Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
52 KULTURÁLIS KÖRKÉP Enyedi Ildikó: Az én XX. századom Film fényről, emberről Jellemző kocka az új magyar filmből Miről is szól ez a film, az első filmes rendezőnő több fesztiválon díjat nyert alkotása? A fényről? Az emberről? A titokról, amely körülfon bennünket a földi lét idején? Vagy csak egyszerűen a szeretetről? Vagy a „Nő”ről s az ő kapcsolatairól? Minderről és még sok másról is. A szeretetről, az emberi kapcsolatokról, a Jóról és a Rosszról; felvillantja a Biblia egy-egy sorát, megmutatja a fekete és a fehér tökéletességét, s eljátszik a „Fény” mindennemű variációjával. Egy fellobbanó gyufa lángjával, egy elegáns kerti ünnepség lámpafüzérével, a zenekart megvilágító fényekkel. Közben gyakorta emlékeztet Edisonra. Arra az úrra, aki 1847- ben született, s egyike volt a legnagyobb és legtermékenyebb feltalálóknak. Hogy legfontosabb találmánya, a fonográf mellett, a szénszálas izzólámpa, megtudhatjuk Enyedi Ildikó filmjéből is, hiszen Edison úr „személyesen” mondja el mindezt a filmben. A rendezőnő címül talányosán egyedi megfogalmazást választott. De az a század, amelyet bemutat, inkább a huszadiknak az „előzetese”. Persze Enyedi Ildikó inkább olyannak szerette volna látni századunkat, ahogyan a filmje mutatja, s A kettős szerepet alakító Dorotha Segda nem annak, amivé tettük, mi és az előttünk járók. A két leánygyermek, Dóra és Lili - a főszereplők - két ellentétes nőtípust hivatottak bemutatni, s azt, hogyan formálódik életük s a hozzájuk tartozó férfiak sorsa. Megismerkedhetünk a nőben lakozó buja, hedonista, élveteg szélhámossal és az ugyancsak ebben a nemben megbúvó naivitással, tisztasággal, szeretetvágygyal s nem utolsósorban a mindkét „pólusban” lakozó szabadságvággyal. Elmerenghetünk azon is, hogy vajon a férfiak melyik nőt szeretik. Lehet, hogy egyiket sem, hanem egy harmadikat, aki magába gyűjtötte a Jót és a Rosszat is... NYERGES MÁRIA Izgalmas iskolatörténet A címe után esetleg száraznak gondolt könyv helyett hézagpótló remekművet vehet kezébe az olvasó. Úttörő munka ez, hiszen eddig még senki sem vállalkozott arra, hogy a kezdetektől összegyűjtse és feldolgozza a magyar iskolák számát, az iskolarendszereket, a különféle iskolafenntartókat és az oktatást befolyásoló történelmi körülményeket. Ádám Sándor az első világháború időszakával fejezi be búvárkodásának közreadását, hiszen az ezt követő időkből már megfelelő szakirodalom áll a kutatók rendelkezésére. Ádám Sándor új könyvéből megtudhatjuk, hogy az első magyarországi iskola a honfoglalás után kereken 100 évvel, még az államalapítás előtt létesült 996-ban, az akkori Szent Márton-hegyen, a mai Pannonhalmán. A XI. század elején alapított iskolák, Székesfehérvárott, Csanádon, Esztergomban, Nagyváradon, Pécsett, Nyitrán, Kalocsán és Zágrábban, Európában a legelsők közé tartoztak. Az első városi iskolák alapítási éve pedig: Pest 1238, Óbuda 1276, Pozsony 1302. Gondolnánk, hogy már az első magyarországi iskolákban a ma legkorszerűbbnek tartott és a jövőben általános elterjesztésére szánt komplex tantárgycsoportos oktatás folyt három csoportban? Olvashatunk az ország kü-Dt \dám Sándor TANESZKÖZÖK MAGYARORSZÁGON í‘fe«di*i háttérrel lönböző részein folyó oktatás eltérő és hasonló jellegzetességeiről, a magyar művelődéstörténet kiemelkedő egyéniségeiről, az 1526-ban felégetett országban munkát kezdő prédikátor tanítókról: Apáczai Csere Jánosról, Comenius Ámosról, továbbá a híres egyházi iskolákról, kollégiumokról. Az első, ma is ismert magyar ábécéskönyvet Kolozsvárott nyomták 1563- ban, Heltai Gáspár nyomdájában. A számolás segédeszközeiként először diót, kavicsot, almát, kukoricát, pálcikát használtak. Erdélyben az oktatásügy sajátságosán fejlődött, ezért ezzel külön fejezet foglalkozik. Az erdélyi magyar protestantizmus hatására bontakozott ki a román anyanyelvű kultúra, és alakultak ki az első román nyelvű iskolák. Ádám Sándor magánki-
