Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

4 POSTALÁDÁNKBÓL _ - - ~ ~ \ •,« V V>1 X X t — A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Mint nagyon régi olva­sójuk, mondhatom, hogy a Magyar Hírek változá­sai nem csak a formában, de a cikkek tartalmában, hangnemében is a lap elő­nyére szolgálnak. Egy dol­got hiányoltam: a főbb cikkek angol fordítását, minthogy gyerekeim már nem olvasnak magyarul. Szerencsésnek tartom vi­szont, hogy minden előfi­zetőnek, ha kéri, megkül­dik a Hungarian Digest­­et. DR. KENÉZ JÁNOS GLEN WAVERLEY, AUSZTRÁLIA A formaváltozás és a tartalombővülés, a szer­kesztés stílusváltozása na­gyon jót tett a lapnak. Ér­dekesebb és tartalmasabb és főként őszintébb lett. De miért csak az ötvenes évek áldozatainak jár „re­habilitáció és kártérités”, a negyvenes évek üldözöt­téinek és áldozatainak mi­ért nem??? Mi például Felsőgödön laktunk, a szüléimét 1944. április 20- án fogatta le Endre László alispán parancsára a csendőrség, és internálták őket. Az internálásból - deportálás lett, a vagyo­núnkat széthordták. BENSHALOM HAYYIM QIRJAT BIALIK, IZRAEL Nyílt levél a Magyar Gazdasági Kamara (MGK) elnökének, Gá­bor András úrnak. A Magyar Hírek 1988. június 10-iki számában je­lent meg egy felhívás, amelyben nyugati magyar szakemberek segítségét ,W>9' á \\)AV V.t>íY t le­kérte az MGK.: bocsássák a magyar vállalatok ren­delkezésére tapasztalatu­kat honorárium nélkül, költségük megtérítése mellett. Miután hajópos­tával rendelem a Magyar Híreket, csak 1988. au­gusztus elején kaptam kézhez. Azonnal légipos­tán válaszoltam, és mi­után szeptember közepén indultam Európába, és szeptember végén érkez­tem Budapestre, kértem a MGK-t, hogy egy meg­adott budapesti címre vá­laszoljanak. Mellékeltem a szakmai életrajzomat, amelyből kiderül, hogy tagja vagyok a londoni kamarának (Institute of Chartered Secretaries and Administrators). Állása­im: 18 év állami miniszté­rium, ahol a részvénytár­saságokat bejegyzik. 18 évig előadó voltam egy felsőfokú iskolában, könyvelést és kereskedel­mi jogot adtam elő. Miután megérkeztem Budapestre, és semmi vá­lasz nem várt, felhívtam a MGK-t és beszéltem É. I. főosztályvezetővel, aki na­gyon meg volt lepve, hogy nem kaptam választ. Azt mondta, hogy utánanéz a dolognak. Fél óra múlva visszahívott és közölte, hogy szeretnének velem beszélni, menjek be a MGK irodájába, a Kos­suth Lajos térre. Október második hetében bemen­tem, és dr. Sz. T., valamint Sz. P. urakkal kb. félórás megbeszélést tartottam. Az urak azt mondták, hogy üzleti tapasztalatom nagyon kedvező. Kérték, írjam le a szakmai életraj­zomat. Én azt válaszol­tam, hogy ezt már elküld­tem. Zavart mosoly követ­te ezt a kijelentésemet, majd azt válaszolták nem tudják, hogy hol van. Kér­tem, hogy biztosítsanak egy gyors- és gépírót, ami megtörtént, és fél óra alatt elkészült az életrajz. Kb. október 18-án dr. K. P.