Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
60 MH-KÖRKÉRDÉS is nem vagyunk és remélhetőleg nem is leszünk koldusok. Európának tudnia kell, hogy nem butaságunk vagy lustaságunk okán jutottunk mélypontra, hanem nagyhatalmi kényszerítések súlya alatt. (A hitleri kényszer vitt a vesztes háborúba, a győző kényszerítése pedig a kilátástalan békébe.) De tudtunk vasfüggönyt rombolni, szabadabb levegő felé törni, mihelyt a kényszerítés ereje csak valamicskét is gyengült. És tudunk a magunk erejéből kikapaszkodni a kátyúból, ha Európa (és a gazdagabb világ) nemcsak profitálni akar, hanem vállalja azt a szolidaritást is, amely nélkül szétomolhatnak a reményeink. Az országhatárok jelentősége napjainkra sokat csökkent: közlekedés és távközlés, meteorológia és növényvédelem, energiaellátás, egészségügy, környezetvédelem megoldhatatlanná lett a szűk országhatárokon belül (kivált Európában). A nemzeti kultúrák is - mint az összekulcsolt kezek ujjai - egymásba fonódnak. Magyarnak lenni egyre inkább azt jelenti, hogy európaiak, pontosabban: európai magyarok vagyunk. Jó lenne szilárdan tudni, hogy Európa pontosan ugyanígy érez. Szabad országként szövetkezni! Dr. Varga Sándor történász. a szlovák kormány elnökhelyettese lát-e lehetőséget a többek által ismét felvetett közép-európai föderációra?- Ez az elképzelés Közép-Európában időről időre felbukkan, és minden korban vannak hívei. Mostani támogatói például Ausztriában Erhard Busek úr, a nagy Európa-ház-építkező és Habsburg Ottó, vagy Franciaországban Mitterrand elnök. De sokan mások is. A magam részéről a gazdasági együttműködésben látok lehetőséget. Hosszú távon ez persze szorosabb együttműködéshez is elvezethet. Pillanatnyilag azonban sokkal nagyobb az elkülönülés szándéka ezekben az országokban, mint az egyesülésé. Ez érthető is. Most, hogy mindanynyian megszabadultak a „nagy testvér” béklyójától, mindegyik érintett maga akarja kiépíteni saját életlehetőségét a térségben. Megpróbálnak egyedül boldogulni, és közben előnyös kapcsolatokra is szert tenni. Elsősorban Nyugat-Európa felé tekintgetnek, és csak másodsorban törekednek az egymás közötti gazdasági együttműködés szervesebb kialakítására. A gazdasági kapcsolatokon kívül szerintem más jellegű együttműködés nemigen érdekli sem Csehszlovákiát, sem Lengyelországot, de talán még Magyarországot sem. Azt hiszem, Magyarországnak nagyobb a készsége az Ausztriával való együttműködésre, mint a többi szomszédos állammal. Az együttműködésnek, az újfajta szövetkezésnek fontos fokmérője, hogy a határok egyre kevésbé válasszák el egymástól a népeket. E folyamat biztató kezdete jelentős fejleménye napjaink Közép-Európájának. Idővel talán a gazdasági különbségek is kiegyenlítődnek, amelyek ma még akadályát képezik a határokon való igazán szabad közlekedésnek. Az alapfeltételek - hogy közeledhessenek az emberek egymáshoz - adva lennének, de a legfontosabb: az együttműködés akarása jelenleg még hiányzik az érintett országokból. A nemzeti érzések mintha túltengenének. Ezeket olykor még erősíteni is próbálják. Ma a függetlenség jelenti az igazi ideált, nem pedig újabb kötelékek vállalása. Úgy hiszem, előbb mindenkinek meg kell élnie a saját szabadságát, hogy aztán majd szabad országként tudjon szövetkezni, egyesülni. Sorra dőlnek le a korábbi tabuk Wiesel Ivánt, a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap rovatvezetőjét arról kérdeztük, szerinte lehetséges-e a kelet-közép-európai térség országai között a korábbinál több hasznot hozó gazdasági együttműködés?- Magyarország gazdasági érdekeinek, földrajzi fekvésének és az ország méreteinek, gazdasági szerkezetének a legjobban a kisebb dimenziójú gazdasági társulások, integrációk felelnek meg. Ebből következik, hogy hazánk képviselői - a 60-as évek elején - vezető szerepet játszottak az úgynevezett „kis KGST” tervezetének kidolgozásában. Ez azon alapult, hogy a kelet-közép-európai kis KGST-országok, tehát Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság olyan gazdasági szövetséget hozzon létre, amely együttes erővel már számottevő partnere lehet a Szovjetuniónak, a Közös Piacnak, az EFTÁ-nak vagy az Egyesült Államoknak. Ezeket az elképzeléseket Nyikita Hruscsov lesöpörte az asztalról. A Szovjetunió vezetése ugyanis politikai okokból bizalmatlan volt egy európai szocialista államokból álló gazdasági szövetséggel szemben, mert úgy vélte, hogy ezeknek az országoknak egyesített gazdasági erőforrásai alapot adhatnak egy olyan önálló politikai irányzat kialakulásához, amely nem egyeztethető össze a Varsói Szerződés katonai és politikai céljaival. Napjainkban ismét előtérbe került a kis KGST gondolata. Ennek oka, hogy a KGST szervezete és együttműködési mechanizmusa nem alkalmas arra, hogy a piacgazdasági modellt megvalósító kelet-közép-európai országok együttműködési rendszerének ke-
