Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

24 KILÁTÓ

Új utak Dél-Amerika felé

A Magyarok Világszövetségének titkára. Szabó László a közelmúltban tért vissza kéthetes latin-amerikai útjáról, amelynek során több magyar egyesületet keresett fel Argentínában, Uruguayban és Brazíliában. A világnak oly táján járt tehát a 38 esztendős titkár, amely korábban jobbára fehér folt volt a Magyarok Világszövetsége számára.

néhány barátja rábeszélte, hogy maradjon Bolívia fővárosában, és dolgozzon az Instituto-Turismónál. Engedett a csábításnak, és maradt.- Egy szép napon találkoztam még Aricából ismert barátommal, aki elvitt a zsidó klubba - fűzi tovább a történetet Teller. - Itt ismerkedtem meg a klub vezetőjének, Klein Lászlónak a lányával, Ibolyával, akivel egymásba szerettünk, és eljegyeztük egymást. De ha az ember nősülni akar, nem elegendőek a szép szavak, pénzt is kell teremteni. Mivel leendő apósom betegeskedő ember volt, és a nagy magasság miatt el kellett mennie La Pazból - én vettem át a klub vezetését. Szakmai szempontból tulajdonképpen megfelelt ez a feladat. Egy ilyen intézmény jó vezetéséhez mindarra szükségem volt, amit addig tanultam. Ebbe a klubba jártak lengyel, szlovák, orosz és magyar zsidók is. Itt ettek, ittak és persze kártyáztak is, ami ugyancsak nem elhanyagolható bevételi forrást jelentett. A klubnak igen jó híre ment. Egyszer megjelent nálam a bolíviai külügyminisztérium protokollfőnöke, hogy egy fogadásukra hosszú asztalokat kérjen. Kölcsönösen meglepve nyugtáztuk, hogy még Chiléből ismerjük egymást. Egy alkalommal, amikor a bolíviai elnök, Paz Estenssoro, Chilébe lá- Mindenekelőtt arra kérem, tekintsünk egy kicsit vissza a múltba. On szerint miért volt korábban oly szórványos a kapcsolata a Magyarok Világszövetségének a Dél-Amerikában élő magyarsággal?- Ennek több oka is volt. Egyrészt a földrajzi távolság miatt nem alakulhatott ki olyan mélyreható kapcsolat a latinamerikai egyesületekkel, mint a nyugat-európaiakkal. Szóba sem kerülhetett például, hogy művészeket, művészcsoportokat küldjünk - a tetemes utazási költségek miatt - Latin-Amerikába. Természetesen nem elsősorban ezen áll vagy bukik egy kapcsolat, hanem egyebeken is. Mondjuk ki, hogy főleg politikai nézetkülönbség gátolta azt, hogy az MVSZ és a dél-amerikai magyar egyesületek között élő kapcsolat, esetleg együttműködés alakuljon ki.

Az utóbbi egy esztendőben azonban nemcsak Magyarországon történtek jelentős politikai változások, hanem a világszövetség is megújult, miután megszabadult a politikai befolyástól, a gyámkodástól. Ezért gondoltuk úgy, hogy itt az ideje a dél-amerikai magyarsággal való kapcsolatok kiszélesítésének is. Utazásom elsődleges célja a tájékozódás volt. Szerettem volna megismerni az Argentínában, Uruguayban és Brazíliában élő magyar közösségek életét. Célom volt továbbá, hogy a hazánkban és a Magyarok Vilászővetségében történt változásokról pontos tájékoztatást adjak, célkitűzéseinkkel megismertessem őket.-Milyen volt a fogadtatás a különböző egyesületekben ?- Rendkívül szívélyes. Őszintén bevallom, engem is meglepett, hogy egyetlen egyesület sem zárkózott el a találkozó elől. Sajátos módon az erősen politizáló szervezetek érdeklődését jobban felkeltette az MVSZ-be való belépés lehetősége és az 1992-re tervezett Magyarok III. Világkongresszusa, mint a nem politizáló magyar csoportokét.-Milyen emlékezetes találkozókra került sor körútja során ?-Argentínában a Hungária Magyar Egyesület vezetőivel találkoztam, s ez mély benyomást gyakorolt rám. Alkalmam volt ugyanis az egyesület székházának hétköznapjait is megismerni. Láthattam a tánccsoport próbáját, a cserkészek foglalkozását, a nagy forgalmú magyar könyvtárat, a különtermekben folyó klubéletet és a mindennap nyitva tartó magyar éttermet is, amely estére általában zsúfolásig megtelik. Találkoztam továbbá a Valentin Alsinai Magyar Egyesület vezetőjével és az egyesület tagjaival, továbbá a Wildeli Magyar Egyesület elnökével és vezetőségével. Ez utóbbi két egyesület valamivel szerényebb körülmények között működik, mint a Hungária, s ebből adódóan talán jobban igényelné az MVSZ támogatását. Szükségük lenne például nyelv- és tánctanárra, könyvekre, magyar videokazettákra.

Ellátogattam a magyarok ál-