Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
MAGYARORSZÁG HATÁRAI A TÖRTÉNELEMBEN 25 más-más pillanatot ragad ki, s azt állítja maga elé példaként. Itt, Közép-Európában, de távolabb is, különösen érdemes tudnunk: e sok „kis” nép és „kicsiny” ország egyesítésére a legkülönbözőbb dinasztiák tettek kísérletet. A cseh Luxemburgok, a magyar Anjouk, a lengyel Jagellók, az osztrák Habsburgok kísérletei mellett, a Balkánon is létezett a középkorban Nagy-Bulgária, Nagy-Szerbia. Hatalmas volt az egykori Litván Nagyfejedelemség, de nincsen olyan nemzet térségünkben, melynek ne lett volna „nagy” korszaka az egyébként hányatott történelmében. Erre joggal lehet büszke bármely nép, de meg kell tanulnia az eseményeket helyesen értékelni. E középkori nagy birodalmakat legtöbbször egy katonai és politikai tehetséggel megáldott uralkodó tartotta egybe, miközben a tartományok önállóak voltak. Az uralkodó halálával azután e laza konglomerátumok az esetek többségében szétestek, felbomlottak. Az Anjou-házból való Lajos király az 1370-es évek elejére is egy ilyen birodalmat kovácsolt össze. Délen és keleten átmenetileg meghódította Boszniát, Szerbiát, Bulgária egy részét, Moldvát és Havasalföldet, s elnyerte a lengyel királyi címet is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 1348 után rövid ideig Lajos a Nápolyi Királyságot is elfoglalta, akkor még - ha nem is egyszerre - a három tenger mosta birodalomról szóló Petőfi-verset is igaznak tekinthetjük. Lajos halála után alig egy évtizeddel azonban e nagy birodalomból sem maradt sokkal több, mint a magyar korona korábban már említett tartományai. 1412- ben Zsigmond király 13 szepességi települést engedett át Lengyelországnak zálogbirtokként. A magyar középkor másik nagyhatalmi dinasztikus kísérlete Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik. Uralkodásának végére egészen új határok alakultak ki. A Balkánon győztesen előretörő törökökkel szemben Mátyás csak a védelemre fordított figyelmet. A korábbi bánságok kisebb területre összeszorulva ekkor még állták az ostromot, és egyelőre megakadályozták, hogy a törökök az ország belső területeit veszélyeztessék. Mátyás király - történelmünkben egyedülálló módon - nyugat felé igyekezett az ország területét növelni. 1468 után fokozatosan meghóditotta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot -, a mostani NDK déli részén fekvő tartományt is. Az 1470-es évek végén Mátyás Alsó-Ausztriát és Stájerországot hódoltatta, s 1485- ben pedig Bécset is bevette a fekete sereg. E hódítások azonban olyannyira Mátyás személyéhez kötődtek, hogy halála után szinte hónapok alatt vesztek el a nem magyar területek. A török hódoltság A mohácsi csatamezőn nemcsak a magyar sereg szenvedett vereséget, s nem csupán az ifjú király - II. Lajos - halt meg, hanem egy több mint fél évezreden át egységesnek megmaradt terület, a magyar királyság is felbomlott. Ráadásul az ország középső részén előrenyomuló törökök egyre nagyobb részt foglaltak el az ország testéből, sőt a megmaradt terület is részekre szakadt. A török hódítás első szakaszát lezáró 1568-as drinápolyi béke és az Erdély ügyében megegyezést hozó speyeri szerződés (1570) után kialakult a három részre tagoló-
