Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 Ledniczky Márton rendező met szeretnék forgatni az idegenlégióról. O, aki szolgált a légióban, az élményeiről mesélt. Ennek alapján írtunk egy forgatókönyvet. Hirdetéseket adtam fel. Többen jelentkeztek, végül is öt olyan embert választottunk ki, akik annak idején az idegenlégióban szolgáltak. „Helyzetbe hoztuk” őket, elutaztunk velük az eredeti helyszínekre, Franciaországba, Vietnamba (az egykori Francia Indokínába), Afrikába. A hely szellemének hatására előtörtek belőlük az emlékek, felelevenedett a múlt. Mindezt videóra rögzítettük, s ebből kerekedett a dokumentumfilm, amelyhez egy fikciós részt is forgattunk. Az volt a célunk, hogy a sorsokból egyetlen figurát alkossunk, akit Cserhalmi György személyesít meg. Végül is két Cserhalmi György film készült: egy „tiszta” dokumentumfilm és egy olyan, amelyben a dokumentum és a fikció keveredik.- Még felsorolni is sok a koprodukciós partnereket, hányán láttak fantáziát ebben a fűmben. Vajon ki miért?- A franciák az eredeti alapötletre - dokumentumfilm a légióról, magyar nézőpontból - haraptak rá, a fikciós elemekkel vegyített történet iránt érdeklődtek. Ez a változat szerepelt március elején a francia tévé 7-es csatornájának, a La Septnek a műsorán, igen jó visszhanggal. Szeptemberben a FR 3 sugározta, amelynek jóval nagyobb a nézettsége.- Milyenek azok az emberek, akikről a film szól?- Többségükben egyszerű, szomorú sorsú emberek, akik vagy elzüllöttek, vagy a felszínen maradtak, de semmiképpen sem gazdagok. A háború után hagyták el az országot és álltak be a Francia Idegenlégióba. Filmem szereplői például Indokínában estek hadifogságba, majd nem Franciaországba, hanem Magyarországra küldték őket vissza. Alighogy - Kínán és a Szovjetunión keresztül vonatozva - hazaérkeztek, már a pályaudvarról elvitte őket az ÁVÓ. 1956-ban szabadultak, s itt élnek köztünk ma is, ki színházi szabóként, ki nyugdíjasként, ki masszőrként. Nekik, akik éveken keresztül a halál árnyékában éltek, nagyszerű, fantasztikus, meghatározó élményük a légió.- Magát is a mítosz izgatta ?- Arra voltam kíváncsi, miért van szükség a mítoszra, mi élteti ezeket az embereket, akik magukévá tették ezt a mítoszt. Az emberek érdekeltek és az idő, ami változik és változtat. TARJÁN VERA Izraeli szobrászművésznő Budapesten Mesék Aradtól Haifáig Kirzner Emília szobra Aradról indult. Ott született, az elemi- és középiskoláit is ott végezte, majd az Ton Slavici Líceum magyar tagozatán tanult. Ezzel egy időben elvégezte a Művészeti Iskolát is. Húsz esztendeje vándorolt ki Izraelbe, ahol a haifai egyetemen folytatta tanulmányait. Három évvel később már ugyanezen az egyetemen asszisztens és kisegítő tanár volt, 1976-ban pedig rajz- és szobrászati szakot alapított a haifai Ava-Husi Kultúrházban. Kirzner Emília számos csoportos kiállítás mellett egyéni tárlatokon is bemutatta munkáit, így például Párizsban az Espace Pierre Cardin Kultúrközpontban, majd az Ephrat Galéria adott otthont munkáinak Tel-Avivban. „Páratlan tehetség” ahogy Alex Bondy is írta róla a New York-i Figyelőben ez év tavaszán. Márvány-, bronz-, faszobrokat készít, de legkedvesebb alapanyaga a fa. Mint művész-pedagógus, azt vallja, hogy a tehetség fontos, de csak tíz százalékban játszik szerepet. A lényeg: reggel felkelni és dolgozni. „Nekem meséim vannak” - mondja. Szobrai „közel állnak” egymáshoz, az egyikben megkezdett gondolat a másikban folytatódik. A Csontváry Teremben dr. Gordon Hayim, Izrael budapesti nagykövetségének titkára nyitotta meg Kirzner Emília kiállítását. A művek legömbölyített, leegyszerűsített formáikkal lágy, finom vonalúak. Kerekded idomaik melegséget árasztanak, harmóniát sugároznak, s nemcsak a szemet gyönyörködtetik, szinte hívjákcsalogatják a kezet: „Gyere, érints meg, simogass végig!” Hisszük és reméljük, hogy Kirzner Emília alkotásaival találkozhatunk még, s hogy a Carmen-hegyen megbúvó műtermében megannyi szobor készül majd, s „beszél” érzelmeiről, gondolatairól, meséiről. CSORBA MÁRIA
