Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
36 SAJTÓTÜKÖR A gödöllői kastély Vlll/Ol jovoje A nagy múltú Grassalkovich-kastély szomorú jelenéről és jövőbeni sorsáról közöl érdekes tudósítást a Hazafias Népfront napilapja. Ferenc József császár egykori nyári lakja később Horthy kormányzó rezidenciája, a közelmúltig öregek otthona és a szovjet katonaság állomáshelye volt. A kastély az öt legjelesebb magyarországi műemlék közé sorolható. A magyar állam tulajdona, de az ingatlan-nyilvántartásba a kezelői jog Gödöllő Városi Tanácsa, Budapest Főváros Tanácsa, a Római Katolikus Egyház, a Magyar Néphadsereg, a Polgári Védelem Parancsnoksága és a Buda-vidéki Állami Erdőgazdaság (jogutódja a Pilisi Parkerdő Gazdaság) javára jegyeztetett be. Mátraházi Zsuzsa cikkéből megtudjuk, hogy a városi betegotthon már évekkel ezelőtt, a Fővárosi Szociális Otthon pedig a nyáron költözött ki a műemlék épületből. A közelmúltban pedig a szovjet csapatok utóvédje is távozott. A főépületben helyenként még megmaradt barokk parketta beázásoktól púposodon fel, a baloldali épületszárny üresen tátongó ajtónyitását bagolytetem „őrzi”, a kertben rozsdásodó katonai jármű áll. A kezelők közül a Honvédelmi Minisztérium lemondott a kastéllyal kapcsolatos jogairól. A városi tanács és az erdőgazdaság nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy kártérítés nélkül ugyanezt megtegye. A tanács saját szakállára egy francia céggel kezdett tárgyalásokat a kastély felújításáról. Az Állami Tervbizottság 1986-os, a gödöllői királyi kastély védelmére hozott határozata nyomán megkezdődtek a részleges állagmegóvási munkálatok, amelyekre eddig mintegy 100 millió forint ment el. Pozsgay Imre államminiszter és Glatz Ferenc művelődési miniszter legutóbb megnyerő tervet vetett fel: legyen európai kulturális központ a volt királyi kastélyban. Nemzetközi tekintélyünk növekedhetne ezáltal, a műemlék becséhez méltó kulturális célt szolgálna, és a nemes elgondoláshoz csatlakozó országok talán bizonyos anyagi áldozatoktól sem riadnának viszsza. Az egyik legutóbbi elképzelés szerint a Minisztertanács a kezelői jogot teljes egészében átruházná az Országos Műemléki Felügyelőségre, ezenközben a kezelésben ma érdekeltek, a városi tanáccsal az élükön, gazdasági társulást hoznának létre a kastély hasznosítására.- A megválaszolatlan kérdés most már csak az - hangsúlyozza végezetül a szerző -, hogy a magyar nemzet tulajdonosi jogát ki fogja érvényesíteni a Grassalkovich-kastély esetében. Címerszenzáció?! Püspöki Nagy Péter po- I egyetem vendégprofesszozsonyi történész, az Eöt- ra meglepetést keltő tavös Loránd Tudomány- | nulmányát közli a független demokratikus hírmagazin. Az írás címe: „Nem Kossuth távolította el 1848-ban címerünk koronáját.” Az írást az teszi időszerűvé, hogy a közeljövőben dől el: milyen lesz a Magyar Köztársaság új címere. Rangos történészeink egy korábbi állásfoglalása szerint a Kossuth-címer az ország középkori eredetű alapcímere, és a szent korona csak a XVIII. század közepén állandósult rajta. Teljesen más a véleménye Püspöki Nagy Péternek. Amikor az országcímer két része, az Árpádok sávos családi címere meg a kettős keresztes címerrész egyetlen közös pajzson jelenik meg - mutat rá a szerző -, akkor felette mindig koronát találunk. A szent korona elhagyása a hagyományos országcimer megcsonkítása volt, amely a történelem folyamán mindenkor a magyar jogállamiság és a nemzeti függetlenség erőszakos eltörlését fejezte ki. így volt ez például Ampringen kormányzósága idején, amikor I. Lipót császár törölte el az ország függetlenségét és régi alkotmányát. Bár császár volt és magyar király is, döntése látható jeleként országunk címeréről azonnal levetette a szent koronát. Ugyanezt tette II. József, a kalapos király is, aki még a megyék címereit is eltöröltette. Elődeinek példáját követte I. Ferenc József is - hangsúlyozza Püspöki Nagy -, aki 1849. március 4-én kelt manifesztumában eltörölte Magyarország függetlenségét, és az országcímert csak a kiegyezéskor állították viszsza jogaiba. Nyilvánvaló tehát, hogy a szent korona levétele az ország címeréről a magyar jogrend és a függetlenség felszámolását célzó politikai törekvések szimbolikus kifejezője volt népünk történetében.- Bár sehogy sem értettem - folytatja a szerző -, hogy Kossuth Lajos jogász létére hogyan fogadhatta el ezt a csonka címert, a nemzeti jogfosztottság szimbólumát, a közmeggyőződés által sugallt, vélt tényt a közelmúltig jómagam is tudomásul vettem. A kérdésre vonatkozó dokumentumokat kutatva az engem ért meglepetés semmivel sem volt kisebb, mint amilyen a Kossuth-címer párthíveié lesz most: sem Kossuth Lajos, sem pedig a debreceni trónfosztó országgyűlés nem vette le a szent koronát az ország címeréről! Kossuth ugyanis az 1849. április 19-ei Függetlenségi Nyilatkozathoz csatolt körlevelében csak a száműzött dinasztiához kapcsolódó címeket és jeleket - például a kétfejű sast - törölte el. A szent koronát hat héttel korábban Ferenc József vette le az országcímerről! A tekintélyes pozsonyi történész végezetül a következő tanulságot vonja le a Reformban: A Kossuth-címer legenda, sohasem létezett, sőt semmi sem állt távolabb Kossuth Lajostól, mint az ország alkotmányát és jogállamiságát évszázadok óta jelképező szent korona eltávolítása, hiszen még száműzetésében is a szent koronás címert használta. Nevelés az Evangélikus HARAN G Gimnáziumban A magát a „családok vallási, kulturális, társadalmi hetilapjának” nevező újság első számában érdekes áttekintés olvasható dr. Gyapay Gábor tollából az újraindult fasori Evangélikus Gimnázium
