Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-01 / 7. szám

OSKOLA VÁROS A BAKONY ALJÁBAN 49

sőrenden persze a lelkészképzés volt, de tekintélyes részt vállalt az új, világi értelmiség felnevelésében is. 1841-ben alakult meg a Petőfi és Jókai szárnypróbálgatásait is egyengető Képzőtársaság, 1838-tól tevékenykedett a híres nyomdák sorába lépett főiskolai nyomda, 1926-tól jelent meg a diákok által magas színvonalon szerkesztett Pápai Kollégiumi Lapok. 1939-ben kereskedelmi középiskola is létesült, ami éppúgy szerves részét képezte a kollégiumnak, mint 1935-től - az amúgy 1901-ben alapított - a református nőnevelő intézet.

Messze vidékről zarándokoltak ide a tudásra szomjazok. De hozták is ide a tudást, mert a külföldet megjárt rektorok és peregrinus diákok leghaladóbb eszmékkel a tarsolyukban tértek haza németországi, hollandiai és angliai tanulmányútjaikról, bekapcsolták a bakonyalji kisvárost az európai kultúra és művelődés véráramába.

A kollégiumban folyó oktatónevelő munka sem volt mindig folyamatos. Ám a kollégium szelleme a pauzák idején is elevenen élt diákjaiban, hisz’ aki a reményt feladja, a jövőt adja fel. A 31 évig tartó Adásztevelre való száműzetés (1752-1783) idején is megtartották a reményt, hogy lesz még kollégium Pápán. Es lett... Áz iskola mindig úgy tartotta - és tartja -, küldetése van. Hz a remény ma is él.

A szederfához hasonlóan a pápai diák is mindig szabadon nőhetett, lombosodhatott. A „szabadon tenyészik” szelleméről vallottak a kollégium diákjai, a legnagyobbak: Petőfi, Jókai, Orlai Petrich Soma, Thaly Kálmán, Ballagj Mór, Marczali Henrik, de azok is, akik korunk szellemi életének fontos egyéniségei, az elhunytak közül a költő Nagy László, a történész Trócsányi Zsolt, s az élők közül Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa, Balázs János, Lőrincze Lajos, Imre Samu, Rácz Endre, Pölöskei Ferenc, Bodoley Géza és a többiek, akik mindig szívesen térnek ide „haza”. S majd bővül a kör, ha a kollégiumot - mint akarják - ismét a tanító- és alkotómunka műhelyévé tehetik. SOÓS PÉTER