Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-01 / 5. szám

30 A HATÁR TÚLOLDALÁN

Emlékfa a kórógyi temetőkertben

Kórógyi regék és realitások

A szájhagyomány szerint a falu attól a Kóróghytól kapta a nevét, aki részese volt a Gellért püspök elleni merényletnek. Az István király haragja elől menekvő összeesküvő aligha találhatott volna biztosabb búvóhelyre ennél, az Alsó-Dráva és a Vuka folyó ágai közt elterülő mocsaras vidéknél. A másik verzió szerint a tatárok elől menekült ide néhány magyar család, s hozzájuk csatlakozott a törökdúlás idején egy horvát falu teljes lakossága. Ezek a horvátok aztán, az idők múlásával, teljesen elmagyarosodtak.

Kórógyról és a község keletkezésregéit elmesélő Lebár Lajos tanító úrról már jóval azelőtt hallottam, hogy barangolásaimat a horvátországi magyarlakta településeken megkezdtem volna.-Csodálatos az a falu! - áradozott Pécsett Magyarlaki Józsefné, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, akit csak Zitának ismernek „odalenn”, a Drávazugban a magyar nyelvet, illetve magyar nyelven oktató pedagógusok. - Gyönyörű archaikus magyar nyelvet beszélnek a lakói, ö-ző nyelvjárásban. És láttam ott egy helytörténeti gyűjteményt is...

Ekkor hallottam először Lebár Lajosról. Magyarlakiné úgy emlegette, mint szakavatott néprajzost. Másodszor Eszéken, a Horvátországi Magyarok Szövetségében jegyeztem föl a kórógyi pedagógus nevét, de most már úgy, mint kiváló zenészét, aki - így mondta Tröszt Sándor, a szövetség egyik vezetője - abban a kicsiny faluban két zenekart is szervezett, és vezet mindmáig. Azt meg Lábadiné Kedves Klárától, a nem csupán neve szerint kedves laskói tanárnőtől tudtam meg, hogy Kórógyon olyan temetőkert található, mint sehol másutt a környéken: kopjafák őrzik a holtak emlékezetét, még a napjainkban elhunytakét is. És tőle hallottam harmadjára Lebár Lajosról, mégpedig azt a meglepő közlést, hogy a magyar nyelvű oktatás, a magyar néprajz, a magyar dallamok kórógyi apostola - születése és anyanyelve szerint nem magyar, hanem vend. Ezt „töredelmesen bevallja” maga az érintett is:- Második polgáriba jártam 1941-ben, amikor bejöttek a magyarok. Addig jószerivel szót sem tudtam ezen a nyelven, az iskolában is szlovénul tanultam, aztán pedig, ugyanabban a padban folytattam - magyarul. Csáktornyán végeztem a tanítóképzőben 1948-ban, a kinevezésemet ide, Kórógyra kaptam, pedig azt se tudtam addig, hol ez a falu. De itt úgy fogadtak, mintha idevaló lennék születésem óta. Hát így lettem magyarrá...