Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL \ A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Mint volt jó magyar hazafi, figyelmesen olvasom a Magyar Híreket. A sajtószabadság a cikkekből mindinkább kiérződik. Szeretném azt a kérdést feltenni, hogy honfitársak alatt kiket értsek. Az 1941. évi népszámlálásnál 17 éves voltam és német anyanyelvűnek vallottam magamat. Az 1948. évi, úgynevezett kitelepítésnél ez volt az egyedüli „bűnöm”. Családommal hazámat el kellett hagynom. Azóta itt, az NSZK- ban mutattuk szorgalmunkat és hűségünket, és járultunk hozzá az ország felépítéséhez, mai fénykorához. Figyelemmel kísérjük a magyar kormány helyezkedéseit. A segélyek és kölcsönök a mi garasainkból is származnak. Az igazságtalanul és jogtalanul kiűzöttek ezrei legalábbis erkölcsi rehabilitálásra várnak. Vagyunk honfitársak? JOSEF SANDTNER SEEHEIM, NSZK Széchenyi Ágost olvasói levelére szeretnék válaszolni. Széchenyi a magyar címertervhez szólt hozzá, és többek között a következőket írta: „Az ismert szent korona szerintem nem alkalmas a címer tetején - mivelhogy csukott, császári korona, amire semmi jogunk sincsen. Csukott korona csak a pápának (tiara), a német-római királynak, illetve Nyugat császárának járt Európában.” Ezek után jól tenné Széchenyi, ha utólag felvilágosítaná elhunyt királyaink sorát (esetleg azok szellemét) is, hogy ők talán nem is voltak magyar királyok, hiszen nem a „magyar” koronával koronázták meg őket. Ezek szerint a „szent korona tana” és a „totum corpus sacrae coronae” is csak dajkamese kell legyen, sőt Róbert Károlynak is teljesen fölösleges volt harmadszor is megkoronáztatnia magát, hogy ezt a „nem magyar” koronát tetesse a fejére. Egy Széchenyitől elvárhatná az ember, hogy ne tagadja meg a magyar szent koronát. Ugyanakkor talán jó lenne, ha Széchenyi Ágost figyelmeztetné az angol királynőt, a svéd, dán, norvég, holland, belga stb. királyokat, sőt az uralkodó hercegeket is, hogy mind idegen toliakkal ékeskednek, azaz (Széchenyi szerint) őket meg nem illető koronával, sőt ezt használják saját és állami címereiken is. Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy „német-római” király nem volt, hisz Nagy Károly (Charlemagne) frank király volt, mielőtt a pápa 800-ban római császárrá koronázta, akinek utóda, I. Ottó 962-ben felvette a Német Szent Birodalom császára címet. Az én korosztályom (Széchenyi Ágostot kivéve) ugyan tisztában van azzal, amit leírtam, de talán fiatalabb olvasóik számára fontos, hogy tisztában legyenek a valódi történelmi adatokkal. DR. DESSEWFFY AURÉL MELBOURNE, AUSZTRÁLIA Ami mindig nagyon felbosszant Magyarországon: a rossz angol fordítások. Pár évvel ezelőtt Ferihegyen egy tábla volt kitéve, melyen bocsánatot kértek az átépítéssel járó problémákért; az angol szöveg tele volt goromba, kirívó hibákkal. Sok hasonló példát hozhatnék fel exportárukon, turistakalauzokban stb. Lesül arcomról a bőr, mikor ezeket olvasom, és megértem, hogy Bush miért ajánlotta fel, hogy angoltanárokat küld Magyarországra. Tudom, hogy sok, angolul tökéletesen beszélő fordító van otthon. Nem lehetne ezeket a szövegeket jobban és kötelezően lektoráltatni? ZORÁNDY ZOLTÁN NEW YORK, USA Vad Dezső úr „Emlékezzünk!” című cikkével kapcsolatban irom a következőket. Sajnos igaz, hogy a fasizmus magyar sportoló áldozatainak emléke nincs megörökítve. Az egyik legnagyobb sportoló mártír Kabos Endre volt, aki a Margit híd 1944. novemberi felrobbantásakor lelte halálát mint munkaszolgálatos. Még az akkori, jogfosztó náci törvények is elismerték az olimpiai bajnokok kivételezettségét. Kabost mégis elvitték munkaszolgálatra. Már 1942-ben behívták, és amikor Nagykátán a hóhér Murai (Metzl) Lipótnak bemutatta iratait, az kénytelen volt hazaengedni azzal a megjegyzéssel: „Legközelebb nem ússza meg így!” Kabos 1936-ban a berlini olimpián megnyerte a kardvívó egyéni bajnokságot. Hitler őrjöngött, és vele együtt Miskolcon (ott születtem) a Magyar Jövő című újság is, amelyben azt írták (szó szerint idézem): „Idegfeszítő, hatalmas küzdelemben sikerült megőrizni a magyar kard világhegemóniáját. Keserű kissé a győzelmi mámor, hogy éppen Kabos nyerte, de még mindig jobb, mintha az olasz nyerte volna.” Egyébként a női tőrvívást a szintén zsidó Elek Ilóna nyerte. A vízipólócsapat kapitánya, Komjádi Béla - akiről uszoda van elnevezve Pesten -, valamint kapusa, Bródi György, és két tagja, Sárkány és Hazai szintén zsidók voltak. Hogy ezt miért Írtam le? Tavaly Magyarországon voltam. Ezúttal is többen a szememre hányták, hogy Rákosi, Gerő, Révai és Farkas zsidók voltak. Már unalmas volt hallgatni a lemezt. Úgy állítják be, mintha a hitközség küldte volna őket a vezetőségbe, holott tudott dolog, hogy velük nem is lehetett zsidó ügyben beszélni. Eddig még sohasem hallottam, hogy megemlékeztek volna Petschauer Attiláról. Most említi őt Vad Dezső úr, de nem Írja, hogy úgy pusztult el, hogy a 42 °C hidegben egy fára küldték kukorékolni, és vízzel locsolták. Természetesen halálra fagyott. Mi itt figyelemmel kísérjük a magyarországi fejleményeket. Remélem, megvalósul az igazi, demokratikus Magyarország. Az ide érkezők nálunk igen meleg fogadtatásban részesülnek. Nem sorolom most fel, mert sokan jönnek - legutóbb Budapest polgármestere volt itt. Nem valami biztató hírek érkeznek azonban az antiszemitizmus terjedéséről, aminek - remélem - a józan gondolkodású magyarok gátat vetnek. DEUTSCH MORDECHAJ BNEI-BRAK, IZRAEL Szabó Dezső, a nagy magyar gondolkodó és közíró számtalanszor kifejezte és végrendeletében is meghagyta azt az óhaját, hogy az utókor a Gellérthegy délkeleti lejtőjén emléket állítson neki. Az 1988 elején alakult Szabó Dezső Emléktársaság felvállalta e végakarat megvalósítását, mert mind kegyeleti, mind erkölcsi tekintetben fontosnak tartja, hogy Szabó Dezső irodalmi rangjához méltó emlékművel legyen képviselve a magyar fővárosban. Szervátiusz Tibor szobrászművész képes volt az író portréjának megformálásával együtt sokat szenvedett nemzetünk arcvonásait is kifaragni. A szobor elkészültén várja, hogy 1990 nyarára tervezett felavatásáig
