövőt illeti, nyilván markánsan elhatárolódnak majd a különböző csoportok. Mi nemzeti kisebbségben élünk, és sokfélék, más és más műveltségi réteghez vagy vallásfelekezethez tartozók, ifjak és öregek, több száz foglalkozást űzők vagyunk, és csak egyetlenegy lényeges jellemzőnk köt öszsze: rontania magyarok vagyunk. Hiába fakadna a miénkből is, mint minden népcsoport természetéből, hogy a magunk sokszínűségével beborítsunk egy bizonyos területet. Nem tehetjük, mert egyetlen csapatba sűrítenek, hajszolnak a felismert körülmények. Aki nem a bollyal repül, az elkóvályog, vagy eltéved, vagy elkapják a ragadozó madarak. Gyönyörűség, hogy a szövetségünk él és működik. A magyarságtudat összeköt, s a végtelenségig összetart. Önmagunk megőrzésének megvannak a csodái. A moldvai csángó magyarok szomorú esete mutatja, hogy egy csoport akár anyanyelvét is elveszítheti. Mégis: a származástudat, a dallamvilág, a szokások, sőt az ízek is képesek fenntartani a magyarságtudatot egy nyelvéből kivetkőztetett csoportban. Nem kell bennünket állandóan félteni, még ha fogyunk is! Síró pesti barátaimat, akik innen települtek ki, azzal vigasztalom, hogy az erdélyi magyarság hasznára lehet bárhol, bárki. Géppisztolyok üzenete Várad békés volt és gyönyörű a kongresszus napjaiban. Gyönyörű a Körös-parti tavasz, a folyó menti sétányon a platán- és a gesztenyesor. A fenséges méltóságú templomok, a szecessziós házcsodák - mint valami bimbózó szépségű menyasszony foltozott, szegényes, de tisztán viselt
