Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
28 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Játsszon világháborút! Még mielőtt megijedne a kedves olvasó, nyomban leszögezzük: a címben jelzett játék a múlté. Még 1917-re tehető a történet, amikor őseink Piatnik kártyával römiztek, ultiztak. Csakhogy a pakli lapjairól a világháború hősei tekintettek a kártyázókra: Károly király, Ferdinánd cár, Mehmed szultán - és Auguszta főhercegasszony. Hogyan is kezdődött? Hiszen a 20. század fordulóján volt néhány békés esztendő, amikor szinte öröktől fogva létezőnek és változatlannak mutatkozott a világ. Mindez azonban felszínesnek bizonyult: a békés évek után mégiscsak jött a háború. Mégpedig az első világháború. S közben megszületett az ország háborús törvénye. A magyar honatyák már 1912- ben megszavazták a LXIII. törvénycikket a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. Ez a törvény igen alapos volt: szabályozta a sajtó működését, az újságok postai terjesztését, a hírek továbbításának mikéntjét is. Savanyú-e a káposzta? Az előkészület jogosnak bizonyult: e törvény alapján hívták életre 1914-ben, a világháború kirobbanásának pillanatában a Hadifelügyeleti Bizottságot, amely egyszerűen mindenbe beleszólt. Meghatározta a levelezőlapok formáját, döntött a bélyegtervekről és a kártyatervekről is, megregulázta a címerek és zászlók használatát, pontosította a demecseri kincstári káposztasavanyító gyár épületeinek feliratát is. Tehát felügyeletet gyakorolt az élet minden területén, az első háborús órától egészen az összeomlásig... A háború kényszere hivta életre a magyar királyi Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatalát is. A név félreérthető. Nem a hadakat kívánták segélyezni, hanem a háborúban megnyomorodottakat és a hadaktól meggyötört hátországi szegényeket. A hivatal vagyonát a hadügyminisztériumi támogatás, tehetős emberek adománya, a bálok tombolajátékain befolyt összegek és egyéb, erre a célra kitalált naptárak, képes és tábori lapok bevétele adta. Mindamellett - furcsa ellentmondás - különösen a háború utolsó éveiben, a harcot és hősi helytállást is népszerűsítette a Hadsegélyező Hivatal minden kiadványa. Az 1917-ben kiadott és forgalomba került magyar kártya is ezt a kettős célt szolgálta. Népszerűsítette a szövetséges hatalmak - Bulgária, Törökország, Németország - uralkodóit és hadvezéreit. Az eladásból származott bevételt az elesett hősök özvegyei és árvái javára könyvelte a Hadsegélyező Hivatal. A Piatnik Nándor és Fiai cég gyárában készült magyar kártya tervezője Kober Leó főhadnagy volt. Kober Leó festőművész-grafikus, plakátrajzoló és karikaturista s a háborúba bevonultatott népfölkelő, magyar szülők gyermekeként, „osztrák-magyar” állampolgárnak született a csehországi Brünnben, 1876-ban. Festészeti tanulmányait Budapesten, Bécsben, Münchenben végezte, s mint ismert rajzoló - aki a bécsi Muskete című élclapnak már rendes munkatársa volt - Párizsban telepedett le. Innen a háború kezdetén - mint idegen állampolgárnak egy ellenséges országban - haza kellett jönnie. Néhány jó plakátja és levelezőlapterve volt már itthon is, amikor 1916-ban „Jegyzetek és megjegyzések a háborúról” címmel önálló kiállítást rendezett Budapesten a Könyves Kálmán Képzőművészeti Kiadó Nagymező utcai szalonjában. Kiállítási katalógusához Ignotus Pál írt előszót, azt említve fel - amin ma is csodálkozik a katalógus olvasója -, hogy Kober Leó nem csatlakozott a hadifestőkhöz, és nem vett részt azok kiállításán, amelyet egymás után két esztendőben is megrendezett az Erzsébet téri Nemzeti Szalon. „Kober Leónak ez az első háborús kiállítása, és képeinek művészi szándéka és értéke felől mintegy külön elszámolván művésztársaival s a műértőkkel: a nagyközönség elé ugyancsak külön áll velük. O maga is egy a milliók közül, kik most már évekre növő idők óta élnek kilöketve polgári életükből, lelöketve egyéni pályájukról...” Csodálkozva olvassuk a keserű szöveget. Ismerve a Hadifelügyeleti Bizottság, annak sajtóalbizottsága és mindezeken felül a háborús cenzúra működését, mi módon jelenhetett meg ennyi ellenőrzés után és mellett? Károly, a bridzskirály Hogy a kiállítás szomorúságot tükröző grafikáihoz képest szellemi üdülést jelentett-e a művész számára a kártyaterv, nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, hogy a Hadsegélyező Hivatal megrendelésére készült magyar kártyán kívül tervezett egy francia kártyasorozatot is. A végül forgalomba került magyar kártya elkészülte és megjelenése kétségkívül 1917. Ez a Hadtörténeti Múzeum birtokában lévő eredeti terveken szerepel. Lehet azonban, hogy a francia - avagy romi, bridzs - lapok tervei előbb készültek, csak „francia”
