Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-01 / 5. szám

48 KILÁTÓ

folyton a nyomában voltak: a török kormány a távoli, elzárt, nehezebben megközelíthető, ezért biztonságosabb kis-ázsiai Kütahyába internálta a kormányzót és szűkebb környezetét. 1850 februárjában érkeztek ide. Több mint egy esztendő múltán, 1851-ben az amerikai kormány egy hajót küldött Kossuthért, amellyel azután szeptemberben Angliába távozott.

Ankarától majd’ ötórás út vezet a ma százötvenezer lakosú gyönyörű városba. Kütahya kopár hegyek között bújik meg. Isztambulhoz sincs sokkal közelebb, ezért kevés magyar turista keresi fel. Útközben a buszkalauz többször is teát kínál, és gyakran kölnivízzel öblíti le az utasok kezét. A mohamedán vallás ugyanis előírja a kéz és a lábfej naponta többszöri megmosását. Bár a szigorú vallási előírás betartását Atatürk reformjai a húszas években eltörölték, a hagyomány - ily módon is - tovább él. A mellettem ülő ifjú hölgy úgy kötötte meg fejkendőjét, hogy csak a szemei látszanak.

Mivel a török Művelődésügyi Minisztérium vendége vagyok - ráadásul Macaristánból, vagyis Magyarországról érkeztem -, megkülönböztetett fogadtatásban részesítenek. Erdajan Atasoy kormányzó tájékoztat a polgármesteri hivatalban a város mai életéről. Mögötte, a falon, a minden hivatalban elmaradhatatlan Atatürkportré függ. Elmondja, hogy a kerámiagyárakban mintegy hatvanezren dolgoznak, s hogy kobalt- és szénbányák is találhatók a környéken. A hét gyógyforrás is nevezetes. Büszke arra, hogy az egyik gyógyszállodát magyar mérnök tervezte, s hogy Kütahya Pécs testvérvárosa.

Meglátogatom a legnagyobb kerámiagyárat és a legkisebb fazekasműhelyt. Az előbbiben évi húszmillió darab edényt gyártanak, az utóbbi pedig olyan, akár egy kis köröndi fazekasmühely. Lábbal hajtják a korongot, kézzel formálják az agyagot. A korsókra, dísztálakra XIII. századi mintákat festenek ügyes gyermekkezek. Igen, kislányok végzik a kézi festést. Csak öt osztály kötelező ugyanis az elemiben. Nagy a

vvyv