Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 A HARC VÉGE hadsereg feltételezi, hogy a katonáknak legalább a fele hivatásos tiszt és továbbszolgáló tiszt, illetve tiszthelyettes legyen. A bonyolult és drága eszközöket nem bízhatjuk rá a 6-12 hónap alatt kiképzett sorkatonákra. A magyar hadsereg ÖJCTeTUDOMÁHY átalakulásáról Az egyházi ingatlanok HETI VIIACGAZDASAG jovoje Napjainkban nemcsak a szovjet csapatok teljes kivonásáról folynak tárgyalások, hanem a Magyar Honvédség átalakulásának is tanúi lehetünk. A „Hány katonára van szükségünk?” című interjúban Kőszegvári Tibor ezredes, a hadtudományok doktora ismerteti a legújabb elképzeléseket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hetilapjában. A beszélgetésből megtudjuk, hogy nemcsak a hadsereg létszáma és fegyverzete csökken, de a sorkatonák kiképzésének időtartama is.- Hadseregünk létszáma 1988-ban 106 800 fő volt - tájékoztat Kőszegvári ezredes. - Most körülbelül 90 ezer katonánk van, és ez a szám 1991 végére további 30 százalékkal csökken. Ez az elhatározásunk valószínűleg elősegíti a megegyezést a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. De erre a lépésre főként gazdasági körülményeink késztetnek bennünket. Arra a kérdésre, hogy vajon az 1992-re tervezett mintegy 65 ezer katona volna-e az alsó határ, nemleges a válasz:- A fegyveres erők létszámát egy ország fenyegetettségének megfelelően határozzák meg. Például a harmincas évek elején 65 ezer katonánk volt, ez a létszám a háború előtt megnégyszereződött. Hadseregünk létszáma az ötvenes években pedig meghaladta a 200 ezret is, mert akkoriban az ország vezetői egy jugoszláv támadást feltételeztek. Egy ország területe, a történelmi tapasztalatok szerint a támadó erők felével, harmadával megvédhető. Napjainkban persze a technika a döntő, és nem a katonák száma. Hazánkat ma nem fenyegeti ellenség. Ezért elvileg csak akkora hadsereget kell fenntartanunk, amelyik képes arra, hogy határainkat megbízhatóan őrizze, az ország területén levő haditechnikát kezelje, s hogy működtesse a katonai bázisokat és tanintézeteket. Ehhez 40-50 ezer katonára van szükség. De egy ilyen kis létszámú „Az ígéret földje” címmel az államosított egyházi - főképpen református- ingatlanok jövőjéről közöl elemzést a gazdasági hetilap.- A parlament által a közelmúltban elfogadott új törvény teljes vallásszabadságot hirdet meg - mutat rá a cikkíró, Dusicza Ferenc ám a szabad vallásgyakorlathoz az egyházaknak szükségük volna államosított ingatlanaikra is. A magyar állam ezek visszaadását többször kilátásba helyezte. Elsősorban az 1948-ban állami tulajdonba vett házingatlanokról van szó. Az egyházak képviselői a Minisztertanács mellett működő Vallásügyi Tanács ülésén visszautasították azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében az egyházaknak törvényesnek kellene elismerniük mindazt, ami az elmúlt negyven évben például az egyházi ingatlanok és iskolák elvétele ügyében történt. A parlamentben az igazságügy-miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházak szerepe jelentősebb, mint a társadalom számára végzett jószolgálat, mert véleménye szerint a hitélet fenntartása is kedvező hatású a társadalom egészére. A magyar katolikus egyház az 1945. évi földreform után- folytatja a HVG szerzője- még mintegy 100 ezer kataszteri hold földdel rendelkezett, amelyből 1951-ben 79 ezret át kellett adniuk az államnak. 1951-1952-ben 12 ezer szerzetes került az utcára. A katolikus egyháznak ma 4 ezer istentiszteleti helye van, 10 főiskolája, 8 középiskolája, 18 szeretetintézménye és egyházi becslés szerint mintegy 6 millió híve. A hazai református egyház középméretűnek számít 1200 egyházközségével, 2 főiskolájával, 1 középiskolájával, 14 szeretetintézményével és mintegy 2 millió tagjával. Az államosítások során mintegy 60 ezer kataszteri hold földingatlanának szinte teljes egészét elveszítette, de ennél is nagyobb csapás volt iskolahálózatának felszámolása. A cikk további részéből megtudhatjuk, hogy eddig a református egyházból mintegy 500 igény érkezett az egyházi központokba. A listán szereplő objektumok többsége volt egyházi iskolai épület, amelyek elveszítették egykori funkciójukat, állaguk pedig megromlott. Könynyíti viszont a helyzetet, hogy az épületek java része szomszédos, vagy egybeépült a templommal. A mezőgazdasági ingatlanoknál a régi minta szerint járnának el: a lelkészi és más egyházi alkalmazottak fizetését egészítenék ki, például illetményföldekkel. „Főkegyúri” jogáról az állam lemondott, amikor az Országgyűlés 1990. január 24-én elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló új törvényt. Az ígéret szerint az egyházak növekvő tevékenységi körükhöz hamarosan megkapják azokat a jogszabályokat, amelyek eligazítanak majd az államosított egyházi ingatlanok visszaigénylésének ügyében.
