Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
KRÓNIKA 9 kát kapott és lehetőséget a szakmai munka előzetes befolyásolására, mégpedig összetételénél fogva, a legjelentősebbnek deklarált pártok szempontjai szerint. A Magyar Újságírók Szövetsége ugyanakkor fontosnak tartja továbbra is, hogy megállapodás szülessen a pártok és a kormány között a tömegtájékoztató eszközök pártatlan működtetésének felügyeletéről, különös tekintettel a közelgő választásokra. Közben egyre újabb bírálatok érik a kormányt a rádió és a televizió irányításával kapcsolatban. Nagy visszhangot keltett, hogy a tévé élére új elnökséget nevezett ki, s annak vezetőjévé az ismert írótörténészt, Nemeskürty Istvánt tette meg. Az azonban már hetekig nem csituló megütközést keltett, hogy az új elnökség elfogadható és nyilvános indoklás nélkül, működésének másnapján puccsszerűen elmozdította a legnézettebb műsor, a politikai tájékozódás első számú forrásának számító Híradó főszerkesztőjét, Aczél Endrét, s helyére a korábban a tévében dolgozó, legutóbb azonban a Népszava főszerkesztőjének kinevezett Pálfy G. Istvánt állította. Az ügy személyi következményei és lebonyolítási módja miatt le-, illetve felmondott a tévéhíradó szinte egész vezető munkatársi gárdája. A Nyilvánosság Klub és az újságíró-szövetség hangoztatta: hatezer újságíró bizalmát és biztonságérzetét renditette meg az intézkedés. Miután többen kifogásolták, hogy a két intézményért felelős államminiszter, Pozsgay Imre egyben a szocialista párt választási kampányát is irányítja, a politikus lemondott a két nagy nemzeti média felügyletéről. Továbbra is a régi módszerekkel? Budapesti Watergate A Szabademokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége bejelentette, hogy bizonyítékaik vannak, miszerint a Belügyminisztérium állambiztonsági szolgálatának elhárítói törvénytelenül továbbra is adatokat gyűjtenek az ellenzéki pártokról és szervezetekről. Emiatt ügyészségi feljelentést tettek, valamint követelték a belügyminiszter lemondatását, egyik helyettesének és osztályvezetőjének felmentését. Németh Miklós miniszterelnök, a politikai botránnyal kapcsolatban nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy elítél mindenfajta alkotmányellenes akciót. Egyúttal közölte: kezdeményezte, hogy a főügyészség rendeljen el soron kívüli vizsgálatot. A botrány kipattanását követően Pallagi Ferenc belügyminiszter-helyettes rádiónyilatkozatban cáfolta, hogy a rendőrség túllépte volna a hatáskörét. Hasonlóképpen beszélt a televízióban az ellenzék által bírált másik belügyi vezető, a belső elhárítás főnöke, Horváth József is. Napokkal később a vezérőrnagy - bár továbbra is kitartott álláspontja mellett - lemondott tisztségéről. A belügyminiszter zárolta a biztonsági szolgálat teljes iratanyagát, egyúttal különbizottságot nevezett ki az ügyészségi vizsgálat elősegítésére. Horváth István először azt közölte, hogy az ellenzék követelése ellenére sem mond le. Hozzátette, hogy nem volt tudomása semmilyen törvénytelenségről, és azt mondotta, hogy a szabaddemokraták és a Fidesz által nyilvánosságra hozott dokumentumok önmagukban még nem perdöntőek. Kijelentette, hogy az állambiztonság már nem áll egyetlen párt ellenőrzése alatt, de elismerte, hogy az eddigi változások a jelek szerint nem voltak elegendőek. A katonai főügyészség nyomozást rendelt el a lehallgatási botrány kivizsgálására. Megállapították, hogy a szabaddemokraták és a fiatal demokraták által a nyilvánosság elé tárt dokumentumok valóban a Belügyminisztériumból származnak. Az iratokból az derül ki, hogy a belügy biztonsági osztálya megfigyeli az ellenzéki szervezeteket, és ehhez törvénytelen eszközöket is használ. A belbiztonsági osztályon található dokumentumokat a katonai főügyészség lefoglalta. A titkos információgyűjtést leleplező belbiztonsági őrnagyot, Végvári Józsefet nyugállományba helyezték, és ellene is eljárás van folyamatban a Katonai Főügyészségen. Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy alkotmányossági szempontból meg kívánja vizsgálni a titkos információszerzésre, adatgyűjtésre és telefonlehallgatásra vonatkozó belső utasításokat. Kiderült az is, hogy mindeddig minisztériumi osztályvezetők, illetve még alacsonyabb rangú vezetők is elrendelhették telefonok lehallgatását. Budapesten és több más városban ellenzéki pártok kezdeményezésére tüntetések voltak az állambiztonsági jogsértések ellen. A budapesti akció szervezői petíciót juttattak el Horváth István belügyminiszterhez, amelyben azonnali lemondását követelték. A győri tüntetők sürgették, hogy a vizsgálatokat terjesszék ki Győr- Sopron megyére is. Tüntetések voltak Szegeden, Kecskeméten, Egerben és Békéscsabán is. Tovább gyűrűzött a botrány, mikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik főhadnagya ugyancsak a lehallgatásról szóló dokumentumokat adott át a katonai főügyészségnek, és közölte, hogy akkor már három napja folyt a kapitányságon az iratok megsemmisítése. A főkapitányság ezredese ugyanakkor cáfolta, hogy a főváros rendőrsége is részt vett volna a lehallgatásban. Stefán Géza azt mondta, hogy a főkapitányság sem telefonlehallgatással, sem levélellenőrzéssel nem foglalkozik. Az időközben összeült parlamenti ülésszakon Horváth István belügyminiszternek végül le kellett mondania. Az Országgyűlés képviselőkből álló bizottságot választott az ügy kivizsgálására, és úgy döntött, hogy ideiglenes jelleggel Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter legyen az a személy, aki engedélyt adhat titkosszolgálati módszerek alkalmazására. Tamás Gáspár Miklós képviselő Időközi választás Budapest V. kerületében a liberális ellenzéki jelölt, a Szabademokraták Szövetségének egyik vezetője, Tamás Gáspár Miklós nyerte az időközi parlamenti választásokat. Tamás Gáspár Miklós a nyolcvanas évek elején, a pártállam uralmának idején szerveződött ellenzék vezetői közül elsőként került be a parlamentbe. (Más, az utóbbi másfél évben alakult ellenzéki csoportok képviselői a korábbi pótválasztásokon már bejutottak a törvényhozásba.) Tamás Gáspár Miklós immár a második szabaddemokrata képviselő, hiszen egy korábban, az országos választásokon bekerült „honanya”, dr. Bállá Éva 1989-ben feladta független mivoltát, és a szabaddemokraták színeiben kezdett politizálni.
