Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 47 aztán beférkőzött a török. Három év múltán, 1597-ben a Batthyány Ferenc, Zrínyi György, Nádasdy, Dersffy csapataitól támogatott császári sereg visszaszerezte a várost. A Wesselényi-összeesküvés során Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint pápai kálvinista professzorokat hurcolták el, adták gályarabnak. A település szellemi élete mégis folyamatosan fejlődött. (1608-ban Pázmány Péter is megemlékezett már nyomdájáról.) A karlócai béke után a magyar végvárak sorában a pápait is lerombolták. A város lakói birtokosuk, Esterházy Antal vezetésével a kurucok oldalára álltak. Esterházy Rákóczit még a bujdosásban is követte. 1707-ben a labancok bosszúból felégették Pápát. Sokan a közeli Bakony sűrűjébe menekültek. Esterházy Ferenc 1730-ban egyesítette a több részből, majorból álló várost, s lakóit teljes jogú polgárrá tette, csakúgy, mint a betelepített iparosokat, kereskedőket. 1771-ben Esterházy Antal javaslatára nagy közmunkába kezdtek. A várost, várat védő tavat lecsapolták, a folyóvizeket rendezték. A királyi rendeletre részben lebontott régi vár felhasználásával várkastélyt építettek, a városfalak lerombolásával pedig megindult a barokk kori város épitése, nagytemplomot és kórházat emeltek. A fejlődést súlyos megpróbáltatások hátráltatták: 1747-ben, 1779-ben és 1788- ban a tűzvész, több más alkalommal pedig a pestis tizedelt. 1783-ban a Mária Terézia rendeletével 1752-ben száműzött református kollégium visszatért Pápára, s ismét megpezsdült a szellemi élet. Az anyagi és szellemi fejlődést rövid időre megtörte ugyan 1809-ben Napóleon seregének támadása s az engedélyezett szabadrablás, megtorlásul az Alvinczy huszárok ellenállása miatt. Reform és fellendülés A reformkor s nyomában a szabad verseny az ipar fejlődésében új lendületet hozott: a Kluge-féle kékfestő üzem részére több mint 50 ember dolgozott. Létezett 21 malom, enyvfőző üzem, papírgyár, cseréppipagyár, kőedénygyár - a Herendi Porcelángyár jogelődje. 1834-ben itt nyílt meg az ország elsők közti kaszinója, melynek céljai közt fogalmazták meg a kulturális és gazdasági téren elmaradt ország felemelését. 1848-ban a Református Főiskola volt diákjai - a „fatornyos”ban volt utódok - Petőfi és Jókai mögé tömörültek a nemzetőrségbe, katonának vonultak. Kmety csapatai a Pápa melletti Ihászin ütköztek meg a császáriakkal, s a Bakonyba visszavonulva, a városon áthaladva énekelték a máig híres dalt, hogy „Söprik a pápai utcát...”. Az osztrák ipar s a reánk erőltetett jog évtizedekre visszavetette a város fejlődését. Az energiát eleddig a víz és az emberi erő szolgáltatta. 1863-ban megalakult a Pápai Takarékpénztár, mely jelentős tőkével kívánt segíteni, de az újabb „erő”-höz, a szénhez, a város csak az 1871-ben (Győr- Szombathely), 1892-ben (Pápa- Csorna) és 1902-ben (Pápa-Tatabánya) kiépített vasúttal, tehát elég későn jutott. így az első villanypislák csak 1904-ben gyulladt fel. Az elszegényedett kézműiparosság s a parasztság adta azután a dohánygyár, a Perutz Szövőgyár, a belga tőkével létesített húsüzem, a műtrágyagyár kétkezi hadát. A város XVIII-XIX. századi képét harmonikusan megőrző település az első világháború után még a Tókert városrésszel bővült, vagyonváltság címén, hogy a nagy lakásínségen segítsenek. Az „Alma Mater" Az ősi pápai Alma Mater évszázadokon keresztül egyik fel-Látnivalók A pápai Nagytemplomot a Fő téren, a korábbi római katolikus templom helyére építtette Esterházy Károly püspök 1774-1786 között. Fellner Jakab tervezte, későbarokk, klasszicizáló stílusban. Mennyezetfreskóit A. F. Maulbertsch készítette. A volt Esterházy-kastélyt (Fő tér 1.) az 1752- ben lerombolt várkastély helyén emelték, részben anyagainak felhasználásával, 1783-1784 között. A Helytörténeti Múzeumot látogathatjuk meg benne, s kiállításain a város és környékének történetét; a pápai kőedénygyártás emlékeit; főúri szobabelsőket tekinthetünk meg. A plébánia épülete (Fő tér 11.) is becses műemlék. Ennek helyén állott 1752-ig a református főiskola. A „Lábasház” (Fő tér 13.) régi, patinás kereskedőház volt. A korai építőművészet kedvelői számára csemege lehet az egykori „Botka-ház” (Fő tér 13.), a „Kenessey-Szondy-ház” (Fő tér 23.) vagy az úgynevezett „Korvinház” (Korvin utca 9.) megtekintése. Barokk stílusú műemlék a Ferences templom (Szelestey u. 1.) meg a „Petőfi-ház” és „Okollégium” (Petőfi u. 11-13.). Az előző a költő egykori lakóháza volt 1841- 1842-ben, a kétszintes épület pedig egykori iskolája. A Patika múzeum (Jókai u. 5-7.) érdekességeit megtekintve érdemes betérni a Kékfestő Múzeumba (Március 15. tér 12.). Ez a régi Kluge-féle kékfestő dinasztia üzeme volt 1786- tól. A Papensiána Múzeum (Március 15. tér) kiállításán a Református Kollégium történeti emlékei és Petőfi-emlékkiállítás látható. A Dunántúli Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeum (Fő utca 6.) a református öregtemplomban kapott helyet, gazdag egyháztörténeti és egyházmüvészeti emlékeivel. Az igazsághoz tartozik azért, hogy séta közben üröm is vegyül az örömbe. Nálunk az ötvenes években városrombolás folyt, nem „falurombolás”. A híres „Nátus”, a protestáns leánynevelő iskola például ma rossz lakások háza; a ferencesek hajdan gyönyörű, ma düledező rendháza irodáknak ad otthont. A város európai jelentőségű zsinagógája 1845-ben épült. Sorsára hagyatva áll. Máig sem sikerült helyreállítani a kastély mögötti történeti parkot, az „liraság Kertjét és Rétjét”, közismert nevén: a Várkertet. A Tapolca folyónak pedig lassan nyoma sincs, bűzös csatorna lett, itt-ott lefedve.
