Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
HÁNYSZOR KORONÁZTAK BUDÁN? 55 X $jf / (4- ■* i ip I r BjfV\ ) ■T \r > 1 h * •’Ulf í j 1 w JBNr g $ P'» V Koronáz az országgyűlés Ezt a koronázást azonban hosszú önkényuralmi időszak előzte meg, ezért is lett ezúttal különös jelentősége az országgyűlés által megállapított hitlevélnek és a világi koronázási eskünek. Talán soha nem hangsúlyozták még ennyire, hogy a koronázás mindannyiszor megújított szerződés az uralkodó és a nemzet között, mind a királyi jogok, mind az ország alkotmányának és függetlenségének biztosítására. Ez az 1867-es volt tehát az első népképviseleti országgyűlés, amely királyt koronázott. A kormány pedig a parlamentnek is - nemcsak az uralkodónak - volt felelős. A szemtanúk szerint a kardvágás volt ennek a koronázásnak a legimpozánsabb része. Ez a Lánchíd pesti hídfőjénél, az ország megyéiből felhantolt koronázási dombon ment végbe. A királydomb oldalát zöld pázsit fedte, korlátái fehérek voltak, vörös bársonnyal díszítve. Mivel történelmi nevezetességű helyekről vették az anyaföldet - amint egy korabeli tudósító megfogalmazta ez kicsiben magát a hazát jelentette. Selmecről például a Kálvária-hegyről hozták, onnan, ahol egykor az ősi város állott, jZala megyéből Deák Ferenc születési helyéről, Liptó megyéből pedig a vihorai fennsíkról, ahol Rákóczi nagy csatát vívott, Esztergomban arról a telekről, ahol egykor, a hagyomány szerint, Szent István lakozott... Anyaföld - üvegkoronában... A következő - és történelmünkben az utolsó - koronázás 1916. december 30-án folyt le Budán. Nagy pompával, a világháborús viszonyok ellenére. Korunkhoz közeledve természetesen megnövekedtek a koronázásokról az egyéni leírások, számos anekdotikus részletet is megörökítettek. Tudjuk például, hogy a koronázás előtti utolsó napon Zita királyné tűvel, cérnával szorgoskodott a királyi palást körül, a hagyomány szerint ugyanis ennek megjavítása a királyné feladata volt. A közönség megkedvelte a kis Ottó királyfit, aki szintén részt vett a szertartáson, s gyermeki kíváncsisággal figyelte az eseményeket. IV. Károly koronázása a Mátyás-templomban zajlott le, a világi eskü a Szentháromság téren hangzott el. A kardvágás színhelye a Szent György téren volt, ezúttal is az ország megyéiből küldött anyaföldből épült dombon. Szomorú időszerűséget adott ennek a mozzanatnak az, hogy akkor tényleg szinte minden égtáj felől ellenség fenyegette az országot. A koronázási domb földjét a világháború után jótékonysági célokra, üvegkoronákban árusították. A halom maradék földjét pedig szertartásosan a Margitszigeten hántolták el... KONRÁD IMRE i
