Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELYEK 47 Keveset tudunk az erdélyi magyar képzőművészetről. Többnyire megreked az emlékezés a nagybányai festőiskolánál, s a későbbi korból legfeljebb Zsögödi Nagy Imre vagy Gy. Szabó Béla neve cseng ismerősen. E méltatlan állapot megváltoztatását tűzte ki célul az a néhány áldozatkész ember, aki 1988 márciusában létrehozta az Erdély Művészetéért Alapítványt. A három ember először egy­mástól függetlenül, később együtt járta Erdélyt, ismerkedett nép­művészetével, ipar- és képzőmű­vészetével. Hajdú Demeter Dé­nes, a fia, Demeter Ervin és Kul­csár Edit igen komoly gyűjtő­munkát végzett. Pontos kataló­gust állítottak össze az Erdélyben alkotó magyar képzőművészekről és alkotásaikról, sőt arról is, hogy munkáik hol, kinél találhatók. Demeter Ervin egyik köröndi látogatásakor arra gondolt, mi­lyen nagyszerű lenne az európai rangú székely költő-festőművész, Páll Lajos közelgő 50. születés­napjára kiállítást rendezni Buda­pesten. Ez volt az a bizonyos „utolsó lökés” az Erdély Művé­szetéért Alapítvány létrehozásá­hoz, amelynek kuratóriumi tagsá­gára felkérték Domokos Pál Pé-ANTAL IMRE Antal Imre a csángó magya­rok Kárpát-medencén belül élő népcsoportjából, a gyimesi csángók sorából származik. Gyimesközéplokon született 1944-ben. E táj különleges szépsége sok művészt megigé­­zett. Antal Imre is ide tért visz­­sza a marosvásárhelyi művé­szeti szakközépiskola elvégzé­se után. Rajztanár volt - né­hány évvel ezelőtti elbocsátá­sáig - szülőfalujában. Korszerű rajztanítási módszerével isko­lát teremtett; növendékei az évek során számos külföldi és romániai gyermekrajzversenyt és pályázatot nyertek. Mint művész, a gyimesi csángó he­gyi világ és az ott élő emberek megjelenítője. Több fejlődési szakaszon ment át, ezt kivált különböző színkorszakai érzé­keltetik. A Hargita Művészte­­iep tagja. KÁDÁR T. TIBOR Kolozsvárott született, 1950- ben, képzőművész családban. Édesapja a helyi képzőművé­szeti főiskolán tanított, ahol ő is végzett. Érdeklődése már gyermekkorában a képzőművé­szet felé fordult. Kezdetben próbálkozott szobrászattal, gra­fikával, de még középiskolás korában végleg a festés mellett döntött. Kibontakozása a het­venes évek közepére tehető. Olyan időben indult, amikor a kisebbségi művész számára Er­délyben fokozatosan csökkent az alkotás lehetősége. Néhány éven keresztül Széken volt rajztanár, 1980 óta szülővárosá­ban dolgozik, raktári segéd­munkás. A nyilvánosságtól tel­jesen elszigetelve alkotott, minden visszhang nélkül. tér művelődéstörténészt és Csur­­ka István írót. Az első kiállítás olyan sikert hozott, és Páll Lajosnak úgy meg­sokszorozta a munkakedvét, hogy Demeterék ettől kezdve tel­jes odaadással vállalták az erdé­lyi művészek népszerűsítésének szép misszióját, amely nemcsak rengeteg munkával, de nem cse­kély anyagi áldozattal is jár. Munkamegosztásuk szerint az írás, levelezés Hajdú Demeter Dénes dolga, a kiállítások rende­zése pedig Kulcsár Edit és Deme­ter Ervin feladata. Persze, most már nincsenek egyedül. Csatla­kozott hozzájuk számos olyan pártfogó, aki vagy tevőlegesen vagy anyagiakkal támogatja a ne­mes célok megvalósítását. A kiállítási megnyitók mindig eseményszámba mennek. Az ál­landó közreműködők között ta­láljuk Budai Ilona népdaléne­kest, Dinnyés József „daltulajdo­nost”, a Forráskor előadóművé­szeit és a Muzsikás együttest. A megnyitó szavakra olyan jeles személyiségeket kérnek fel, mint Gyulai Endre szegedi-csanádi püspök, László Gyula történész professzor, Köteles Pál és Csurka István írók. Az Erdély Művészetéért Ala­pítvány kiadványainak állandó mottójául Szabó Dezső mozgósí­tó gondolatát választotta: „Min­den magyar felelős minden ma­gyarért. ” Ennek szellemében olyan művészeket segítenek alko­tómunkájukban - olvashatjuk Hajdú Demeter Dénes egyik írá­sában -, „akik töretlenül megőriz­ték és önzetlenül továbbhagyomá­nyozzák a magyar lelkiség száza­dokon át felhalmozott tapasztala­tát". Elsősorban a szülőföldjükön mostoha életkörülmények között helytálló képző-, ipar- és népmű­vészeket ösztönzik további szín­vonalas, nemzeti azonosságtuda­tunkat erősítő alkotásokra. Cél­jaikat független kulturális szerve­zetként, társadalmi összefogással valósítják meg. Rendszeres anya­gi segítséget nyújtanak a hatá­rainkon túli tehetséges művészek­nek, ösztöndíjakat folyósítanak, a kiállítások rendezése mellett is­meretterjesztő előadásokon te-PÁLL LAJOS A Küküllő menti Korondon született, székely fazekascsa­ládban, 1938-ban. Tollal és ecsettel egyforma hittel tárja ki a szívét. Tanulmányait a ko­lozsvári képzőművészeti főis­kolán végezte. Színpompás, erőteljes hangulatot árasztó festményei lírai látásmódról vallanak. Vásznain egy belső, rejtett világ vibrál. Színkompo­zíciói ugyanazt sugallják, mint filozofikus, bölcsen-keserű poézise; magányban élő, de a közösségéért - a székelységért - aggódó ember napi vívódása vetül elénk. Érett alkotómű­vész, munkássága európai ran­gú. Képeit megtaláljuk hazai, nyugat-európai és az észak­amerikai művészetkedvelők otthonában is. Több művét őrzi a marosvásárhelyi és a székely­udvarhelyi múzeum.

Next

/
Thumbnails
Contents