Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL \ VOAV'^ » — A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Olvasom, hogy otthon szakállt is viselhetnek ezentúl a rendőrök. Az új szolgálati szabályzatnak természetesen nem ezek a legfontosabb pontjai. A szabályzat a többi között rendelkezik arról, hogy az intézkedő rendőr a polgári életben szokásos megszólítást - „uram, asszonyom” - használja, s köteles bemutatkozni, neve és rendfokozata közlésével. Én 16 éve szolgálok New York város rendőrségén. 1974-ben végeztem el a 6 hónapos rendőrakadémiai tanfolyamot, de tisztán emlékszem az eskü után következő első tanfolyami napra, mikor kiosztották oktatótisztjeink a járőri szabálykönyvet (Patrol Guide). A New York-i rendőrség szolgálati szabályzata engem már 1974-ben kötelezett arra, hogy mint intézkedő járőr, köteles vagyok az embereket úgy megszólítani, mint Sir, Mister, Miss (úr, uram, asszonyom), és ugyancsak köteles voltam bemutatkozni, nevemmel és rendfokozatommal. Sajnálatos, hogy Magyarországon ez a szabály nem volt a rendőrök számára kötelező. 1985-ben egy szenzációs hármas gyilkossági ügy nyomozására voltam beosztva, mivel a harmadik áldozat magyar származású volt. Lantos Piroska, híres magyar manöken volt az egyike a három áldozatnak. A nyomozás során az elhunyt lány szüleit akartam a leggyorsabb úton értesíteni a szomorú hírről, és mivel nem volt a lakásukon Magyarországon telefon, így a székesfehérvári városi rendőrséget hívtam New York-i irodámból. Meglepetésemre legelőször is a magyar tudakozó nem akarta megadni a Székesfehérvári Rendőr-főkapitányság telefonszámát, úgy beszélt, mintha a kért szám valami „hadititok” lenne. Rövid bemutatkozásom és magyarázatom után csak megadta a számot. Egy „ügyeletes emberrel” beszéltem, aki sem rangját, sem nevét nem volt hajlandó megmondani. Én hiába mutatkoztam be hivatali rangon, mint nyomozótiszt a New Yoríc-i rendőrségtől, az illető - mikor kértem nevét és rangját - azt válaszolta: „Kolléga úr, értse meg, nem adhatom meg.” Mikor megírtam a nyomozói jelentést, ezt tartalmazta: „Az elhunyt szülei a székesfehérvári rendőrség által értesítve lesznek. A rendőrségi alkalmazott nevét, rangját kérdésemre megtagadta.” Remélem, hogy 1990- ben a rendőrségen dolgozó kollégák fokozottabb felelősséggel és tisztelettel szolgálják a polgárságot. AUGUSTINE PÁPAY JR. GOSHEN, N. V. USA Hozzászólásom Kormány János (NSZK) honfitársam panaszához szól, amely szerint az esztergomi rendőrkapitányságon udvariatlanul molesztálták őt a civil ruhát viselő rendőrségi tisztviselők. Első pillanatban én mint notórius hazajáró bosszankodtam a magyar eljárás miatt, de egyben a Kormány házaspár érzékenységén is. Mi, külföldön élő magyarok nem hátrálhatunk meg ilyen kis kellemetlenségek miatt. Mi a szabad világ szokásait, törvényeit, emberi kapcsolatait megszoktuk. Ezeket a viselkedési formákat valahogy haza kell plántálnunk. Tudni kell, hogy egy, a diktatúra szerint nevelt ország tisztviselőivel állunk szemben. Ezek az ország megreformálásánál még nem változtak kellő mértékben. A demokrácia nem születik meg egyik napról a másikra. Magyarországon az igazi demokrácia még embrionális állapotban van. Remélem, hogy az általam nagyra becsült Kormány házaspár a megindult reform folyamatába bekapcsolódik azzal, hogy továbbra is hazalátogat, de már felvértezve tisztességes és jóindulatú bátorsággal és öntudattal. Az országnak ugyanis nemcsak nyugati tőkére van szüksége, de még annál jobban arra a friss levegőre, amelyet szerény látogatásunkkal az Európa Házból importálni tudunk. EGEI SÁNDOR OFFENBACH, NSZK Van a Postaláda rovatnak egy jellemzője: akármit írnak bele aggódó honfitársaink, vagy jóindulatúan javasolnak érdekes és ötletes változtatásokat az országra vonatkozóan, nem történik semmi. Csupán arra jó ez a rovat, hogy érezze mindenki, szabadon elmondhatja a véleményét. Vagyis egészen egyszerűen szólva: a kutya ugat, a karaván halad! Nagyon felháborított a „Perek az egyházak ellen” című cikk. Mi, külföldön élő magyarok ezeket a törvénytelenségeket már régen ismerjük, és nem a Magyar Hirek a történelmi forrásmunka számunkra ebben a szomorú dologban. Ellenben tessék nekem megmondani, hogy Pócspetritől kezdve a papok, apácák, politikusok, üzletemberek és ártatlan civilek tömegéből hányat rehabilitált a magyar kormány napjainkig? A koronás gazembereknek még utcáik vannak az ország minden részében, és csak nagyon lassan - és alig - mozdul a kerék, hogy az új sínpárra vigye ennek a sokat és jogtalanul szenvedett hazának a sorsát. Ez csupán azért van, mert az ország megyéinek, városainak, falvainak és minden más fontos helynek az élén még ott vannak a régi rendszer hűséges hívei, akik nem is fogják átadni a helyüket addig, amíg a magyar nép ki nem söprűzi onnan őket. Tudom, kemény szavak ezek, de ma Magyarországon nagytakarításra van szükség, teljes 180 fokos átállásra és nem szépségtapaszok ragasztgatására. RÉVFFY LÁSZLÓ LEICESTER, NAGY-BRIT ANNI A Legutolsó budapesti látogatásomnak (1989 nyarán) örömteli és szomorú tapasztalatai egyaránt voltak. Örömteli volt a balatonfüredi látogatásom, ahol a kedves Ambrus családnál béreltünk szobát, akik gondoskodó szeretettel vettek körül. Ugyanezt mondhatom el azokról a szívélyes magyar szomszédokról is, akikkel Budapesten és Kalocsán ismerkedtem meg. Természetesen nagy dolog volt, hogy most találkozhattam először Munkácson élő sógornőmmel és fiával, akikkel negyven éve levelezek, de csak most sikerült személyesen megismernem őket. Felkutattam a régi kis barátnőimet, emlékeinket felújítva több szép helyet bejártunk a Balaton és a Velencei-tó körül. És itt kezdődnek a panaszaim. Gárdonyban egy meglehetősen jó hírű vacsorázóhelyen, ahol gondolom az árak miatt kizárólag külföldi vendégek vacsoráztak, a pincérek nívótlan viselkedése és az ételek minősége miatt szégyenkezve és felháborodottan távoztunk. Általában mindenütt azt tapasztaltam, hogy a külföldi vendégeket megpróbálják becsapni. Elsősorban a fizetésnél, aztán a minőséggel. Az a turista, aki először eszik vagy iszik a magyar étteremben, nem tudhatja, milyen is kell legyen egy rendes magyar étel vagy bor. Sokszor észleltem ezt a híres Duna Corsóban, ahol naponta vacsoráztam. Sok kis apróságból
