Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-15 / 8. szám

4 POSTALÁDÁNKBÓL V jS* * a * A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. A Magyar Hírek de­cemberi 2. számát olvasva egyre nagyobb aggoda­lommal figyelem a szer­kesztőségi irányelveket. Tele van - a töméntelen hirdetésen kívül - a „ré­gi”, háború előtti Magyar­­országgal. Nyilas főispán, kardinális, egyik egyház a másik mellett, nacionalis­ta nyilatkozatok, stílus. Csupa demokrácián kívüli ÁFIUM (hogy Zrínyi sza­vával éljek). Demokráciát így nem lehet teremteni. Van erős magyar parla­menti, sőt többszólamú politikai és szociális de­mokrata hagyomány, s en­nek kül- és belföldön meggyőződéses hívei! Mi­ért nem ennek jegyében ír­nak? Kommunizmus hí­ján engednek a régi ijesz­tő politikai és ideológiai áramlatoknak? SÁRKÁNY ISTVÁN egyetemi tanár AIX EN PROVENCE, FRANCIAORSZÁG (A Magyar Hírek a Ma­gyarországon folyó önvizs­gálattól nem tudja és nem is kívánja függetleníteni magát. Célunk a hűséges tájékoztatás. A lap eközben kizár mindenfajta szélsősé­get. Decemberi második számunk a karácsonyi szám volt. Természetes hát. hogy a szokottnál nagyobb teret kaptak az egyházi té­mák. Ami a hirdetéseket il­leti: arra törekszünk, hogy a hirdetés a lapfelület 1/4- ét ne haladja meg. Fran­ciaországi lapok esetében - tudjuk - sokszor túllépik ezt a határt. A hirdetések közlésére, a bevételekre ter­mészetesen szükségünk van - és ugyanígy a hirdetők­nek szükségük van arra. \ v"Y' ti’. hogy elérjék egyre gyarapo­dó olvasóközönségünket, a világnak immár száz orszá­gában. A szerk.) Nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak dr. Bakonyi Imre (Metzingen, NSZK) levelére, mely a lap 1990. második számá­ban látott napvilágot. Kádár János a törvé­nyes magyar kormányban volt miniszter 1956. no­vember első napjaiban, akkor, amikor kezdett a normális mindennapi élet helyreállni Budapesten. Amikor legnagyobb szük­ség lett volna egy értel­mes, jóindulatú, erőskezű belügyminiszterre, Kádár János elhagyta hivatalát. Két nap múlva, 1956. no­vember 5-én, vagyis egy nappal a Budapest ellen indított szovjet támadás után „felbukkant” a szol­noki rádióadó hullámain, közölve, hogy új kor­mányt alakított, és hívta a szovjet segítséget. Ez nem volt más ma­gyarán szólva, mint haza­árulás, akármennyire ke­mény is ez a szó azok fü­leinek, akik - mint Bako­nyi úr - szeretnék Kádár érdemeit mérlegre állítani. Lehet, hogy ezután ilyen vagy olyan szép és jó in­tézkedéseket hoz, ezek azonban semmi esetre sem lehetnek enyhítő kö­rülmények. MELCHIOR SLICIER BESSÉCES, FRANCIAORSZÁG Mi, öreg amerikások, örömmel vesszük a jó hírt, hogy Speter Erzsébet asz­­szony tovább adakozik, s az Erzsébet-díjat Ameri­kában is felajánlja... Sőt úgy látszik, lelkiismerete bántotta, hogy csak úgy Erzsébet-díjként szerepel­jen. Úgy tűnik, az ameri­kai díjat úgy nevezik, hogy „Erzsébet és Henry Speter Alapítvány”. Ez már valami. Mert ugye­bár, Erzsébet asszony Henry nélkül nem tudna adakozni, vagy jómódban tovább élni világát! Henry, bár Kolozsvá­rott nagy üzletember volt, amerikai vándorlása kez­detén, nagyon szerény módon élt. Gyárban, futó­szalagnál dolgozott, állva. Kis spórolt pénzén, tár­sakkal kis 3 emeletes ho­telt vett, ahol minden