Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
HAZAI KÖRKÉP 31 Gazdák! Ha tanácsainkat követitek, az asszonynak, gyereknek több ruha, cipő, kiscsizma kerül a jövedelemből. Jószágot is szerezhettek, és ezenfelül a pénzt minden évben megszaporíthatjátok. (A falusi vendéglátás mestersége - Budapest, 1934) Nem volt szabad asztal a hétemeletes Balaton-parti szálloda ebédlőjében. Pedig odakint jeges szelek fújtak, a máskor oly felkapott Földvár sivár volt és barátságtalan. Csalogató volt viszont, amit a tavaly júniusban alakult Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége kínált a téli hétvégére. A Falusi Vendégfogadók I. Országos Fórumára hívta meg azokat, akik már belekóstoltak e mesterségbe, vagy csak most gondolkodnak rajta, belevágjanak-e. MEGÉRI? Idősebb házaspár mellé kerülök, közel az előadói pulpitushoz. Az ember és az asszony előtt is papír, toll - így biztosabb, hogy egyetlen hasznosítható gondolatot, tanácsot sem mulasztanak el. A fórumra fordított időn túl, a kettejük összesen ötezer forintot kitevő részvételi dijának is meg kell térülnie. Befizettek a kétnapos tanácskozást követő, ugyancsak kétnapos ausztriai tanulmányi kirándulásra is. Asztalszomszédaim - Knoll Lászlóék - Oroszlányból érkeztek.- Nem, nem a bányavárosban akarunk falusi vendégfogadásba kezdeni - mondja rögtön az aszszony -, bár itt szereztünk bizonyos gyakorlatot. Évek óta kiadjuk az egyik szobát, legtöbbször lengyel bányász vendégmunkásoknak.- Most, jíogy a papa nyugdíjba ment - *'^kolja meg gyengéden az ura ’ ./.elejét -, arra gondoltunk, eladjuk a városi lakásunkat, és valahol falun veszünk egy házat. Azt osztanánk meg majd a vendégekkel...- Kezdeni kell valamihez a mai nyugdíjak mellett - bólogat a férfi, s bár ezek a mai nyugdíjak bizony nem adnak okot örömre. Nem magasajnálást, inkább a vállalkozás izgalmát érzem a hangjából.- Drávamente... ? Zselic... ? A Vértes...? A lényeg, hogy csöndes hely legyen. Gépészként mentem nyugdíjba, sok mindenhez értek. Az sem jelent gondot, ha esetleg nekem kell a házba bevezetni a villanyt. Csak úgy lehet pénzt csinálni, ha előbb befektet az ember... De érdemes lesz-e? Érdemes-e az egyénnek, az országnak? Maria Meier Grasshoff, az Üdülés a Parasztudvarban mozgalom elnöke Észak-Rajna Wesztfáliából, falusi vendégfogadós társai ugyancsak a Német Szövetségi Köztársaságból és Ausztriából, valamint az Európai Falvak és Kisvárosok Szövetségének angol elnöke azt bizonyították előadásaikkal, hogy külhonban már régóta érdemes. S úgy ötven esztendeje még nálunk is virágzott a vidéknek ez a pénzkereseti lehetősége, mely - mint az idegenforgalom általában - nemcsak a szobát kiadónak hozott hasznot. 1935-ben alakult meg az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség, az ebben az időben nemzetközi összehasonlításban is fejlett magyar falusi vendégfogadás propagálására, érdekeinek képviseletére. Az ugyané céllal létrejött mai szövetség ügyvezető elnöke, dr. Csáky Csaba eképp érvelt előadásában az államosítással, a felülről irányítással össze nem egyeztethető, ezért elsorvadt üzletág feltámasztása mellett:- Mi az olcsóbb? Helyben biztosítani a megélhetést, vagy továbbra is hagyni a városba áramlást? Hatalmas, kihasználatlan épületvagyont rejt a magyar falu. Élni kell e vagyonnal! A szép, virágos falvakat az idegenforgalom is kikényszerítheti. Ha nincs a házban, a faluban valami egyéni báj, nem megy oda a vendég... Fiatal szervezetről lévén szó, jogos büszkeséggel jelentette be az ügyvezető elnök: kezdeményezésükre úgy változtatták meg a személyi jövedelemadó törvényét, hogy a kiemelt gyógyhelyeknek, üdülőknek nem minősülő községekben, tanyákon, ha legfeljebb öt szoba, tíz ágy szolgálja az idegenforgalmat, s ha a ház a szobakiadónak is állandó lakhelye, és az így nyert bevétel nem haladja meg az évi háromszázezer forintot, a falusi vendégfogadás adómentes, még könyvet sem kell vezetni a bevételekről, a vendégekről.
