Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
18 HAZAI KÖRKÉP szőr 1971-ben, másodállásra váltotta ki az iparengedélyét. Öt évvel később főállásban is kisiparos akart lenni, ám Ózdon ehhez nem kapott engedélyt. A város akkori vezetői úgy gondolták, mindenáron meg kell akadályozni, hogy „egy kapitalista éljen a szocialista városban”. így Petrenko József csak 1979-ben lehetett önálló. Üzeme, a PEK.0 Művek jelenleg 17 dolgozóval működik, számottevő exportot bonyolít le. Hogy anyagilag milyen eredményeket könyvelhet el, amióta önállósította magát? Gazdagságáról legendák keringenek. A szóbeszéd szerint 200 millió forintért vásárolja meg, illetve lízingeli majd a durvahengerművet, és az akcióhoz csupán 50 millió hitelt vesz fel. *- Mi az, ami erre a lépésre késztette? - kérdeztem az 50 esztendős vállalkozót.- Elhiheti, hogy nem a meggazdagodás lehetősége csábított, hiszen most is van mit a tejbe aprítanom. Azon a hatszáz emberen akartam segíteni, akit a munkanélküliség veszélye fenyeget. Gyerekkorom óta ismerem őket, többségükkel együtt nevelkedtem, majd együtt dolgoztam hoszszú éveken át. Ha kiteszik őket a gyárból, felkopik az álluk, mert innen már elmenni sem lehet. Eladni vagy elcserélni lakást lehetetlen, senki sem akar Ózdra költözni.- És ha belebukik ebbe a vállalkozásba? Hiszen a szakemberek szerint is megérett a durvahengermű arra, hogy bezárják.- Nézze, nem vagyok a magam ellensége, ha nem lennék biztos abban, hogy itt eredményesen lehet termelni, akkor nem vágnék bele. Hamarosan nyereséges lesz ez az üzem.- Mi az, amit másképp csinál majd a korábbi vezetőséghez képest?-Tudja mi? Mindent másképp csinálok! Először is ott kezdem, hogy húsz százalék fizetésemelést adok mindenkinek. Nekem elégedett emberekre van szükségem!- Egy kicsit sem fél attól, hogy bele fog bukni az ország legnagyobb magánvállalkozásába ?- Erről már döntöttem, ez nem érdemel több szót. Már régen más tervek foglalkoztatnak. Arra gondoltam, ha beindítottam a durvahengerművet a saját elképzelésem szerint, egy nyugati céggel közösen egy másik gyárat is építek, egy teljesen modern üzemet. Az exportból származó valutát pedig visszahozom ide Ózdra. Egy olyan áruházat nyitok ezen a pénzen, olyan árukínálattal, amelynek kedvéért az emberek a nyugati határról is idejárnak majd vásárolni. * Ha Petrenkó József álma megvalósul, hatszáz ember gondja megoldódik Ózdon. De vajon mit tesz a város és az üzem azért, hogy a tömeges munkanélküliséget tényleg elkerüljék? A munkások szerint semmit.- Hacsak nem egy újabb diótörőn törik a fejüket - mondta valaki a körülöttem állók közül, a többiek pedig hangosan nevettek. Mint megtudtam, a diótörő tényleg mosolyogni való ózdi specialitás. 1987-ben hívták életre azért, hogy a nők foglalkoztatási gondjain enyhítsenek. Egy megüresedett pajtába leültettek egy csapat asszonyt, kalapácsot adtak a kezükbe és egy nagy kupac diót tettek elibük. Diót kellett törniük naphosszat. Egy kiló dióbélért 22 forint fizetség járt. A legszorgalmasabb asszony egy műszakban négy kilót tudott megtisztítani... * A közelmúltban felsőszintű határozat született arról, hogy Ózdon új munkahelyet kell teremteni. Ezért nyitották meg a Megyei Szolgáltató Vállalat Ózdi Kirendeltségét is, ahol az irodavezetővel, Kálai Sándorral beszélgettem.- Hogyan működnek együtt az Ózdi Kohászati Üzemek vezetőségével az új munkahelyek megteremtésében ?- Hát az igazság az, hogy - határozat ide, határozat oda - még nem igazán alakult ki az Együttműködés. A kohászok azt ígérték még a múlt tavaszon, hogy átküldik azoknak a névsorát, akiknek majd munkát kell keresni. Azóta eltelt csaknem egy év, és sehol a lista. A legutóbbi elbocsátáskor is így volt. Egyik reggel jövök be dolgozni, hát itt sorakozik az ajtó előtt vagy hetven ember. Először arra gondoltam, hogy banánt vagy narancsot osztogatnak ingyen, azért a sorban állás. Aztán kiderült, hogy az előző nap hatszáz embert bocsátottak el.- Jelenleg hány munkanélküli van a városban?- Hétszáznál valamivel több. Az igazság azonban az, hogy sokan nem is akarnak dolgozni. Ózdon a lakosság 20 százaléka cigány, a munkanélküliek egy része közülük kerül ki. * A legnagyobb jóindulattal sem lehet Ozdot, ezt a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei dimbes-dombos kisvárost szépnek nevezni. Ráadásul, ha most kihűlnek a kohók, nem marad itt semmi, ami vonzaná, megtartaná az embereket. S egyelőre csak a vezérigazgatói székből tűnik úgy, hogy az ózdiak megint bíznak, reménykednek ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