-től kaptam egy telefont, hogy fáradjak be a MGK-hoz. Dr. K. fogadott, és meg­bízott egy tanulmány ösz­­szeállításával, ami az ausztrál részvénytársasá­gok bejegyzési módjáról szólt. Felajánlott 50 000 forintot ezért és mondta, ehhez a Nemzeti Bank hozzájárulása szükséges. Felhívott valakit a bank­nál és elmondta miről van szó, közben előttem letár­gyalt egy 30 márkás tételt, amit ő a MGK keretéből vett fel, de neki ezt most vissza kell fizetnie. Dr. K. azt mondta, két héten be­lül táviratilag fog értesíte­ni, hogy a dolog rendben van, és ő szeretné a tanul­mányt megkapni kará­csony előtt. Megadta a sydneyi magyar kereske­delmi megbízott nevét (Gy. I.) és kérte, hogy raj­ta keresztül, diplomáciai postával továbbítsam a ta­nulmányt. Október 23-án hagytam el Budapestet, és október 25-én Szingapúrból írtam dr. K.-nak. Megköszön­tem a megbízatását és a bizalmát és megjegyez­tem: várom táviratát. Ok­tóber 29-én értem vissza Sydneybe, és azonnal hoz­záláttam az anyag össze­gyűjtéséhez. A távirat vi­szont nem jött meg. Vár­tam, vártam és vártam. Közben december ele­jén egy pesti ismerősöm, dr. B. M. volt itt látogató­ban. Megkértem, hogy bu­dapesti visszaérkezése után érdeklődjön dr. K.­­nál, hogy mi a helyzet. Dr. B. karácsony előtt érkezett vissza Budapestre, és érte­sített, hogy dr. K. vála­szolt nekem december ele­jén. Én semmit nem kap­tam meg. Az egész dolgot már elfelejtettem. 1989. március 21-én azután vá­laszt kaptam (hajópostá­val) dr. K.-tól, hogy az ügy tárgytalan. Mikor el­olvastam dr. K. levelét, majdnem „sírva fakad­tam”, hogy miért késik a válaszával: „mert sajnos elég sokat voltam külföl­dön”. Ezúttal nem köszöntem meg semmit. Érthetetlen előttem, hogy ilyen magatartást ta­pasztal az ember a MGK- tól. Szegény ország... ÁCS TAMÁS SYDNEY, AUSZTRÁLIA Örömmel olvastam a „Számítunk a szellemiség­re - műszakiak világtalál­kozója” cikket. Természe­tesen roppant érdekelt, hogy cikkük különös hangsúllyal említette Neu­mann János nevét, s azzal kapcsolatban az én plená­ris előadásomat. Ez az au­gusztusi II. Tudományos Találkozó igen fontos ese­mény volt a legkülönbö­zőbb szempontokból, s cikkük roppant érdekesen és hatásosan kivonatolta az elhangzott beszédeket. Talán nem veszik tőlem rossz néven, hogy egyes tévedésekre hívom fel a fi­gyelmüket. Neumann Já­nos nem volt Nobel-díjas. Mint ahogyan azt egyes életrajzírói már említették, sajnos nagyon korán hunyt el (53 éves korá­ban), tehát mielőtt az erre szokásos kort elérhette volna. Továbbá, úgy em­lékszem, hogy matemati­kában nincs Nobel-díj, bár lehet, hogy tévedek. S különben is, János tudo­mányos pályafutása nem volt matematikára korlá­tozva, s hírnevének meg­alapozásához nem volt szüksége Nobel-díjra. De hát lehetséges, hogy én kissé elfogult vagyok. Az én nevem éppúgy Neumann, mint ahogy bá­tyámé. Annak ellenére, hogy János német nyelvű könyvkiadói szokása alap­ján John von Neumann néven ismeretes. Éppen így az itteni üzleti életben én is mint Nicholas A. Vonneuman szerepelek. Apánk „margittai” nemesi előnevét nem használjuk állandóan. N. A. VONNEUMAN (NEUMANN MIKLÓS ÁGOST) MEADOWBROOK, USA Soha magyar állampol­gár nem voltam, sőt még a szüleim sem! Őseim állító­lag - irataink nincsenek - Bukovinából lettek áttele­pítve Dél-Bánátba, Pan­­csova környékére. Nem voltak arisztokraták, sem gazdag földbirtokosok, földhözragadt szegény emberek voltak; de ma­gyarok! 1971 óta Svédországban

Next

/
Thumbnails
Contents