Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
I NINCS TÖBBÉ VASFÜGGÖNY 17 mindenütt tisztaságot, rendezettséget, szépen karbantartott középületeket, templomokat láttunk. Sehol eldobott szemét, cigarettacsikk, még az építkezések környéke is rendezett. Azzal bosszantottuk egymást: mégis igaz, hogy „odaát” a fű is zöldebb? Persze, tudjuk jól: nem a fű más, csak hát másképp gondozzák! Lockenhaus kisváros péküzlete különösen emlékezetes. A patika tisztaságú boltban óriási a választék friss áruból, s a kontraszt bizony nem csekély, ha visszagondolunk az órája látott kőszegi pékségre... A kicsi lockenhausi főtéren egymást érik az üzletek.- Jönnek is állandóan a szomszédból - sóhajtozik az egyik ajándékbolt tulajdonosa, s mint kiderül, nem a forgalom ellen van kifogása. - A testvérem odaát él, én igazán mindig pártoltam a magyarokat, de most már valósággal félünk tőlük. Rendetlenség marad utánuk, nem vigyáznak semmire. Na és a modoruk!. .. Borús kedvvel indulunk tovább, és azon dohogunk: miért ilyen a hírünk, hiszen az ország lakosságának csak egy részéről mondható el mindez. Sajnos a rosszat könnyebben és tartósabban raktározza el az emlékezet, mint a jót. És miért van ilyen különbség a környezetkultúrában egy néhány kilométeres körzeten belül? Nem minden pénzkérdés! A műemlékvédelem igen, de a tisztaság, az udvariasság, a munka becsülete ugyebár nem az... Felérünk a vendéglőhöz, ahonnan gyalog kell folytatni utunkat írott-kőig. A parkolóban magyar rendszámú autók és sok szemét... A kilátótorony elhanyagolt, igazi senkiföldje. Vajon kétharmad részét az osztrákok, egyharmad részét a magyarok hozzák majd rendbe? Kétnyelvű búcsú Némi gyógyírt nyújtott sebzett önérzetünkre, hogy visszatérve írott-kőről, Kőszeg-hegyalja falvai felé vettük utunkat. A Kőszegi-hegység lábánál fekvő Velem, Hörmann-forrástól vezet fel a turistaút a Kőszegi-hegység 883 méteres csúcsára, ám hiába a szabadság, a kilátótoronyba innen, vagyis a magyar oldalról nem lehet felmenni, ez már határsértésnek számítana! A torony kétharmad része ugyanis osztrák tulajdon, s a bejárat az ő részükre esik. Körbe kell tehát menni, és Ausztriából megközelíteni. Senki nem tudja, kinek kellene intézkedni ebben a nevetséges ügyben, az újságcikkek sokasága mintha meg sem jelent volna. Mit volt mit tenni, a kőszegi határállomáson átmentünk Ausztriába, hogy Léka várától (Lockenhaus) menjünk fel az írott-kő kilátójához. Mivel ez együtt járt egy kis határ menti autózással is, bizony igencsak elszontyolodtunk. A kis osztrák falucskákban
