Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
SZOMSZÉDOLÁS 43 Trianonról Romániában ROMÁNIÁI MACTAR/S ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST A trianoni békeszerződés aláírásának 70. évfordulója kapcsán elemző cikket közöl a Romániai Magyar Szó című országos napilap. Bevezetőjében megállapítja:- Ha valóban bízni és hinni akarunk a nemzeti megbékélésben - és más esélye nincs sem magyarnak, sem románnak akkor legalább annyira érzékenynek kell lennünk a másik fél fájdalmára is, mint a magunkéra.- Mert igaz ugyan, hogy az 1920. június 4-én Magyarország által is aláírt trianoni békeszerződés igazságot szolgáltatott csaknem hárommillió románnak (2 895 158), de ugyanakkor nem sokkal kevesebb mint három és fél millió (3 424 878) magyar került idegen uralom alá, s ebből a legtöbb Romániához (1 704 851).- Mi magyarok, őszintén mondhatjuk, hogy belerokkantunk abbeli állandó és túlzott igyekezetünkbe, nehogy a bennünket mélységesen megalázó és néha halálos sebeket ejtő csapások felemlítése megsértse az uralkodó nemzet önérzetét. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az önmegbecsülés és a tiszta önérzet nem valami kivételes jog, amely csak a hatalmat gyakorló többséget illeti meg. Ez annál inkább megilleti az elnyomott kisebbséget, mert hiszen néha már más sem marad számára. A Romániai Magyar Szó a továbbiakban így vélekedik:- Igenis, bátran kimondhatjuk, mert végre ki kell mondanunk a nyíltság jegyében, amit mi eddig is tudtunk, és magunkban éreztünk, hogy Magyarország szétdarabolását a győzelemben osztozó nemzetek (köztük kimagasló felelősséggel Franciaország) a nemzetiségi elvre való hivatkozással hajtották végre, de a valóságban minden nemzetiségi szempontot kirívóan mellőztek. A politikai szempontok felülkerekedéséből közvetlenül következett a magyarság kollektív felelősségre vonása, kíméletlen és igazságtalan megbüntetése. A máig érvényes tanulságokat a romániai változások függvényében ekként összegezi az újság:- Érthető, hogy Trianont nem lehetett és nem lehet megemészteni. Trianon aktualitása viszont nem az elmúlt történelmi események értelmezésében vagy újraértelmezésében van, hanem az akkor kialakult konfliktushelyzet máig megoldatlan állapotában. Trianon vágta sebeinket nem csak gyógyítatlanul hagyták a felületes és tüneti kezelések, hanem nagyon sokszor újra felszakították őket.- A jelen feladata tehát, hogy igazi békét teremtsen Trianon fájó emléke helyett. Ezért szabad és ezért kell Trianonról beszélnünk.- Alaptételként kell viszont leszögeznünk, hogy Trianon revíziója semmi esetre sem területi vonatkozású! Minden megoldás kizárólag csak a mai Románia területi épségének és állami szuverenitásának tiszteletben tartásával képzelhető el.- Trianon reviziójának elsősorban szelleminek kell lennie - húzza alá a lap, majd leszögezi:- A mai Románia területén sok száz éve együtt élő népeknek - románoknak, magyaroknak, németeknek, zsidóknak, szerbeknek, ukránoknak, törököknek, cigányoknak, örményeknek, görögöknek, és még sorolni lehetne hány nemzetiségnek -közös érdeke a baráti és őszinte hangulat megteremtése. A mindannyiunk szebb, közös jövőjét tehát csak az egyének, valamint a nemzeti kisebbségeknek az államnemzettel való igazi egyenlőség alapján, az egyéni és kollektív jogok biztosítása útján lehet elképzelni.- A romániai forradalom a román nép és a nemzeti kisebbségek együttes, közös forradalma, amely magában foglalja a nemzeti tudat forradalmát is, az így megszülető - most még vajúdó- demokrácia pedig közös tulajdona lesz majd minden nemzeti közösségnek- írja végül a lap, s hozzáfűzi:- Bízzunk ebben és - cselekedjünk érte. Kárpátaljai KÁRPÁT/ gondok és «'gaz szó remények A Kárpáti Igaz Szó című lapban Bornemissza Eszter helyszíni riportjából ismerhetjük meg a munkácsi járás ukrán-magyar vegyes lakosságú közösségének, Izsnyétének új gondjait. A riporter a község lakóinak kívánságára indult útnak, hogy megnézze: milyen dolgok történnek mostanában arrafelé. A magyar pedagógusok védelmükbe vették az ukrán nemzetiségű iskolaigazgatót, akit a helyi hivatalos vezetők a magyarok iránti elfogultsággal vádoltak meg. Ugyanakkor szülői panaszok is érkeztek a szerkesztőségbe; ők az óvoda uk*Én vezetőnőjéről mondták el, hogy nem rokonszenvez a nemrégiben megalakult magyar csoporttal. Az újságírónő utánajárt a panaszoknak, s a következőkről számol be:- Izsnyéte lakosságának hetven százaléka magyar nemzetiségű, a községben magyar és ukrán tannyelvű iskola működik. Az óvodában viszont ukrán nyelven folyt az oktatás. Ez a későbbi beiskolázáskor természetesen hátrányos helyzetbe hozta a magyar gyermekeket. Ezért a magyar pedagógusok szerették volna, ha tanítványaik megfelelő magyar nyelvű óvodai képzés után léphetnek az első osztályba. Az óvoda vezetője azonban nem támogatta kérésüket. Amikor a felsőbb szervek támogatásával mégis megalakulhatott a magyar óvodai csoport, a vezetőnő tüntetőén elhatárolta magát minden közös munkától, sőt kollégáival együtt intrikákkal, s nyílt szembeszállással is akadályozta a magyar csoport munkáját.- Sajnos még a régi beidegződések működnek - állapítja meg a lap -, ezért kerülhetett sor arra is, hogy névtelen rágalmazók kikezdjék az iskola ukrán nemzetiségű igazgatóját, amiért a magyarokat „pártfogolja”. Az egész bonyodalom a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének megalakulásával kezdődött. Úgy tűnik, a helyi vezetők nincsenek tisztában az új magyar szervezet célkitűzéseivel, és ellenük irányuló „lázadást” sejtenek mögötte. A vezetők féltik pozíciójukat, ők keltik a zavart.- Az újságírónő tapasztalatait így összegzi:- Elmarasztalhatnánk a helytelenül gondolkozó óvodai vezetőt, a tanácselnököt s a járási közoktatási osztály felelős dolgozóit is. Ehelyett inkább azt hangsúlyozzuk, hogy a magyar többségű községbe csak most ért el a változás szele, és csak most tanulgatják a demokráciát.
