Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
IS HAZAI KORKÉP reggeli kávéján kívül nem is evett mást, mint pörköltöt galuskával. Krúdy olyan volt, mint egy uralkodó. Teljességgel hidegen hagyta, hogy egy suhanc lépked-e mellette vagy valami híresség. Mentünk végig a Rákóczi úton, mögötte a saját konflisa, ami reggeltől estig kísérte. Már nem tudom, olvastam-e vagy hallottam: egyszer Hajmáskérig vitette magát egy régi pörkölt illatáért. Ez olyan, mintha ma valaki taxin akarna Pestről Ankarába menni. A Mélypincében voltunk az asztal körül vagy tízen. Természetesen Krúdy vezette a beszélgetést. Előre figyelmeztettek: ha alkalmas pillanatban kérdezhetek is tőle valamit, az semmiképpen se legyen személyes természetű, de a világért se hozzam szóba a politikát, az irodalmat se. Nos, két dologról lehetett beszélni: a nőkről és a színházról. Ott voltam vele reggel négyig-ötig. Rémes, micsoda pofont kaptam otthon az anyámtól... * A kávéház segített is, rontott is. Volt író, aki tudott, volt, aki nem tudott kávéházban írni. Magam három helyre jártam leginkább. A Japán kezdetben csak a festőké volt, ott láthatta a közönség Kernstock Károlyt, Csók Istvánt és más nagyságokat. A tulajdonos úgy gondolta, jót tesz az üzletmenetnek, ha a költőket is odaédesgeti. Ma már nehezen elképzelhető, mi minden volt egyegy jelesebb kávéház: dolgozószoba, klub, szerkesztőség - és menedékhely hajléktalanoknak. Nagy Lajos hónapokig a Japánban aludt, a tulajdonos jószívű ember volt. A Centrálban a zseniális Karinthyt látogattuk, a Bucsinszkyba, Nagy Lajos későbbi törzshelyére József Attilával, Pap Károllyal, Tersánszkyval jártunk ... * Valahogy elszürkült az élet ahhoz képest, ami fiatalon körülvett bennünket ebben a városban. Ha az ember tavasszal ment az utcán, minden második ablak mö-VASÁRNAP, ÁPRIUS 22-ÉN DÉLUTÁN V44 ÓRAKOR A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN VIULON-DÉLUTÁN Egy 1943-as Faludy-est műsorlapja gül egy tizenhat éves lány zongorajátékát hallhatta. Rosszul zongoráztak. De a lány..., a lány az mindig csinos volt... Több volt akkoriban a kedély, a móka. Má-A születésnapi műsor 1990. SZEPTEMBER 28 ÁN ESTE 8 ÓRAKOR A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN "lelkemben még égi fény ragyog" FALUDY GYÖRGY 80 ÉVES MŰSOR 1 Óda « mig/ií ny*lvfií, 2 RgV*d» A teremt** 3 Ba'lada a Pi/Umemhet 4 Ballada a ir*i tiA'Cl 5 A azét 6 Fekete lehéi csikó* kígyók latiak 7 Kínai var* ArtnUbé'k» a »anéi sze czta és zongorán kid 8 Rotte»d*m. Erazmus!«] 2 9 Mcnaiangelo utolsó >mi|* 10 A BntiSh MuSaum könyvtáriban 11 Honvágy 12 A pontonhidon állok 13 Kocsis Zoltán zongorázik 14 Egy bizánci teológus tamatásán 15 «Orvának 16 Ai-Máán konyvéból •7 «áyugal-AuSZtráfca 19 XCI.S Mandatslam a kantáknál CXXVII szonett Sztálinista tvmnusz 5 Tanuld mag azt a varsámat 6 Kaaba tornyán. 2________ 7 XXI atonatt a zanát azarazta ás zongorán ki 6 Fulladt ájszaka. 2 0 Notesz tepok __________ 10 13. CXXXIV. azonatl ......................... 14. Kocala Zoltán zongorázik 15. 1956, te csillag.......................... 16 CUOCXIX «onstt........„............ 17. Emtákazés agy régi udvarházra .. (rászlat) BAnfty GYÖRGY SEBÓK KLARA KÉZDY GYÖRGY HÉJJÁ SÁNDOR MENSAROS lASZlO BÁLINT ANDRÁS HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ r Kockák T ibor-----------SZÉL YES HÍRE SZÉL YE SÍMRE HÉJJÁ SÁNDOR SEBÓK KLÁRA BANFFY GYÖRGY _______BÁLINT ANDRÁS HÉJJÁ SÁNDOR HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ SZÉLYES BARE MENSÁROS LÁSZLÓ KÉZDY GYÖRGY----------- BÁLINT ANORÁS SE BÓK KLÁRA------------ SZÉLYES IMRE MENSÁROS LÁSZLÓ-------------BANFFY GYÖRGY —....... KÉZDY GYÖRGY HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ tr Kocsik Tibor MENSÁROS LÁSZLÓ------------ BÁNFFV GYÖRGY HÉJJÁ SÁNOOR--------------SEBÓK KLÁRA KÉZDY GYÖRGY ------------ BÁLINT ANDRÁS SÁROS LÁSZLÓ Szerkesztő: SÍAKOLCZAY LAJOS A költőt köszönti GÖNCZ ÁRPÁD ts HORVÁTH BALÁZS ra elkomorodtunk. Sok oka van ennek, mély okai. A legfontosabb talán, hogy az emberi élet céljának ifjúságom idején még azt tartotta a többség, hogy félig-meddig erényesen éljen, s ennek révén az égbe kerüljön. Ezt ma a többség nem hiszi, s ennek kellemetlen következményei a kedélyen is kiütköznek... Sosem felejtem el... az Állatkerten túl, a Beketof Cirkusznál volt egy vasúti átjáró. Álltunk egy költőtársammal a sínek felett. Gyönyörű, langyos, őszi este volt. Bámultuk a teliholdat, ami aznap valami varázslatos, zöld fényben tündökölt. Még sohasem láttunk hasonlót. Hát még, amikor pirosra váltott! - A szemafor volt az! * Amikor a háború után hazatértem Budapestre, az amerikai hadseregtől kapott végkielégítésből vásároltam egy kis lakást a Rózsadombon. Ä domb hamarosan ellenségessé vált, ahogy tetejére költözött a pártbürokrácia. De Illyés, ha ment a város felé a hátsó Rózsadombról, mindig felfütyült értem, s együtt sétáltunk le. És átjártam borozni Tersánszkyhoz, az egyik legszeretetreméltóbb emberhez, akivel valaha is találkoztam. Sebaj, mondogatta a legsötétebb idők beköszöntével, annyit, amennyi nekem kell, furulyázgatással is megkeresek... * Ennyi év után visszatérve, a Gellérthegy és a Vár volt számomra az, amit örömmel fedeztem fel magamnak. Ifjú koromban a Vár valahogy idegennek tűnt, úgy éreztem, kinéznek onnan. Sajnos, ha körbetekintek a Halászbástyáról, a lakótelepeket is látom. Valaha Pestnek egyszer csak vége volt. A Bosnyák tér túloldalán már kukorica nőtt. Városfalak nélkül is határozott vonal húzódott a város körül. Most szétfolyik az egész. Beleveszik a külvárosok végtelenjébe, a lakótelepekbe. Itt sajnos nem sikerült, ami a bécsi szociáldemokratáknak: hogy emberséges környezet adassék a szegényebb néprétegeknek is. A hipertóniás közle-
