Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
MELLÉKHATÁS: INFARKTUS HAZAI KÖRKÉP 21 Csak a betegek hálásak Nehéz lenne számba venni, mi mindenről híres Magyarország. Kezdhetnénk a sort a tokajival, a borok királyával, a királyok borával, s folytathatnánk az égőpiros paprikával, utánozhatatlan ízű, zamatú téliszaláminkkal. De ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk: akad egynéhány dolog, amiről ugyan ismernek bennünket külföldön, ám ez a hírnév nem válik dicsőségünkre. Sajnos a legszomorúbb statisztikákban, a válásban, az alkoholfogyasztásban, az öngyilkosságban, a rákbetegség gyakoriságában igencsak előkelő helyet foglalunk el a világranglistán. Ám minden bizonnyal bekerülhetnénk a rekordok könyvébe azzal is, hogy mennyi jó ötlet, újítás, találmány, „csodaszer" sikkad el nálunk érdektelenségből, szakmai féltékenységből, nemtörődömségből. Dr. Hankó László, a visszérkrém atyja, két infarktus után Varikopax. Ez a furcsa szó nem reklámszövegekből lett ismert Magyarországon, s nem is attól, hogy orvosaik ajánlották volna a rászorulók figyelmébe. A legtöbben - magam is - akkor találkoztunk először ezzel az elnevezéssel, amikor megkérdeztük az egyik-másik illatszerbolt előtt a sorban állóktól, mi az, amiért érdemes ily türelmesen a zuhogó esőben várakozniuk. „Varikopaxra, a csodálatos visszérkrémre” - hangzott a válasz. Később aztán jól eszünkbe véshettük ezt a nevet, mert a gyógyszertárakban, gyógynövényboltokban, drogériákban hónapokon át láttuk a feliratot: „Varikopax nincs, elfogyott.” Az eladók önvédelemből írták ezt ki, hogy a vásárlók ne zaklassák őket szüntelenül a kérdéssel: „Varikopax kapható?” A visszérkrém atyja, dr. Hankó László egy évtizeddel ezelőtt kezdett kísérleteihez. Amíg az ötletből forgalomba hozható, engedélyezett készítmény lett, elég nagy árat „fizetett” a feltaláló. Nemcsak két és fél millió forintjába került - ennyit költött a harminc országban bejegyzett szabadalomra -, hanem az engedélyeztetéssel kapcsolatos huzavona következményeként két infarktusába is.- Feleségem szenvedéseit szerettem volna enyhíteni, amikor nekiláttam, hogy valamiféle szert előállítsak a visszérbetegségre. Éjszakánként ugyanis többször begörcsöltek egyébként is fájdalmas, gyulladt visszerei, és kínjában le-föl járkált a lakásban. Az orvosok műtétet javasoltak, de hozzátették, hogy végleges gyógyulást az sem eredményez. Öt év múltán sikerült olyan krémet előállítanom, amely teljesen megszüntette a feleségem panaszait: nyomtalanul eltüntette a duzzadt visszereket a lábáról. Aztán kipróbálták a készítményt mások is. Először a Honvédelmi Minisztériumban - ahol akkor dolgoztam - az egyik kolléganőmnek adtam belőle. Pár hét alatt rajta is segített. Lassan híre lett krémemnek, egyre többen kerestek meg személyesen és levélben, hogy adjak, küldjék nekik visszérkrémet. Az utóbbi években már havonta több száz levél érkezett hozzám. A Varikopax visszérkrémet több mint hatezren használták eddig Magyaországon. A hálálkodó levelekből is kiderül, előbbutóbb szinte mindenkin segített. M. J. Gyöngyösről például ezt írta: „A fájdalmam nagyon gyorsan elmúlt, a visszerek láthatóan visszahúzódtak. Örökké hálás leszek Önnek.” B. Z. Budapestről pedig a következőkről számol be Hankó Lászlónak: „Köszönöm a második tégely krémet. Csodálatosan érzem magam. Amióta az Ön krémjét használom, nem húzza a görcs a lábamat. Segítségéért
