Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
SZOMSZÉDOLÁS 39 cenzúrázásának megszüntetése, s az, hogy most már az erdélyi magyar családok fogadhatják otthonaikban magyarországi rokonaikat, barátaikat. Más jellegű, de ugyancsak mindenkit érintő újdonság, hogy ismét megszólalt az öt évvel ezelőtt megszüntetett marosvásárhelyi magyar nyelvű rádió és kísérletképpen az egyórás, kétnyelvű televízióműsor. A lelkes amatőrök s a kevés, otthon maradt szakember a csodával határos módon, a semmiből szedegették össze a munka megkezdéséhez szükséges alapvető technikai berendezéseket. A Népújságban „Igazaknak, igazul!” - címmel Ferenczy István színész, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára, megrendítő szavakkal hirdeti az erdélyi magyar színművészet erejébe vetett hitét: „Kevesen vagyunk! De amennyivel megfogyatkoztunk, annyival lettünk magunkban erősebbek... Nem ítélkezünk, hanem (aki arra való) visszavárunk. Nagy veszteségünket (színészt, rendezőt egyaránt) sürgősen pótolnunk kell...” - írja Ferenczy István, majd így folytatja: „Mi, magyar színészek is a szabad Románia összes színészeivel együtt mondjuk-kiáltjuk: elég volt a színpadainkról és egyéb emelvényeinkről elhangzott (hangsúlyozom), reánk kényszerített, megalázó hazugságokból.” A MADISZ-ról SZCHCCVÍims III \ Dl MOKKÁI \ I ÁI* A sajtószabadság első, újonnan alakult erdélyi magyar lapját vállalkozó szellemű fiatalok indították útjára, közadakozásból. Szerkesztőségük Kézdivásárhelyen, nyomdájuk Sepsiszentgyörgyön van. A Székely Újságban interjút olvashattunk a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség képviselőivel. Sántha Attila kérdésére elmondták, hogy miközben a székelyeket mindenáron azon „akarták tetten érni”, hogy ölik és bántalmazzák a románokat, a fiatalság azon dolgozott, hogy minél előbb megjelentesse ezt az újságot. így ugyanis jobban tudják tájékoztatni a Székelyföld ifjúságát a MADISZ programjairól, célkitűzéseiről s az országos hírekről. Az interjúalanyok hangsúlyozták, hogy a szervezet a magyar ifjúság érdekképviseletét vállalta, de semmiféle nacionalista vagy soviniszta jellege nincs. „Hasonló román szervezetekkel a teljes egyenjogúság alapján kívánunk együttműködni, hiszen együtt csináltuk a forradalmat is... Fehér lappal indulunk az új demokráciában, nem hagyhatjuk, hogy a régi rendszer átmentse magát.” A fiatalok világosan látják, ha ők nem elég okosak és határozottak, akkor ugyanoda jutnak majd el, ahonnan elindultak, csak most demokrácia néven. A MADISZ országos szervezetet akar létrehozni - olvashatjuk a lapban, minden egyes tagszervezet teljes autonómiát élvezne. A tervek szerint az első országos magyar ifjúsági találkozót Kézdivásárhelyen rendeznék meg. Történelmi alkalom HELIKON A Helikon című szépirodalmi hetilapot az előd, az Utunk író-szerkesztőinek többsége indította útjára: Egyed Emese, Király László, K. Jakab Antal, Lászlóffy Aladár, Molnos Lajos, Mózes Attila, Szabó Gyula és Szilágyi István. Az elmúlt évek rettenetében is kitartó, legfeljebb az asztalfióknak író költők, írók, akikről már híreink is alig voltak, most újra olvashatók: Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár és Csaba, Tompa Gábor, Farkas Árpád... Szabó Gyula: „A jogok hazájában” című írása az újra megszólaló Kolozsvári Rádió magyar adásában elhangzott egyik első szöveg volt. A közös sorsról, közös szenvedésről, kitartásról, reményről szól benne, arról, hogy most van először románok és magyarok kezében a közös szabadság és boldogság lehetősége. Szabó Gyula véleménye szerint a román nép, történelmében most először, a maga erejével, minden külső segítség nélkül zúzta össze a már megdönthetetlennek tűnő zsarnokságot. Amint arra Szabó Gyula rámutat: „Ebben a nagy lehetőségben és alkalomban először van igazi történelmi lehetősége és alkalma annak is, hogy miután Románia identitása magában foglalja a nemzetiségek létét, történelmét, nyelvét, kultúráját - mindazt, ami egy kisebbségnek éppúgy identitása, mint egy többségnek -, Románia kisebbségei nem mennyiségi porciózásban fognak ebben az új Romániában valamelyes jogokat élvezni (...), hanem a legegyszerűbben és a legtermészetesebben élhetik a maguk teljes nemzetiségi identitását.” A kolozsvári Magyar Operaa A Magyar Operáról - a megújulás reményében címmel Csire József emlékezik A Hél című hetilapban. 1948-ra néz vissza, amikor nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá Kolozsváron az önálló Állami Magyar Opera megteremtéséhez. „Az új operát néhány év múltán repertoárjának választékossága és előadásainak magas szintje miatt Európa-szerte becsülték, ám a diktatúra a híres Magyar Opera munkáját is egyre lehetetlenebbé tette. A forradalom a kolozsvári Magyar Opera előtt is megnyitotta a már alig remélt újrakezdés lehetőségét. A cikkíró sorba veszi a legsürgősebb teendőket: a zenekar s a teljes létszámú ének- és balettkar újrateremtését, a magánénekesek és szólótáncosok felkarolását. Hála Istennek, tehetségben nincs hiány. „Annak is eljött az ideje - írja Csire József -, hogy többet és módszeresebben foglalkozzék operánk a gyermekek zenei nevelésével; hogy gyermekeink idejében fogékonnyá váljanak a zeneművészet igazi értékei iránt.” A cikkíró nagyon reméli, hogy megvalósulhat az is (ami Romániában nem létezett), hogy az előadóművészek szabadon mozoghassanak, s a Magyar Opera is kapcsolatot teremthessen más romániai és nemzetközi zenei intézményekkel.
