Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
58 HAZAI KÖRKÉP Ezerarcú sajtó „Megromlottak az erkölcsök! - Hirdetik a lapok - A fejétől büzhödt a hal, Lesznek-e még jobb napok? Lesznek bizony, csak kezdjétek magatok a javulást: írjatok lélek hevéből, Csak igazat, semmi mást, S hagyjatok fel így azonnal Hízelgéssel, rágalommal, És ne légyen végre fő Üzlet s előfizető. ” (Gyulai Pál) Ha a pesti járókelőnek futja az idejéből, hogy egy-egy újságárus standja előtt megálljon és bámészkodjon, ugyancsak van min csodálkoznia. Csodálkozhat, ámulhat, hogy milyen sokszínű, változatos lett az utóbbi hónapokban a magyar sajtó. Mert van itt kérem minden: Hócipő, Álom, Valóság, Bobo, Blick, Boriska, Diana, Denise, Julius, Ádám, Éva, Duci-parádé, Fantom, Hírhozó, Hol-mi, Karikacsapás, Kutya, Macska, Kacsa, Kenguru, Menő Manó, Nyuszifül, Well, West, Vonal és Popo Magazin - hogy csak egy töredékét említsük a végtelenül gazdag lapkínálatnak. Persze a felvirágzott magyar sajtó színes csokrába jó néhány dudva is belekerült. Vajon hogyan vélekednek a szakemberek a sajtótermékek dömpingjéről? Erről beszélgettünk egy sajtókutató szociológussal, lapszerkesztőkkel s egy újságárussal. Tolongás a cégbíróságon A Magyar Közvélemény-kutató Intézet, illetve jogelődje a Tömegkommunikációs Kutató Központ több mint másfél évtizede folytat rendszeresen sajtókutatást, amelynek során évente átlagosan 7-8 ezer embert kérdeznek meg. Tulajdonképpen mi ennek a kutatásnak a célja és haszna? - kérdeztük Valgo Emőkét, az intézet tudományos főmunkatársát.- A kutatásokat mindig központi megrendelésre végeztük, és elsősorban azt vizsgáltuk, hogy ki, milyen újságot olvas, milyen rádió- és televízióműsorokat részesít előnyben. A beérkezett válaszok a legutóbbi időkig nem okoztak meglepetést, hiszen a lapok példányszáma szinte semmit nem változott, s az is bizonyos volt, hogy aki egy napilaphoz hozzászokott, nemigen kísérletezett másikkal. Értelmetlen is lett volna, hiszen az újságok szinte szóról szóra ugyanazt írták. A sajtóirányítás ugyanis meglehetősen szigorú volt: dekára kimérték a papírt a lapoknak, központilag nevezték ki a főszerkesztőket, akiket aztán hetente „eligazítottak”, hogy miről, mit és menynyit szabad írni. Aki a főszerkesztői értekezleteken elhangzottakat elengedte a füle mellett, hamarosan új állást kereshetett magának, a lapját pedig bezúzták.- Mi értelme volt akkor a sajtókutatásnak?- Az igazság az, hogy nem sok. A kutatások eredményeire senki sem Figyelt. Emlékszem, még a 70-es évek elején egy nagyszabású vizsgálatot végeztünk: négy, nagy példányszámban megjelenő képes hetilap olvasóit, úgy tízezer embert kérdeztünk meg, egyebek közt arról is, hogy mit keresnek kedvenc lapjaikban. A kutatás során arra is fény derült, melyik lapnak milyen összetételű az olvasórétege. Sajnos az eredményre egyetlen lap vezetője sem volt kíváncsi, végül is a főszerkesztőkre úgy kellett a tanulmányt ráerőltetni. Persze meg lehet érteni az akkori érdektelenséget: a lap így is, úgy is elfogyott. Kinek lett volna fontos, hogy az olvasók igényeit megismerjék? Akkor még nem volt konkurenciájuk ezeknek a hetilapoknak.-Az utóbbi hónapokban új lapok tucatjai jelentek meg. Erről mi a véleménye?- Helyesbítenem kell, mert nem tucatjával jelennek meg az új sajtótermékek, hanem százával. Tavaly az utolsó negyedévben például 125 új lapot jegyeztek be a cégbíróságon. Az összpéldányszám pedig éves szinten több százmillióra tehető.- És milyennek ítéli meg a legfrissebb sajtótermékeket?- Nagyon sok érdekes és hasznos lap indult. Fontos szerephez jutottak például a helyi lapok. Ezek szinte nélkülözhetetlenek a választások előtt, a demokrácia kialakításának idején. Ezt igazolja az a tény is, hogy viszonylag rövid idő alatt elterjedt hazánkban a kábeltelevíziózás. Jelenleg negyven helyi televízió működik, s ezek műsorát mintegy hárommillió lakásban nézik. Tudomásom szerint újabb 60-70 rádió, illetve televízió indítása van folyamatban.-Az emberek többsége egyre szorongatottabb anyagi helyzetbe kerül. Ki fogja ezt a rengeteg újsá-
