Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
60 HAZAI KÖRKÉP „Nincs kérem, elfogyott!" Nem szól a fáma arról, hogy az alig három hónapos magyar Playboynak anyagi gondjai lennének, s nyilván azért nem, mert nincsenek. Egy amerikai-magyar vegyes vállalat még a múlt év őszén megvásárolta a jogot az amerikai Playboytól, hogy megjelent írásaiból, fotóiból szabadon válogathatnak. Természetesen ezeket kiegészítik magyar vonatkozású, főleg kulturális cikkekkel, szépirodalommal és persze hirdetésekkel. A lapot Bécsben nyomják. Az első lapszám - amely tavaly november végén látott napvilágot 95 ezer példányban - szinte mind egy szálig elfogyott. A következő két szám csak 65-65 ezer példányban jelent meg, de már az utcára kerülése után néhány nappal hiánycikk lett az újságos standokon. Pedig az ára ugyancsak borsos: három forint híján kétszáz forint. Fültanúja voltam, amikor egy jólöltözött középkorú férfi az újságárusnak mondta: „A tizedik helyen keresem a Playboyt, és sehol nem kapom, kénytelen leszek előfizetni rá.”- Olyan jó ez a lap, hogy megér magának kétszáz forintot?- Csak nézőpont kérdése, hogy mi drága. Felemelték a tömegközlekedés tarifáit, így a Playboy már csak húsz buszjegy ára. De számolhatok sörben is: négy korsó sörről szívesen lemondok havonta. Helyette csodaszép nőkben gyönyörködöm, és pikáns történeteket olvasgatok. Nekem megéri! Állok az Emke aluljáróban az újságos standnál, várom azt a pillanatot, amikor Selmeczi András, az újságárus egy lélegzetnyi szünethez jut. Ám a vásárlók ostroma nem hagy alább, így egészen addig kell várakoznom, amíg a váltótársa megérkezik.- Nyolc esztendeje árulok itt lapot az aluljáróban - mondja a fiatalember. - Három éve ez egy nyugodt helynek számított. Reggel, amikor az emberek munkába mentek, volt egy kis tumultus, de aztán csend lett. Kilenc óra felé már sokszor unatkoztam. Aztán dél felé megérkezett az Esti Hírlap, de már kora délutánra elfogyott, és újra csend lett. Három éve csak 130-140 féle lapot árusítottunk, most pedig legalább nyolcszázat. Nem is bánnám, hogy nagy a hajtás, ha jól megfizetnének, meg ha nem kellene minden második vásárlónak azt válaszolni, hogy „Nincs kérem, elfogyott”.- Miért nem rendelnek többet azokból a lapokból, amelyek kapósak?- Rendelhetünk, amennyit akarunk, de a posta hírlapelosztója annyit ad, amennyit akar. Őket nem érdekli, mit keres az olvasó. Rajtunk, s nem rajtuk csattan az ostor. Mert az emberek egyre hajszoltabbak, egyre idegesebbek, és akkor még mi is bosszantjuk őket azzal, hogy nem kapják meg azt a lapot, amit szeretnének.-Az utóbbi időben többször emelték a sajtótermékek árát. Ettől sem esett vissza a forgalom ?-Csak átmenetileg. Most anynyira felgyorsultak a világban az események, hogy aki nem akar lemaradni, az kénytelen az újságokra áldozni. Még akkor is, ha a gyomrán kell az árát megspórolnia. Sajátos intézkedés Szegény pesti újságolvasó, törheti a fejét, melyik lapot válassza, hogy tájékozott is legyen, jó ízlését se sértsék, és maradjon pénze kenyérre a hónap utolsó napjaiban is. Nos, a Magyar Posta egy váratlan intézkedésével a „segítségére sietett”. Egy szép januári napon ugyanis levélben fordult csaknem félszáz lap szerkesztőségéhez, hogy úgy döntött: a jövőben korlátozza az illető lap terjesztését. S hogy milyen szempontok szerint választották ki a lapokat? Feltehetően ötletszerűen. Az egyetlen indok, hogy a választék bővült, a pavilonok zsúfoltak. Az egyik érintett lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:- Szerintem ilyen intézkedéshez nincs a Magyar Postának joga. A lapok esetleges eladhatatlansága elsődlegesen a kiadó vállalatok kockázata. A sajtó sokszínűsége ellen nem korlátok állításával kellene a postának hadakoznia, hanem az eladási lehetőségeket kellene bővítenie. Egyébként nem hallgathatom el azt a véleményemet sem, hogy újságstandjainkat mindinkább ellepik az oda nem illő kiadványok. A jobb érzésű szülők elvonszolják az újságosok elől kisgyermekeiket, mert ott olyan lapokat bocsátanak közszemlére, amelyek Nyugaton csak a 18 éven felülieket kiszolgáló üzletekben kaphatók. Ugyanakkor eltüntetnek az olvasók szeme elől pártlapokat, egyházi kiadványokat és értékes irodalmi folyóiratokat. Vajon milyen alapon teszik ezt? ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA
