Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-01 / 9. szám

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

54 IRODALMUNK KINCSESTÁRA____________________________________

Tengerszem

Te - mondta az asszony hirtelen, és megállt a hegyi ösvényen. - Emlékszel? Volt itt valami.- Emlékszem - mondta a férfi.

Mindkettőjüknek kitágult a

szemük, mint akik visszanéznek, egy emlékre bámulnak és ugyanazt látják.- Egy vendéglő - rajongott az asszony. - Egy pompás, ragyogó, európai vendéglő. Aztán egy nagy-nagy üveges tornác. Aztán egy üvegajtó, egy óriási üvegajtó.- Igen - szólt a férfi. - Ott reggeliztünk egyszer. A tengerszemre nézett. De az az épület följebb van. A hegytetőn van.

Húsz évvel ezelőtt jártak itt, együtt.

Lassan ballagtak föl a hegyre, a lila csillagfürtök között, hogy megkeressék.

Csakugyan fönn a hegy tetején volt az épület: kétemeletes, szürkére meszelt ház. Sarkán valami csemegekereskedés vagy falatozó, ahol hideg csirkét, málnaszörpöt, gyümölcsöt árultak. Ezt fölismerték.

Bementek a hátsó kapun. Ideoda tévedezve a sötét folyosón, végre kiértek a napfényes tornácra, az üveges tornácra, ahonnan a tengerszemre látni.- Ez nem az - állapította meg az asszony azonnal. - Az nagyobb volt, sokkal nagyobb.- Nagyobb és szebb - tette hozzá a férfi.

Az üveges tornácon néhány vendég uzsonnázott, levelezőlapot írt, kirándulók, hátizsákkal.

Megszólították az öreg pincért:- Nincs itt egy másik tornác is?- Nincs kérem.- Ez volna az? - bámultak egymásra. - De itt valami változás van. Mondja, közben nem alakították át?- Nem, kérem.- Szinte hihetetlen. így volt ez mindig?- így, kérem.

Mindenesetre leültek. Fagylaltot rendeltek.

Amikor a pincér hozta a fagylaltot, tovább vallatgatták.- És hol az ajtó, az üvegajtó?- Melyik üvegajtó? - kérdezte a pincér.- Az az üvegajtó, az az óriás üvegajtó - és kezükkel, karjukkal mutatták, hogy milyen óriási.- Itt csak egy üvegajtó van - válaszolt a pincér. - Ez - és rábökött.

Éppen előtte ültek.- Érdekes - csodálkoztak. - Nem is vettük észre.

Kis üvegajtó volt ez, rozoga, kopott, s apró üvegtáblákkal berakva. ízléstelen, zöldre festett vasrácsok keretezték.

Rámeredtek, gyöti ődve, mert a szó szoros értelmében fájt nekik a távlat ilyen eltolódása. Mint egy álomképre merec tek rá, mint az ifjúkorukra mered ek rá. Nem ismerték föl. Tanú mányozták, hol nyílik, hová lehet eljutni ezen az üvegajtón.-Lehetetlen - erősködött az asszony. - Teljesen le íetetlen.-Pedig nyilván <z lesz - mondta a férfi. - Az ember, kérlek, téved. Különösen annyi idő után. Az ember, kérlel, csalódik.

Most elmosolyodtik azon, hogy hajdan, húsz évvel ezelőtt, milyen szépnek, csodálatosnak, tündérinek látták ezt a helyet. Kacagtak csacsiságukcn, tapasztalatlanságukon.