Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL X p O.H * * nui)^pv'üT ^ \ * .___***** A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A világ szeme a magyarokra vetődik, és nagy rokonszenvvel kíséri a nemzet jeles tagjainak fáradozásait egy demokratikus ország létrehozására. Mi, az emigrációban élő magyarok is úgy látjuk, a nemzet élete legnagyobb választása előtt áll. Döntő, hogy alapjaink lerakásában ne hibázzunk, mindent mérlegelve, átgondolva, megfontolva cselekedjünk a nemzetközi események figyelembevételével. Várakozással nézünk egy szebb jövő elébe, amikor a külföldön élő magyarok is honfitársként lesznek fogadva hazájukban. Ahol a kettős állampolgárság nem bűn, hanem erény lesz, ahol a külföldön élő magyar megoszthatja szerencséjét otthonában - a nemzet gyarapodására. Majd ha a jognak asztalánál magyar és kettős állampolgár egyaránt foglal helyet, majd ha a magántulajdon szent és sérthetetlen lesz, majd ha az emberek szabadon dönthetnek sorsuk felett, országuk jövője felett, boldogságuk és szabadságuk felett, akkor elmondhatjuk, elérkeztünk az új időkhöz. Ne hagyjatok ki minket az oly régen várt megszépítő időkből. MARKÓ ÁRPÁD NEW YORK, USA Kérem, tűzzék ki célul a különbségtétel megszüntetését az otthoni polgárok és a visszatelepültek devizaszámláinak kezelése között. Ha az otthoni „őspolgár” konvertibilis valuta ajándékot kap Nyugatról, azt addig tarthatja a BC-számlán, amíg elhatározta a kérdéses összeg rész- vagy egészbeni felhasználását külföldi utazásra vagy budapesti devizaüzletekben felmerült vásárlásainak fedezésére. Gyökeresen megváltozik a kezelés a visszatelepülök által magukkal hozott valutákra. Ók kötelesek „felajánlani” a külföldi fizetési eszközt egy búdapesti banknál. Sem az állampolgársági törvény, sem a közelmúltban elfogadott ki- és bevándorló törvény nem tesz különbséget „őspolgár” és újpolgár között. Ennek ellenére az átvett pénzösszeg fele deviza, a másik forintszámlára kerül. Infláció elleni védelemre a visszatelepült polgárnak éppen olyan joga van, mint az „őspolgárnak”. A dollár vagy márka stb. forintosításának ideje és módja nem különbözhet a BC- számlatulajdonosok beváltási szabályaitól. PÉNZES JÁNOS NEW YORK, USA Szeretném a Magyar Hírekkel közölni, hogy itt, Wattrelos városában megalakult egy új egyesület, aminek a neve: Association Culturel Franco- Hongroise Kossuth, vagyis Francia-Magyar Kossuth Kulturális Egyesület. Az egyesület eddig két ünnepélyes vacsorát rendezett, ami jól sikerült, és a vendégek elég szép számmal jelentek meg. Mellékelve küldök egy újságképet, ami az október 7-én rendezett vacsoráról készült. A kép jobb oldalán a város polgármestere és három helyettese, a bal oldalán pedig a Kossuth Egyesület vezetői vannak rajta. SKULTÉTl FERENC ALELNÖK WATTRELOS, FRANCIAORSZÁG Olvasva a levelezési rovatot, általában panaszok vannak az otthoni udvariassággal vagy a hatósági ügyek intézésével kapcsolatban. Itt főleg a bejelentkezésre utalok, ami eleve nekünk elég furcsa és itt nem használatos dolog. Az idei otthontartózkodásom alkalmából három esetben kellett bejelenteni, illetve hosszabbítani az ott-tartózkodásom. Ez a bajai rendőrségen történt, ahol igen udvariasak, készségesek, gyorsak, előzékenyek voltak a hatósági személyek. Visszaadva útlevelemet jó pihenést, szórakozást kívántak. Az ember ilyenkor úgy érzi, a szíve mélyén is „hazament”, nem idegenbe. Úgy gondolom, ezt is meg kell írni, nemcsak a negatívumokat. ZOLTÁN PAULAI SYDNEY, AUSZTRÁLIA Nagy örömmel olvastam, hogy a veszprémi Tűztoronyra ismét visszakerül a régi, koronás, történelmi címer. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban az „Összefirkált térkép” című könyvemből a következő sorokat: „A Tűztorony hozzátartozik személyes »világtörténetemhez«. A milleneum előtt, 1892-ben ugyanis renoválták, és egy nagy, kovácsoltvas címert helyeztek el a tetején. Ezt a munkát anyai nagyapám végezte, aki akkor harmincéves volt. Különös véletlen folytán megmaradt nagyapám kézírása, melyet 1935-ben, aranylakodaN ma alkalmából vetett papírra. Élete e fontos eseményét eképpen foglalta össze: »Kész Ferenc ács iparos, ki 1892-ben készítette újonnan a veszprémi Tűztornyot és helyezte el a viharedzett magyar koronát, a koronán felül négy méterrel magasabban egy karfáról üdvözölte a temérdek sok ünneplő közönséget...« A Tűztornyot bizonyára többször is restaurálták azóta. A kovácsoltvas címert, melyet a nagyapám helyezett el több mint kilenc évtizede, a második világháború után eltávolították, pedig a város történetének része volt...” És most a „viharedzett magyar koronát” visszakapja a Tűztorony. Remélhetőleg többé nem kerül le róla! KUTASI KOVÁCS LAJOS SÁO PAULO-LONDON Nemrég egy kis könyv került a kezembe: „Bethlen István Emlékirata 1944”. A könyvet a Zrínyi Katonai Kiadó adta ki. Először az elismerés. A tény, hogy Bethlen írását egyáltalában kiadták, ékesen bizonyítja, hogy a magyar „glasznoszty” élen jár. De néhány megjegyzés: Romsics Ignác bevezetőjét azzal fejezi be (70. oldal), hogy Bethlen „élete utolsó három évét a politikától elzárva, házi őrizetben, majd 1945 tavaszától a Szovjetunióban töltötte”. Gondolom, eljött már az ideje megírni a rideg tényt, hogy Bethlen nem mint kíváncsi turista került a Szovjetunióba, hanem a sztálini korszak hurcolta el. Romsics 89. számú jegyzete (168. oldal) vitába száll Bethlen azon állításával, hogy Teleki Pál „...nem volt hajlandó megengedni, hogy a német csapatok rajtunk keresztül vonuljanak a Balkánra...” Romsics szerint „semmi sem bizonyítja, hogy akár ő (Teleki), akár
