Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
1 ban az szerepel, hogy egyszer egy fotóalbumot megjelentethessünk, hiszen minden kiadó legszebb feladatai közé tartozik, s bár csak egy szűk közönség vevő rá, igazából a könyvkészités szakmai csúcsa ez. A valutaszegénység is a kis kiadó hátránya, míg az állami kiadóknál szinte „átalányban” kapják a jogdíjak fedezetét. Mi ugyan nem panaszkodhatunk, az idén már kaptunk egy könyvhöz valutát is a művelődési tárcától. Idáig persze el kellett jutnunk, nevet kellett szereznünk a szakmában. Amilyen szép, hogy bizalommal fordulnak hozzánk a szerzők, olyan kellemetlen is, hogy átlag 600 példány körül van a kortárs lírára igény. Ezért adjuk ki olykor e műveket egy kötetben, két nyelven, megduplázva így a vevőkört. Létrehoztuk a Maecenas-díjat: Zemlényi Zoltán Hoppárézimi! című könyvének nyereségét használtuk fel erre a célra, adózva a tizenéves szerző emberi tartásának, aki súlyos rokkantként írta könyvét. 1988-ban Széles Lajos bácsi, a Naksol (égési sérülések csillapítója) feltalálója és Ráday Mihály városvédő, 1989-ben pedig Konrád György iró kapta a díjat. Bizottság ítéli oda az emlékplakettet és a százezer forint jutalmat annak a személynek, aki magatartásával, életével példaértékű morális tartást sugall. Visszatérve a könyvekhez: jó a kapcsolatunk a terjesztőkkel, talán azért is, mert olyan a portékánk; nem egy könyvünk órák alatt fogyott el, s már három ízben előfordult, hogy a terjesztő kérte a sikerkönyv utánnyomását, nem mi házaltunk vele. Bár a könyvpiac krízise minket is elérhet, a gazdasági nehézségek már régen elérték az olvasót. A könyvvásárlók derékhada: a nyugdíjasok maradnak el egyre inkább a könyvesboltokból, de az értelmiség helyzete is alig-alig teszi lehetővé a könyvvásárlást. Nem az elbutulás, az érdektelenség eredményezi ezt; a vásárlóerő csökkent olyan drámai módon, hogy ez évente megfelezi az elad ható példányszámot. És a terjesztői szokások sem változtak az évtizedek alatt sokat. A vevőt meg kéne fogni, utána kéne menni; ezt csak nagyritkán teszik. Régen sem volt nagyobb vásárlási kedv, de elharapódzott a könyvügynök és a részletfizetés... Nyoma sincs ennek ma. Néha a terjesztő leáraz könyveket, de ezt is úgy... Még a leárazásról is csak ritkán jut más a vásárló eszébe, mint az, hogy ez biztos értéktelen, azért olcsóbb. És véleményem szerint a magyar átlag lakásméret (50 m2) sem segíti a házikönyvtár gyűjtését. Remélem, eljutunk egyszer addig, hogy az önművelésre, nyelvtanulásra költött jövedelemhányad leírható lesz az adóból. Nem lesz, ami késztessen az önművelődésre, ha az állam nem mutat arra hajlandóságot, hogy ezt társadalmi szempontból fontosnak ismerje el. Különös az is, hogy mivel a Maecenas azt teszi, ami az alapító okiratában szerepel; könyvkiadással és kulturális tevékenységgel foglalkozik, ez olyan csodálattal tölti el a közönségünket, hogy „bezzeg” kiadóvá váltunk. Mit mond a nyomda? A Dabasi Nyomda közepes nagyságú, évente mintegy 11 millió könyvet előállító üzem. Ez a mennyiség a magyarországi könyvkiadás kb. 10 százalékát adja. Gémes Lászlót, a nyomda kereskedelmi igazgatóhelyettesét kérdezzük, hogyan alakult az elmúlt évben a nyomdák helyzete a megváltozott könyvpiac következtében?- A Dabasi Nyomda több mint 10 éve foglalkozik könyvgyártással, így jó rálátásunk van az utóbbi évek változásaira. Az a tapasztalatunk, hogy a piacon jelentkező mintegy 400 új kiadó hatására egészséges pezsgés indult meg, és ez egyaránt vonatkozik a témakörök gazdagodására, a külső megjelenés igényességére, de a példányszámok növekedésére is. Igen hamar világossá vált az is, hogy van néhány kiadó, amelyik rövid távon gondolkodva - a KELL A JÓ KÖNYV? 61 «•Uh», «»•%, gyors meggazdagodás reményében - egy-egy igénytelenebb, de nagy olvasóközönségre számító kiadványt jelentet meg. Ezek azonban, véleményem szerint, előbb-utóbb elvéreznek. Ugyanakkor sikerült kiépítenünk hoszszabb távra szóló, folyamatos kapcsolatot néhány olyan céggel, akik fokozatosan, előre tervezve építik fel jövőjüket, alakítják ki profiljukat. Ezek a kiadók igyekeznek a sikerkönyvek területén is igényesek lenni. Említést érdemel, hogy az új kiadókat fokozottan érinti a magyar gazdaság egészén végigfutó, jelenleg is tartó fizetési nehézség, aminek természetesen a nyomda is szenvedő alanyává válik. Ezért aztán nekünk is jobban oda kell figyelnünk, milyen munkákat vállalunk el. Bár természetesen nem foglalkozunk sem irodalomkritikával, sem esztétikai szempontok szerinti „zsűrizéssel”, mert ez nem is volt és nem is lehet a nyomda feladata, ám bizonyos színvonal alatt leadott munkát már nemegyszer visszautasítottunk. Az elmúlt év tapasztalatait öszszegezve elmondhatjuk, hogy a kis kiadók rugalmasabbak, vállalkozóbb szelleműek a nagy kiadókhoz képest, így meggyőződésem: övék a jövő. Az összeállítást készítette: Bodnár János, Balázs Ádám, Balázs István, Fóti Edit, Garami László és Gergely István
