Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-15 / 8. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN 15 A Vigyázó- és a Meszes-hegylánc keleti lábánál kezdődik, a Sebes-Körös, a Meleg- és Hideg-Számos forrásvidékével, a Nádas- és Almás-patak mentével jellemezhető és nagyjából Kolozsvárig terjed Kalotaszeg. Mintegy félszáz falut foglal magába három néprajzi tájegysége. Felszegnek a Sebes-Körös és a Kalota háromszögét hívják, Bánffyhunyad központtal, az Alszeg az Almás-patak völgye, a Nádasmente a Nádas-patak völgye Kolozsvárig. Nem tudom, hányadszor ka­paszkodom fel a Királyhágó nyergére, de most is - mint min­den alkalommal, ha Erdély kapu­jához érkezem - elfog valami fur­csa, torokszorító érzés. A Király­hágó századokon át Bihar és Ko­­lozs vármegye, 1557-től 1867-ig pedig Magyarország és Erdély határa is volt. Nem véletlenül vált éppen ez a vadregényes vi­dék valamiféle választóvonallá, hiszen a hágónál ér véget az al­föld jellegű terület, s kezdődik a havasi táj, kőfolyásos hegyolda­laival, fenyőerdőivel, a hegyolda­lakról messzire fehérlő birkanyá­jakkal. Újból és újból elgyönyör­ködtet a látvány, újra és újra csöndes elmélkedésre, kegyeletes főhajtásra késztet a táj diadalor­dítástól és jajszavaktól hangos múltja. Mert aki erre jár, az a ha­dak útját tapodja... Felrémlik a legendás Szent László király alakja, amint ezen a hágón vezeti át csapatait, hogy megmentse Er­délyt a betörő kunok támadásai­tól. Erdély-szerte - különösen a Székelyföldön - templomok fres­kói, legendák és mondák, hősi énekek idézik fel emlékét... 1848 ködös novembere: a Kolozsvár­ról ide visszavonuló magyar hon­védek visszaverik az osztrák had­erőket... 1918 decembere: a szé­kely hadosztály Szotyori Pál ezre­des vezetése alatt több hónapon át tartja itt a frontot a Magyaror-1. A közelmúltban elhunyt fazekas Sándor tiszteletes úr sárvásári leá­nyok között 2. Fekete P. P. (Pali-Pista) János és Anna (Kisó) bányamérnök és műsza­ki rajzoló házaspár ünnepi viselet­ben 3. Gyerőmonostori templombelső (részlet) 4. Az ősi gyerőmonostori református templom szág megtámadására készülő ro­mán csapatokkal szemben... Egy kirándulócsoport zökkent vissza a mába, az árusok bódéi felé tartanak. Fazekasok, hímző­asszonyok kínálják itt a portékái­kat, ízelítőt adva a környék gaz­dag népművészetéből. Csak ízelí­tőt, mert meglehetősen vegyes a kínálat, keveredik a tiszta nép­művészet a vásári bóvlival, az eredeti színek és formák a csicsá­­sabbakkal. Lefelé ereszkedve a szerpenti­nen, hamarosan feltűnik a csú­csai Boncza-kastély, az Erdélyt elsirató Ady szellemét idézve. A Sebes-Körös nagy ívű kanyarja után kitárul a gyönyörű vidék. Vajon hány bivaly vontatta sze-4 keret tudok most megszámlálni, feltúnnek-e szamaras kordék? A Sebes-Körös harmadik forrása mentén vezet tovább az út. Ezt az ágat innen keletnek, Körösfőig a nép a Körös-patakának nevezi. A Körös szorosát elhagyva szétterül a táj, a Kalotaszegi medencébe érünk, amely festett, kazettás mennyezetű, faragott szószékú, fiatornyos templomaival, kopja­­fás temetőivel, faragott kapuival, színpompás népviseletével Er­dély egyik legvonzóbb vidéke. A házak előtti kispadokon asszo­nyok kézimunkáznak, a kerítésen egymás mellett sorakoznak az el­adásra váró párnák, térítők, blú­zok. Szinte beleszülettem Kalota­szeg népművészetébe. Nagy­anyám az aranyosszéki szülői házból gyönyörű kézimunkákat hozott magával. Budai otthonu­kat régi, írásos párnák, térítők dí­szítették, s még édesanyám is örömét lelte a varrottasok készí­tésében. Az első viselet, amit er­ről a vidékről megismertem, az ő csodaszép kalotaszegi báli ruhája volt, amelyet mint első bálozó vi­selt, 17 éves korában. Gyarmathy Zsigmondné, a „népbarát” írónő az 1880-as években irányította a figyelmet a kalotaszegi népművészetre. Erő­sen megrongált fekete márvány sírkövét nemrégiben fedeztem fel a bánffyhunyadi temetőben. Ha­marosan a főúri kastélyokban is divat lett a népviselet, a festett bútor. Az első vásárlók között volt herceg Esterházy Pálné és Munkácsy Mihályné. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon már három termet töltöttek meg a kalotaszegi varrottasok. Gyar­mathy Zsigmondné - több főran­gú hölggyel együtt - jótékonysági akciónak tekintette a kalotaszegi népi hímzés népszerűsítését, mi­vel az a háziipar fellendítését szolgálta. A kalotaszegi népvise­let - Erzsébet királyné és udvar­hölgyei révén - ünnepi alkalmak­kor, Ferenc József környezetében is hódított. És századunk hetve­nes éveinek elején - amikor a táncházmozgalom megszületésé­vel egy időben magyarországi fia­talok ezrei indultak útnak újra „felfedezni” Erdélyt ismét „di­vatba jött” a népviselet.

Next

/
Thumbnails
Contents