ál­lást ő töltött be, ő volt a „szobalány”, a kazános, a hordár, a bejegyző, a pénztáros, de szorgalmá­val és rettenetes spórolás­sal, közel 50 év leforgása után, milliókat hagyott Erzsébetre. Nem csoda, hogy több szívrohama volt. Méltó tehát a Henry nevet is említeni a díjki­osztáskor. Erzsébet jó üz­letasszony. De hol van üz­let, ha nincs pénz? JUNE RIJCZK NEW YORK, N. Y. USA Bevallom régóta győz­ködöm magam pro és kontra érdemes-e véle­ményt hangoztatni egy ak­tuális témáról, nevezete­sen a román, illetve erdé­lyi kérdésről. Végül is mi­ért ne? Örömmel figyeltem a diktatúra leverését és a „Kárpátok Géniusza” ki­végzését, valamint utána a nép fellélegzését. A segitség azokban a napokban szép, nemes és szükséges volt mindenfe­lől. De most már elég! Ama ország felé megy a segítség, amelynek gya­korlatilag nincs adóssága, egy olyantól, amely vi­szont fuldoklik benne. Mikor fog végre valaki odafigyelni a magyar nyugdíjasra? Mikor lesz összefogás és koncert a megsegítésükre? Észrevette valaki is, hogy esetleg a szomszéd­jában karácsony este egyedül ült valaki - a fű­­tetlen szobában - 80 éve­sen? Hányán nem enged­hettek meg maguknak fél liter tejet és három szem húst, mert nem akartak megint szégyenkezve a gyógyszertárban koldulni, míg valaki megszánja és kiváltja a gyógyszereiket? Az ő sírásukat nem hallja meg senki sem! Amikor anyám is éhes, én nem a szomszédot la­katom jól, hiába, nem érte kapok dicséretet, mert ke­vésbé látványos. SEREGÉLYNÉ HANÁK ZSUZSANNA MONTREAL, CANADA Örömmel jelentjük, hogy 1989. december 30- án az Erdélyből menekül­tek megalakították a Sza­bad Erdélyiek Mozgalma nevű csoportot. A SZEM alakuló közgyűlését a Szt. István egyházközségben, New Yorkban tartotta. A mozgalom fő célja, hogy bekapcsolódjon az Euró­pa Parlamenthez beter­jesztett határozati javaslat megvalósításáért való harcba, amely megoldaná az erdélyi kérdést. A ja­vaslat: egy önálló, svájci mintájú Erdélyi Konföde­ráció felállítása. Ez az ügy most kétsze­resen is időszerű: először is mert a Szovjetunió is, de Európa más népei is „mozgolódni kezdtek”, és bármilyen testvériesen él­tek, szeretnék a saját füg­getlen államukat. Másod­szor: amíg a „szabad vi­lágban” sokan most ké­nyelembe helyezték magu­kat, mondván, hadd forrja ki magát a demokrácia Romániában, addig az er­délyi magyarok bizalmat­lanul tekintenek Bukarest felé, ahol szinte egytől egyig Ceausescu volt (vagy apró vita miatt kegyvesztetté vált) embe­rei ültek a nyeregbe. A történelem arra tanít ben­nünket erdélyieket, hogy ahogy megszilárdul a ro­mán kormány, rejtve vagy nyíltan, de magyarüldö­zésbe kezd. SZABAD ERDÉLYIEK MOZGALMA F. T. M. (Free Transylvanians Movement) P.O.BOX 70. KEASBEY N. J. 08832, USA Az itteni magyar sajtó­ból tudtam meg, hogy em­léktáblát avattak Buda­pesten, a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcel­lájában jó barátunknak, a magyarbarát Povl Bang- Jensennek, akit igen jól is­mertem, annak idején 1958-59-ben sokszor járt be hozzánk (egy magyar lapot szerkesztettünk ak­kor). Én levittem az UN- hez, és a csatolt képet ké­szítettem róla, az Egyesült Nemzetek épülete előtt! Ő volt az, aki a szovjetnek megtagadta a forradalom után, hogy a magyar me-

Next

/
Thumbnails
Contents