Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-01 / 7. szám

SZOMSZÉDOLÁS 43 Magyarként a Délvidéken MURATAJ A Lendván szerkesztett irodalmi, művelődési, tár­sadalomtudományi és kri­tikai folyóiratban „Nem­zetiségi gondok és elkép­zelések a Muravidéken” - címmel Gönc László tar­talmas tanulmányát olvas­hatjuk.- A köztudatban az él, hogy az utódállamok kö­zül a jugoszláviai magyar­ság sorsa a legmegnyugta­tóbb. Általánosságban így is van - állapítja meg a cikkíró -, de a pozitív jel­zők csak a művelődés te­rén elért bizonyos eredmé­nyekre vonatkoznak, és ez elég megtévesztő, mert el­tereli a figyelmet például arról, hogy az asszimiláci­ós folyamat közösségünk­ben is egyre nagyobb mé­reteket ölt. A pozitívnak értékelhető szlovéniai nemzetiségi politika elle­nére a magyar nemzetisé­gek lélekszáma a normá­lisnál nagyobb százalék­ban csökken. Gönc László véleménye szerint ennek okai között szerepel például az, hogy nem sikerült a magyar nyelv tényleges egyenjogú társadalmi szerepét bizto­sítani, pedig nincs tiltva, hogy például különböző gyűléseken valaki magya­rul szólaljon fel. Van, aki nem fektet hangsúlyt nemzeti hovatartozására,- A szabadság addig szép, amíg nincs neve. Nem magyar szabadság, nem román szabadság, csak szabadság, amelynek egyetlen jelentése a gon­dolat és az alkotó munka szabadsága. így kezdődik Saszet Géza A feltámadás szomo­rúsága című írása, s meg­rendítő a folytatás: mások nem érzik magukat képesnek a bonyolultabb mondanivaló kifejezésére. A munkahelyeken csak a magyarok beszélnek egy­mással anyanyelvükön, de ha már csatlakozik vaíaki más hozzájuk, nyelvet vál­tanak.- A gondok lényege ott kezdődik - írja Gönc László -, hogy már a szü­lők sem tartják fontosnak gyermekük magyar nyel­ven történő képzését (ez­zel a kétnyelvű tanításra gondolok), mások azon­ban a magyar nyelv okta­tását is fölöslegesnek tart­ják. Mindez azért van, mert véleményük szerint a felnövő nemzedéknek úgysem lesz szüksége a magyar nyelv használatá­ra, hiszen már ma is rit­kán használjuk ezt. Gönc László, a Mura­tájban kifejtett, véleménye szerint a közömbösségnek az a legfőbb oka, hogy a történelem folyamán sok­szor módosultak itt a ha­tárok, sok volt a provoká­ció, az emberek visszavo­nultak a politikától, azt remélve, hogy az esetleges politikai változások így kevésbé érintik őket. Á szerző abban bízik, hogy a Szlovénia és Magyaror­szág közötti kapcsolatok felélénkülése is hozhat va­lami változást.- Most, amikor már­­már a lehetetlenséggel ha­táros módon, közös vérál­dozattal vívtuk ki a sza­bad eszmélés jogát, kút­­mérgezők hada próbálja megnyergelni az öröklött beidegződéseket, és jelsza­vakban ugyanaz a fenye­gető, értelmet romboló in­dulat szabadul el, amely szolgai módon parancsot váró bábokká akart vál­toztatni bennünket, egy meggyalázott eszmény, a kommunizmus nevében.- Valóban rettenetes véráldozatokkal született meg Romániában a sza­badság, és úgy tűnik, mintha az emberek most nem tudnának mit kezde­ni vele, eddig ugyanis nem erre nevelték őket - folytatja. Saszet Géza, aki a lyukas zászlókat tartja a forradalom legszebb jel­képeinek, mert ezeken ke­resztül egy jobb jövő re­ménye sejlik fel. - Nem szabad hát megengedni, hogy ez a lyuk egyszer el­tűnjön, és helyébe újabb fenyegető jelkép kerüljön.- Az emberek újra el­kezdtek politizálni, de hi-A Magyar Pedagógusok Szövetsége nyitrai alakuló gyűlésén hangzott el az a felszólalás, amelyet a fel­vidéki Hét című képes he­tilapból ismerhettünk meg. Sidó Zoltán, a Cseh­szlovákiai Magyarok De­mokratikus Szövetségének (CSEMADOK) elnöke a csehszlovákiai magyar ok­tatásügy gondjait sorolva elmondta, hogy az elmúlt két évtizedben visszafej­lesztették a pedagógus­­képzést, értelmetlenül kör­­zetesítették az alapiskolá­kat, nem engedélyezték a városi-lakótelepi és üzemi óvodák megnyitását, rendkívül nehéz helyzetbe sodorták a gimnáziumo­kat, a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző iskolákat. Sidó Zoltán aggoda­lommal mutatott rá arra, hogy a csehszlovákiai ma­gyar oktatásügy válsága létében veszélyezteti az ot­tani magyarságot. Bár a CSEMADOK-on belül eddig is megvitathatták ányoznak a hagyomá­nyok, a politikai kultúra - állapítja meg a kolozsvári Helikon szerzője.- Errefelé, sajnos, még az a szokás járja, ha vala­ki más véleményen van, az csak ellenség lehet! A demokráciához vezető út első lépése a politikai tü­relem, mások véleményé­nek tisztelete. Csodákat nem lehet várni - írja Sa­szet Géza -, egyelőre meg kell elégedni azzal, hogy a jövő építésének kritériu­maként a hozzáértést és a szakértelmet várjuk el, mert most még csak re­ménység, hogy ehhez majd párosul az öröklött reflexektől megszabaduló, tisztességes emberi maga­tartás is. ezeket a problémákat, ten­ni azonban nem sokat te­hettek, mert meg volt köt­ve a kezük. A jelenlegi helyzetben már szabadon beszélhetnek, és az oktatásügyi minisztérium­nak javaslatokat is tehet­nek a csehszlovákiai ma­gyar oktatásügy rendezé­sére. Remélik, hogy a most megalakult Cseh­szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége (amely a CSEMADOK teljes támogatását élvezi) az óvodától a felsőoktatá­si intézmények reformján át a magyar oktatásügy felélesztésének megterem­téséig és a szakmai megúj­hodásig eredményesen valósíthatja meg célkitű­zéseit.- Ehhez kitűnő tan­könyvek és jól felkészült, lelkes pedagógusok kelle­nek - hangsúlyozza Sidó Zoltán. - Ezért demokrati­zálódó, humanizálódó tár­sadalmunk egyik fontos feladata, hogy visszaállít­sa a pedagógusok erkölcsi és társadalmi megbecsülé­sét, tekintélyét. Románia szabadsága HELIKON Anyanyelvi oktatás a Felvidéken

Next

/
Thumbnails
Contents