Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
MÚLTUNK. TÖRTÉNELMÜNK 45 HAGYOMÁNY ÉS ÍGÉRET Oskolaváros a Bakony aljában Pápát, a festői Bakonyalja e kies települését mondották már kereskedővárosnak, a reformáció egyik rangos hazai bölcsőjének, a Dunántúl Athénjének. A nép ajkán fennmaradt monda szerint Szent István feleségével, Gizellával, annak kíséretében érkezett hozzánk egy német lovag, Popo (Poppe), ki erre kapott volt birtokot, s a hely felvette nevét. Más etimológusok a Papa nemzetségre esküsznek. A vita eldöntése nélkül állíthatjuk azonban, hogy a város históriája - mint csepp a tengerből - az ország történelme. Az eddigi kutatások szerint a legkorábbi emlék 1061-ből való, „Pápa lakott helyről”, a zselicszentjakabi monostor alapítólevelében. Eszerint Ottó, somogyi comes - főispán - az okmányban megnevezett 26 település birtokát adományozta a monostor fenntartására, ezek között Pápán egy vízimalmot. 1183-ban pedig III. Béla három pápai malmot adományozott a zirci apátságnak. A Bakony és a síkvidék találkozásánál korán érett a kereskedelem, s a Tapolca folyó meg más patakok az egyszerű malomipar létének lehetőségét is adták, majd a festő-, tímár- és a papíripar kifejlődésében nyújtott természetes segítséget. 1255-ben lett főesperesi székhely Pápa. A XIV. század elején már harangöntödéje is ismert. Közben a Papa család nemesbirtokközpontja és a királyi falu, Udvaroska folyamatosan összeépülhetett. A siklósi várfogságból kiszabadult Zsigmond király 1401-ben ide hívta össze a rendeket. Itteni oklevelében tett ígéretet a törvényes kormányzásra, s itt választották Garai Miklóst nádorrá. (1402-1433 között volt e tisztében.) Ez az okmány Pápát már városként említi. A királyi birtokot közben megkapta a feltörekvő Garai, aki 1430-ban városépítésre kért engedélyt. A Papa és a Garai családok ellenségeskedése folyamatos volt. A Garai udvarház 1444-re várrá épült, mellette a várost később palánk védte; a Papa család birtoka a falakon kívül rekedt. A pápai várat a Tapolca, a Cinca-árok vizének folyása és egy tó vize ölelte kívülről át. A Garai család utód nélkül maradt, a Papa család hűtlenség vádjába esett, s Mátyás király, a koronára szállt birtokokat összevonva, egyesítette a várost. Azután a pápai uradalmat a király Zápolya Istvánnak és Imrének adományozta. 1499-ben a gazda Szapolyai István, az akkori kincstárnok, kit 1526 októberében a székesfehérvári országgyűlésen választottak királlyá. A nagyhatalmú kegyúr a pápaiaknak országos vám- és adókiváltságokat szerzett. Megindult az iparosok céhekbe tömörülése, a szőlőművelés, s mindez a kereskedelemmel együtt Pápa virágkorát hozta. Karddal és a szellem erejével A török uralom kezdetén Thurzó Elek birtokában, majd Enyingi Bálint kezén tudjuk a vidéket. Az ő idejében indult a reformáció térhódítása a városban. 1531- ben a korábban volt katolikus tanoda már a reformációt szolgálta, megteremtve a kollégium alapját. Mikor Török Bálint török fogságba került, felesége küldte ide deákjukat, Mártonfalvay Imrét, hogy tegye harcképessé az elhanyagolt erődítést. „Ez időben megismerém, és jól eszembe vésém, hogy ez kevés néppel nem vagyok elég a nagy puszta, Pápa városának oltalmazására és megtartására e hitvány palánk mellett.” 1543-ben, majd 1555-ben mégis sikeresen ellenálltak az ismétlődő oszmán támadásoknak. 1559-ben az országgyűlés azon várak között jelölte - Szigetvár, Győr, Léva, Zólyom, Eger, Kassa mellett -, melyektől az ország sorsa függ. Emlékek sora őrzi az erre volt dicső huszárportyákat, s a vár főkapitányi székébe jeles emberek kerültek: Török Ferenc, Majtényi László, Thury Benedek, Geszthy Ferenc s a többiek. Miután Győr várát Hardegg osztrák generális feladta, a pápai német őrség is elmenekült a várból. így
