Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
22 KILÁTÓ CLAIRE KENNETH Isten veled, Katalin!... Vasárnap délután volt. Korán sötétedő, januári délután, odakint sűrűn esett a hó. Megszólalt a telefonom, valahogy megéreztem, hogy Karády hív. Ilyenkor szokott telefonálni. Valóban ő volt.- Most kikapsz tőlem, Claire - mondta. - Hajnali fél háromig olvastam az új regényedet, a Panoptikumot. Nem tudtam letenni. Most odaadtam a lányoknak !... A lányok? Frank Irma és Rózsi, a legjobb barátnői, akik évtizedek óta a családját jelentették. Közös kalapszalonjuk volt a Madison Avenue-n. „Rochell Millinery” volt az elegáns üzlet neve, közel a divatos Maxime étteremhez. Ide csak a felső tízezer hölgyei jártak, csak azok engedhették meg maguknak, hogy ezeket a párizsi modelleket megvegyék. Karády Katalin itt dolgozott, reggeltől estig. Nem volt elöl az üzletben, hanem a műhelyben, ahol bámulatos ügyességgel díszítette fátylakkal, virágokkal, szalagokkal a kalapkreációkat. Ehhez is értett és szívesen csinálta. A szupersztár, egy ország körülrajongott bálványa, negyven magyar film felejthetetlen hősnője sohasem zúgolódott, hogy az élete így alakult. Soha... Már Brazíliában is, mikor Säo Paulóban megnyitották az első kalapszalont, nagy kedvvel kezdett ebbe a munkába. Huszonnégy éve, hogy átjött az USA-ba, ide New Yorkba. Sok irigye volt, mint mindenkinek, aki a siker legmagasabb csúcsára jutott, és ezek intrikáltak ellene, hogy ne juthasson be az USA-ba. De végül kiderült, hogy minden vádaskodás csupán rágalom, és ő győzött. Én odahaza nem ismertem Karádyt személyesen. Csak a filmjeit láttam, meg a színpadi szerepléseit tapsoltam végig. Rajongtam érte, mint ahogy mindenki rajongott, több volt ő, mint sztár, mint színésznő. Ő volt a nagy csoda, ő volt az Magyarországnak, ami Greta Garbo Amerikának. Az iskolában Karády-frizurát hordtunk, gyűjtöttük a képeit, amelyekkel tele voltak a magyar újságok. Imádtuk! A háború vérzivataros éveiben, mikor csodálatos búgó hangja megszólalt a rádióban és a „Valahol Oroszországban”-t énekelte, mindenki a szívébe zárta. Mert mindenki visszavárt valakit Oroszországból. Én is... De én, hiába vártam. A Halálos tavaszt hányszor néztem meg, nem tudom. Polgár Tibor kísérőzenéje már beleszívódott a lelkűnkbe. Itt New Yorkban is megnéztem a Halálos tavaszt, hiszen itt is adták. Ekkor már ismertem őt személyesen. A Szabad Magyar Jogász Világszövetség fényes bált rendezett az elegáns Hotel Regencyben. Suttogtak valamit a bál előtt, hogy nagy meglepetést készít elő a rendezőség. De hogy mit, azt senki sem sejtette. Mikor a pódiumon megjelent Karády Katalin - aki nemrég érkezett meg Säo Paulóból -, szinte őrjöngő tapsorkán fogadta. Szebb volt, mint valaha, ezüstflitter ruhájában, csodálatos, világoszöld szemeivel, és a hangja, ez a búgó, bársonyos mély hang is ugyanaz volt, mint egykor. A Halálos tavaszt énekelte. És a közönség, akiknek felidézte a lelkében a régi, szép tavaszokat, most ismét a szívébe zárta kedvencét, Karádyt. Az énekszám után mindenki gratulált, és a főrendező, dr. Fercsey János odakísért, és bemutatott neki.-Claire Kenneth... Karády rám nézett:- A könyveidet portugál nyelven olvastam Säo Paulóban! Hát erre tényleg sohasem gondoltam, hogy Karády pont portugálra fordított regényeimet olvassa. A barátságunk ekkor kezdődött. Mikor először hívtam meg egy partira hozzánk, ide a Riverdalera, kiment az erkélyre, és nézte a kilátást. Ez a felhőkarcoló magasan van a Hudson folyó felett, és a kivilágított George Washington hidat látjuk.-Olyan ez, mint a Lánchíd! Ugye?- Igen, engem is mindég a Lánchídra emlékeztetett - mondtam.- És nincs honvágyad ilyenkor? - kérdezte.- De igen, van. Mindég van, és sohasem fog elmúlni, olyan, mint egy mély seb, mindég, örökké fáj...- Nekem is, és talán egyszer majd hazamegyek. Hát most hazament, de nem úgy, ahogy elképzelte. Ezen az utolsó vasárnapon, mikor felhívott telefonon, azt mondta:- Márciusban hazakészülök, most már megváltozott otthon a világ, vége a kommunizmusnak! Márciusra megerősödök, meg is fogok szépülni addig, az orvos azt mondja, hogy már teljesen rendben vagyok! Eltitkolták előtte, hogy menthetetlen, a súlyos rákműtétek, majd a szívoperáció, túl sok volt a legyengült szervezetének. De most mégis hazament, már
