Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
/«KRÓNIKA Új jogszabályok világában Kit kártalanítanak? Az elsőszámú európai érték: a tolerancia Mit kaptunk az MDF-fel? Válaszol: Raffay Ernő, képviselő Az utóbbi időben megszaporodtak azok a levelek szerkesztőségünk postájában, amelyek az egykor államosított ingatlanok sorsával kapcsolatban tesznek fel különböző kérdéseket. Külföldön élő olvasóink közül van, aki azt reméli, hogy hamarosan visszakapja egykori ingatlanát, s erre alapozhatja hazatelepülését. Tervezik-e az államosított ingatlanok visszaadását, s ha igen, érinti-e ez a külföldön élő magyarokat is? Erről érdeklődtünk dr. Antal Imrétől, a Pénzintézeti Központ igazgatójától, a Magyarok Világszövetsége jogtanácsosától.- Magyarországon különböző időszakokban és különböző jogcímeken vettek el ingatlanokat - mondotta Antal doktor. - A legtöbb károsultja bizonyára az 1952. évi 4. sz. törvénynek volt, amely kimondta, hogy a hat szobásnál nagyobb, illetve az ennél kisebb, de bérbe adott ingatlanok államosíthatok. Ez a törvény egy olyan kitételt is tartalmazott, miszerint a tulajdonosokat kártalanítani kell, egy később megjelenő jogszabályban foglaltak szerint.- Mikor látott napvilágot a kártalanításról szóló törvény?- A dolognak éppen az a szépséghibája, hogy ez a törvény a mai napig sem jelent meg. Az igaz, hogy 1960 és 1978 között a magyar állam több országgal vagyonjogi megállapodásokat kötött. Ezeknek pedig az a lényege, hogy Magyarország egyösszegű kártalanítást fizetett az illető országnak, és az ennek fejében - állampolgárainak nevében is - elállt minden további követeléstől.- Mely országokkal kötötték meg az egyösszegű kártalanításról szóló egyezséget?- Valamennyi nyugateurópai országgal, a Német Szövetségi Köztársaság kivételével, továbbá Kanadával és az Egyesült Államokkal is. Izraellel nincs ilyen egyezség. A kártalanítás cimen kifizetett összeget az illető ország kormánya osztotta el azoknak, akik kártalanítás iránti kérvényt nyújtottak be, illetve akiknek kérelmét elfogadták.-Ezek szerint azokban az országokban, amelyeknek Magyarország megfizette a kártérítést, már nem élhetnek kártérítési igénnyel az ott élő magyarok?- A kérvények beadásának határideje a legtöbb helyen lejárt. Tudomásom szerint csupán Olaszországban fogadnak el még kártérítés iránti kérelmeket.- 5 mit remélhetnek azok, akik sohasem hagyták el Magyarországot? Ók hamarosan visszakapják az ötvenes években államosított ingatlanjaikat?- A hivatalos álláspont szerint valamilyen módon meg kell oldani az elvett ingatlanok utáni kártérítést. Az új kormány feladata lesz, hogy a mikéntre megfelelő megoldást találjon. Ingatlant azonban csak akkor lehet visszaadni tulajdonosának, ha az ma is az eredeti állapotában van, tehát nem bontották le, nem építettek hozzá semmit. Gyakorlatilag tehát az esetek túlnyomó többségében pénzbeni kártérítésre lehet számítani, mert nagyon kevés az olyan ingatlan, amely az elmúlt évtizedekben megőrizte eredeti állapotát. Hogy az NSZK-val és Izraellel mikor köti meg a magyar állam a megállapodást, azt megjósolni nem tudom. De ha az egyezség létrejön, arról bizonyára hírt ad a magyar sajtó. Tehát figyelni kell az újságokat, hetilapokat. Á. É. A most negyvenkét éves történész, Raffay __ Ernő 1987-ben szinte egyik napról a másikra lett szakmai körökön túl is ismertté Erdély 1918—19-ben című, hézagpótló munkájával. A múlt év végén a trianoni békediktátumról írt könyve fogyott el napok alatt, idén márciusban pedig az újkori Románia történetét bemutató kötettel jelentkezett. Raffay Ernő kezdettől fogva részt vett a Magyar Demokrata Fórum munkájában. Miután Szeged egyik képviselője - helyzete tarthatatlanná válása miatt - lemondott mandátumáról, a mozgalomból párttá alakult MDF a szegedi egyetem történész docensét indította az időközi választáson, aki fölényes győzelmet aratott, és néhány hónapon át a márciusig működő országgyűlésnek is tagja lehetett. Szereplése az ezt követő általános választáson is meggyőző volt: a szegedi 1. választókerületben a szavazók több mint 53 százaléka tüntette ki bizalmával. *- A régi parlamentben egy hatfős „minifrakció” képviselte a Magyar Demokrata Fórumot. A munkáját most kezdő, J86 fős testületből 164-en lesznek MDF-honatyák. A kihívás nem csekély. Ezúttal egyáltalán nem patetikus, ha azt mondjuk: történelmi.- Valóban most következik az igazi megméretés, próba. A régi parlamentben szinte borítékolva volt számunkra a kudarcélmény. Ez nyilvánvalóan eltűnik, most alkotó módon vehetünk részt az Országgyűlés munkájában.- Önök egymaguk mintegy 1,8-szer annyi mandátummal rendelkeznek, mint a második legerősebb párt, a Szabad Demokraták Szövetsége. Nem tart bizonyos elkényelmesedéstől?- Nem! Amint az a Parlament egészére is jellemző, MDF-es képviselőtársaim is zömmel új emberek, akik bizonyítani akarnak. És itt most nem akármi a tét! Aki kényelmes, az az országgal szemben kényelmes! De a Szabad Demokraták Szövetsége 92 képviselőjével szemben sem lehetünk kényelmesek ...- Végül is mit kapott ön szerint az ország az MDF- fel, mint legerősebb párttal?- Először arra keresném a választ, hogy pártom mit kapott az ország népétől. Bizalmat kapott. Történelmi lehetőséget arra, hogy az országot - koalícióban szövetségeseivel - kiemelje a mélységből, amibe került. A népnek azonban - ezt mint történész is mondom - csak egyszer lehet hazudni, ígérgetni. Meggyőződésem, hogy ebbe az utcába még véletlenül sem tévedünk. Mit kapott az ország a választások végeredményeként? Nemzeti, keresztény és demokrata tartalmat hordozó pártok kerültek hatalomra. A nemzeti és keresztény jelzőt sem mi, sem szövetségeseink - a Kisgazda Párt és a Kereszténydemokrata Néppárt - nem úgy használjuk, hogy a „keresztény-nemzeti kurzus” viszszatértétől kellene tartani. Az MDF a Kárpát-medencében élő magyarok szellemi-lelki egységét kívánja megvalósítani. A nemzeti
