Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL _ - - ~ ~ \ •,« V V>1 X X t — A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Mint nagyon régi olvasójuk, mondhatom, hogy a Magyar Hírek változásai nem csak a formában, de a cikkek tartalmában, hangnemében is a lap előnyére szolgálnak. Egy dolgot hiányoltam: a főbb cikkek angol fordítását, minthogy gyerekeim már nem olvasnak magyarul. Szerencsésnek tartom viszont, hogy minden előfizetőnek, ha kéri, megküldik a Hungarian Digestet. DR. KENÉZ JÁNOS GLEN WAVERLEY, AUSZTRÁLIA A formaváltozás és a tartalombővülés, a szerkesztés stílusváltozása nagyon jót tett a lapnak. Érdekesebb és tartalmasabb és főként őszintébb lett. De miért csak az ötvenes évek áldozatainak jár „rehabilitáció és kártérités”, a negyvenes évek üldözöttéinek és áldozatainak miért nem??? Mi például Felsőgödön laktunk, a szüléimét 1944. április 20- án fogatta le Endre László alispán parancsára a csendőrség, és internálták őket. Az internálásból - deportálás lett, a vagyonúnkat széthordták. BENSHALOM HAYYIM QIRJAT BIALIK, IZRAEL Nyílt levél a Magyar Gazdasági Kamara (MGK) elnökének, Gábor András úrnak. A Magyar Hírek 1988. június 10-iki számában jelent meg egy felhívás, amelyben nyugati magyar szakemberek segítségét ,W>9' á \\)AV V.t>íY t lekérte az MGK.: bocsássák a magyar vállalatok rendelkezésére tapasztalatukat honorárium nélkül, költségük megtérítése mellett. Miután hajópostával rendelem a Magyar Híreket, csak 1988. augusztus elején kaptam kézhez. Azonnal légipostán válaszoltam, és miután szeptember közepén indultam Európába, és szeptember végén érkeztem Budapestre, kértem a MGK-t, hogy egy megadott budapesti címre válaszoljanak. Mellékeltem a szakmai életrajzomat, amelyből kiderül, hogy tagja vagyok a londoni kamarának (Institute of Chartered Secretaries and Administrators). Állásaim: 18 év állami minisztérium, ahol a részvénytársaságokat bejegyzik. 18 évig előadó voltam egy felsőfokú iskolában, könyvelést és kereskedelmi jogot adtam elő. Miután megérkeztem Budapestre, és semmi válasz nem várt, felhívtam a MGK-t és beszéltem É. I. főosztályvezetővel, aki nagyon meg volt lepve, hogy nem kaptam választ. Azt mondta, hogy utánanéz a dolognak. Fél óra múlva visszahívott és közölte, hogy szeretnének velem beszélni, menjek be a MGK irodájába, a Kossuth Lajos térre. Október második hetében bementem, és dr. Sz. T., valamint Sz. P. urakkal kb. félórás megbeszélést tartottam. Az urak azt mondták, hogy üzleti tapasztalatom nagyon kedvező. Kérték, írjam le a szakmai életrajzomat. Én azt válaszoltam, hogy ezt már elküldtem. Zavart mosoly követte ezt a kijelentésemet, majd azt válaszolták nem tudják, hogy hol van. Kértem, hogy biztosítsanak egy gyors- és gépírót, ami megtörtént, és fél óra alatt elkészült az életrajz. Kb. október 18-án dr. K. P.-től kaptam egy telefont, hogy fáradjak be a MGK-hoz. Dr. K. fogadott, és megbízott egy tanulmány öszszeállításával, ami az ausztrál részvénytársaságok bejegyzési módjáról szólt. Felajánlott 50 000 forintot ezért és mondta, ehhez a Nemzeti Bank hozzájárulása szükséges. Felhívott valakit a banknál és elmondta miről van szó, közben előttem letárgyalt egy 30 márkás tételt, amit ő a MGK keretéből vett fel, de neki ezt most vissza kell fizetnie. Dr. K. azt mondta, két héten belül táviratilag fog értesíteni, hogy a dolog rendben van, és ő szeretné a tanulmányt megkapni karácsony előtt. Megadta a sydneyi magyar kereskedelmi megbízott nevét (Gy. I.) és kérte, hogy rajta keresztül, diplomáciai postával továbbítsam a tanulmányt. Október 23-án hagytam el Budapestet, és október 25-én Szingapúrból írtam dr. K.-nak. Megköszöntem a megbízatását és a bizalmát és megjegyeztem: várom táviratát. Október 29-én értem vissza Sydneybe, és azonnal hozzáláttam az anyag összegyűjtéséhez. A távirat viszont nem jött meg. Vártam, vártam és vártam. Közben december elején egy pesti ismerősöm, dr. B. M. volt itt látogatóban. Megkértem, hogy budapesti visszaérkezése után érdeklődjön dr. K.nál, hogy mi a helyzet. Dr. B. karácsony előtt érkezett vissza Budapestre, és értesített, hogy dr. K. válaszolt nekem december elején. Én semmit nem kaptam meg. Az egész dolgot már elfelejtettem. 1989. március 21-én azután választ kaptam (hajópostával) dr. K.-tól, hogy az ügy tárgytalan. Mikor elolvastam dr. K. levelét, majdnem „sírva fakadtam”, hogy miért késik a válaszával: „mert sajnos elég sokat voltam külföldön”. Ezúttal nem köszöntem meg semmit. Érthetetlen előttem, hogy ilyen magatartást tapasztal az ember a MGK- tól. Szegény ország... ÁCS TAMÁS SYDNEY, AUSZTRÁLIA Örömmel olvastam a „Számítunk a szellemiségre - műszakiak világtalálkozója” cikket. Természetesen roppant érdekelt, hogy cikkük különös hangsúllyal említette Neumann János nevét, s azzal kapcsolatban az én plenáris előadásomat. Ez az augusztusi II. Tudományos Találkozó igen fontos esemény volt a legkülönbözőbb szempontokból, s cikkük roppant érdekesen és hatásosan kivonatolta az elhangzott beszédeket. Talán nem veszik tőlem rossz néven, hogy egyes tévedésekre hívom fel a figyelmüket. Neumann János nem volt Nobel-díjas. Mint ahogyan azt egyes életrajzírói már említették, sajnos nagyon korán hunyt el (53 éves korában), tehát mielőtt az erre szokásos kort elérhette volna. Továbbá, úgy emlékszem, hogy matematikában nincs Nobel-díj, bár lehet, hogy tévedek. S különben is, János tudományos pályafutása nem volt matematikára korlátozva, s hírnevének megalapozásához nem volt szüksége Nobel-díjra. De hát lehetséges, hogy én kissé elfogult vagyok. Az én nevem éppúgy Neumann, mint ahogy bátyámé. Annak ellenére, hogy János német nyelvű könyvkiadói szokása alapján John von Neumann néven ismeretes. Éppen így az itteni üzleti életben én is mint Nicholas A. Vonneuman szerepelek. Apánk „margittai” nemesi előnevét nem használjuk állandóan. N. A. VONNEUMAN (NEUMANN MIKLÓS ÁGOST) MEADOWBROOK, USA Soha magyar állampolgár nem voltam, sőt még a szüleim sem! Őseim állítólag - irataink nincsenek - Bukovinából lettek áttelepítve Dél-Bánátba, Pancsova környékére. Nem voltak arisztokraták, sem gazdag földbirtokosok, földhözragadt szegény emberek voltak; de magyarok! 1971 óta Svédországban
