Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
60 MÚLTUNK. TÖRTÉNELMÜNK teleit néhány év alatt megkétszerezte. A hadsereg reformjára az ötvenes években, lényegében a hétéves háború kényszerére került sor, Daun táborszernagy és Wenzel Liechtenstein tábornagy elképzelései alapján. Megszervezték a korábbi hadmérnöki akadémia mellett a bécsújhelyi tisztképzést, az alakulatok egységes kiképzési és vezényleti rendjét, valamint korszerűsítették a tüzérséget. A hadseregben bekövetkezett minőségi változást leghamarabb a veszedelmes ellenfél, Frigyes porosz király fedezte fel, aki egy csata után az új lábra állított osztrák hadsereget elismerőleg fehér ruhás poroszoknak nevezte. Figyelmet érdemlő kísérletek történtek még az állam és egyház hatalmának szabályozására, az oktatásügy fellendítésére, a jobbágyparaszti gazdálkodás felmérésére és terheinek enyhítésére, valamint a pianufaktúrák alapításának ösztönzésével a gyáripar fejlesztésére. A védővámos, merkantilista gazdaságpolitikával a birodalom sikeres válaszokat adott ugyan a fejlettebb, nyugat-európai területek gazdasági kihívására, de a szabadversenyes kapitalista gazdálkodás bizonyos alapfeltételeinek kialakulásán túl, erejénél, adottságainál fogva előbbre nem léphetett. Nem csekély teljesítmény ez mégsem egy olyan uralkodó jogara alatt, akit nevelteté-A királynő bemutatja József trónörököst a magyar rendeknek A korona legszebb ékkövének mondott Szilézia odalett ugyan, de a háborúk értékes tapasztalatok és felismerések sokaságával ismertették meg a királynőt, akinek képességeit, akaraterejét, munkabírását méltán tekinthetjük rendkívülinek. „Országoknak közös és első anyja" A háború szorongatása mindenekelőtt az államvezetés, a hadseregszervezés és a gazdaság ésszerű átalakítását tette szükségessé. A területi autonómián és rendi jogokon alapuló, elavult kormányszékek helyett át kellett volna térni a főhivatalok központosított, tárgy szerinti illetékiességre, ami azonban a rendek makacs ellenállása miatt rendkívül lassan és fokozatosan mehetett végbe, és a királynő életében csak részeredményekhez vezetett. Például a magyar közigazgatás nagyobb mérvű korszerűsítésére gondolni sem lehetett azok után, hogy a magyar rendek 1741. szeptember 11 -én „életüket és vérüket” ajánlották az ellenségeitől szorongatott királynőnek. Ez a sokféleképpen leírt és kiszínezett esemény nem kevesebbet jelentett, mint hogy a nagy függetlenségi mozgalmak, legutóbb a Rákóczi-szabadságharc után, a rendek megbékéltek a dinasztiával, és a Magyar Királyság megtalálta helyét a Habsburgok birodalmában. Mária Terézia méltányolta a magyar rendek viharos pozsonyi felajánlkozását, államunk különleges jogállását mindvégig megtartotta, és a magyar nemesi testőrgárda megszervezésén kívül számos tanújelét adta a magyarság iránti rokonszenvének. így például több magyar személyt emelt a legfelsőbb állami és katonai vezetés körébe, hogy csak vitéz katonáit, Nádasdy Ferencet, Hadik Andrást, vagy József és Lipót főhercegek katonai nevelőjét, Batthyány Károly tábornagyot és a „testőrírókat” említsük. Az államgépezet csekélyebb korszerűsítése mellett, lényegesen nagyobb eredményeket ért el az államháztartás rendbetétele terén Haugwitz gróf, aki pénzügyi és adóreformjával az állam bevé-Részlet a koronázási díszmenetből
