Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
HAZAI KÖRKÉP J1 vagyis az „insula lutherana”. A pesti evangélikusok temploma, a parókiaépület egyházuk múzeumával és az iskola, amelynek tulajdonjoga mindmáig az evangélikus egyházé. Segítségem az eligazodásban dr. Fabiny Tibor egyháztörténész, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója. Vele próbáljuk visszaidézni az eltelt két évszázadot. Lutheránus szemmel. CINKOTÁTÓL A PLÉHKALAPIG Akkoriban ez még Pest pereme volt. Újvárosnak nevezték, csak később lett Lipótváros. A mai Deák tér: a Káposztáspiac. A tér szélén húzódott a városfal. Útban volt, akadályozta Pest város terjeszkedését. Az őrtoronyra sem volt szükség már, amely körülbelül itt állt a templom helyén, a Káposztáspiacon. Lebontották. Idejártak Vác felől a szekeres árusok portékáikkal. Itt és a szomszédos Vásártéren (a későbbi Erzsébet téren) rakodtak ki. A Sütő utca mögött emelkedett a Gránátos ezred laktanyája. (1894 óta ez a budapesti városháza.) A katonák részére kenyeret sütő pékműhely - innen a Sütő utca neve - igencsak kormos füstjére meglehetősen sokat panaszkodtak a környékbeliek meg a piacosok. A pékséget lebontották. Terjedelmes terület vált így szabaddá a hajdani őrtorony és a gránátos laktanya között. Az evangélikus szigetnek tehát lett volna helye. Csakhogy ez sem olyan egyszerű história. Míg az „insula” kiépült: majd egy teljes évszázad telt el. A politika és a pénz már akkoriban is nagyobb úr volt, mint a köznapi ember óhaja.- Addig bizony, amíg II. József türelmi rendelete meg nem született, vagyis 1781 őszéig az evangélikusok sem élhettek hitéletet Pest város falain belül - emlékeztet dr. Fabiny Tibor. - A pesti evangélikusok Cinkotára jártak templomba, mert Pesten nem szervezhettek egyházközséget, lelkészt sem tarthattak.- Kalapos királyunk, II. József olyan jogokat biztosított a protestánsoknak, hogy ha együtt van száz család, esetenként kieszközölhető királyi engedéllyel egyházközséget alakíthatnak. Az udvari dekrétumot 1787. július 19- én kapta kézhez a pesti egyházunk. A legfelső engedély szabad vallásgyakorlatot biztosított a kérelmező evangélikusoknak, tekintet nélkül a még meg nem lévő száz evangélikus családra. További rendelkezésig azonban tilos volt templomépítésbe kezdeniük: istentiszteleteiket e célra Az iskola impozáns díszterme a kar zattal bérelt magánháznál kellett tartaniok. Az engedély vétele után az egyik legsürgősebb feladatnak a megfelelő istentiszteleti hely és egy megfelelő lelkész kiválasztása mutatkozott. Ami az első illeti, gondos utánjárás után sikerült a Kalap (ma Irányi) és Lipót (ma Váci) utca sarkán lévő - azóta már lebontott - ház tulajdonosával, a „Pléhkalaphoz” címzett vendéglő gazdájával, egy bizonyos Hurth nevű úrral megállapodni: bérletként átengedett három szobát istentiszteleti, egy további lakrészt lelkészlakás céljára. 1787. október 24-én itt volt az első pesti evangélikus istentisztelet, s ezzel megalakult a Pesti Evangélikus Egyház. Az új gyülekezet legfőbb törekvése volt, hogy mielőbb saját templomot építsen. 1791-ben megkapták az építési engedélyt. Telekkérelmüket pedig a kincstárhoz utasították. így jutottak hozzá a gránátos laktanya északkeleti sarkánál lévő területhez. A kezdethez szükséges költségeket közadakozásból gyűjtötték össze, s 1795-ben, a Káposztáspiacon már állt az öt utcai ablakos, egyemeletes ház: földszintjén az imateremmel (a mai múzeum), emeletén pedig a papiakkal. Még tizenhat esztendő kellett azonban ahhoz, hogy felszentelhessék az igazi, a nagy templomot, azt, amelyet némileg változott formájában ma is láthatunk... THÖKÖLY ÉS KOSSUTH HAMVA/ Azért, ha az ember alaposabban szemügyre veszi ezt a templomot: mégiscsak szép. Szerényen szép kívülről. Mértékletes. A dór falpillérekkel tagolt és timpanonnal lezárt homlokzata az aranyló kereszttel méltóságot ad az építménynek. Ez a mostani külső kép kialakítása három építész nevéhez fűződik. Krausz János késmárki építőmester kezdte el a munkát, még 1797-ben. Ő egy esztendő múlva, 37 éves korában váratlanul elhunyt. Ekkor Pollack Mihály (1773-1855) - akkor még Krausz alkalmazottja - új templomtervet készített. A magyarországi klaszszicizmus legkiemelkedőbb alakjának ez volt az első önálló munkája. A homlokzat kivételével. E terve ugyanis takarékossági okokból nem valósulhatott meg. A templom kis huszártornyos, egyszerű homlokzatot kapott. (Egy 1837-ből származó színes metszeten - Vasquez Károly munkáján - igen mutatós az így felszentelt templom.) Már 1808- ban befejeződött az építkezés, de a gyülekezet pénze közben elfogyott. Nem volt oltár, szószék, hiányoztak a padok. A kincstár pedig gondolt egyet, segítség helyett inkább igénybe vette 1809- ben: ruhakészítő műhely és ruharaktár céljára (!) a közeli gránátos laktanya számára.
