Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
HAZAI KÖRKÉP 21 Az igazgatónő Feri Gyöngyi Anita Krisztián is igazán érdekli őket, hogy hol hal meg egy ember. Borzalmas a csatahalál, de legalább annyira borzalmas a túlélés Szibériában vagy idehaza. Rövid életével teljesítette azt a szerepet, ami számára a történelemben ki volt jelölve.- Nem túlzottan elfogultak-e Petőfit illetően mind a négyen? - kérdem. - Hiszen halála óta viszsza-visszatérően támadták magyarságát, szertelen magánéletét. Tárgyilagosak-e a költő megítélésében? Szinte elszabadul a pokol, s egyértelműen vallják - udvariasan ugyan -, hogy ezek a kérdések így megfogalmazva provokatívak számukra. Gyöngyi szerint azt tényként kell elfogadnunk, hogy ki kinek az ivadéka. Ez azonban mit sem változtat a magyarságán. Feri ezt a gondolatot folytatja: Ne feledjük, Petőfi mint magyar állt helyt abban a történelmi helyzetben, amelyben élt. Nem kívülálló volt. Teljesen belsőnek érezte a magyarságát. Nem azt fogalmazta meg, hogy „mi nem vagyok”, hanem azt, hogy „magyar vagyok”. CSAK SEMMI FORRADALOM Szeretik-e Petőfit, vagy sem? Elfogultak-e vagy tárgyilagosak? Feri kijelenti: Is-is. Neki azért van némi ellenkezése, mert általános iskolás korában kötelező volt tisztelni és szeretni. Azóta, hogy maga dönthet: Petőfinek a családi költészetét szereti. Mélyek, emberiek. Igazak és hitelesek.- A lánglelkű, a lobogó Petőfit nem szeretem - folytatja Krisztián. - Borzasztóan nagy érzéseket ír le, s számomra olyan pillanatnyinak tűnik az egész. A tájleíró költészete áll hozzám a legközelebb. Elképesztően gyönyörű. Még ma is. Meglepő számomra: beszélgetőtársaim legkevésbé a forradalmár Petőfivel tudnak azonosulni. Más ez a kor, hajtogatják. Igaz, látták a televízióban a romániai karácsonyi forradalmat. Az is igaz, hogy 1956-ról lehet már olvasni, filmrészleteket nézni. De akkor is...- Nehéz kiigazodni a mi világunkban, amiben mi most növögetünk - magyarázza Feri. - De hogy nem romantikus, az biztos. Teljes mértékben, totálisan a realizmusban élünk. Valószínűleg ezért nem tudunk mit kezdeni a forradalmár Petőfivel.- Mi most itt Magyarországon megpróbálunk nyíltak lenni, nem kendőzgetni, nem takargatni a dolgokat - toldja meg Krisztián. - Noha ez még nem igazán sikerült. De békésen akarjuk.- Mondjuk ki, hogy Petőfi nem a békés átmenet költője - szól közbe Gyöngyi. - Mi pedig azt akarjuk, hogy békesség és türelem legyen. Mások véleményének a meghallgatása is fontos. Anita megtoldja:- Ennek a kornak nem Petőfi a forradalmi kapaszkodója, hanem Jézus Krisztus. Ő fölötte áll Petőfinek. Másképp hirdet forradalmat. A lelkekben, a gondolkodásban. S ha az én forradalmi kapaszkodóm Jézus, akkor nem ölök. Akkor semmiképpen nem megyek ki az utcára lőni, nem kezdek erőszakosan agitálni. MAGUNKBA KAPASZKODUNK Mindannyian tudják: az a bizonyos Duna-parti Petőfi-szobor sokszor vált tüntetések, felvonulások színhelyévé az elmúlt évtizedekben. Szerintük azoknak a nemzedékeknek Petőfi jelentette a végső kapaszkodót a diktatúrák ellen. Meg a háború ellen, mert az is diktatúra. De nekik inkább Széchenyi István jelenti és mutatja a módot, ahogyan most lépni lehet, lépni kell.- Most mindenki keresi magának a kapaszkodót - foglalja öszsze Krisztián. - Zűrös minden. Jobb, ha az ember a saját lelkiismeretére hallgat. Magunkban kell megtalálnunk az erőt a küzdelemhez. Legvégül is a beszélgetésből még kiderül: visszautasítják azt, hogy a közvélemény vagy bárki a magánügyekbe avatkozzon. Petőfiébe sem, senkiébe. Hogy Szendrey Júlia hűsége vitatható? A négy tizenéves visszakérdez: van-e statisztika abból a korból arról, hogy hány asszony özvegyült meg? Mindnek joga volt a további élethez! Sehogysem tartják ízlésesnek a magánéletben való vájkálódást. A költőnél sem. Döntsön az életmű, az pedig egyértelmű. Krisztiáné a zárómondat:- Petőfi is csak ember volt. Akármilyen nagy, mégiscsak ember ...
