Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

KRÓNIKA 9

Mind a külügyminiszter szentendrei előadásában, mind pedig személyes beszélgetésünk során eddig csak európai kapcsolatainkról esett szó. Fontosnak tartottam azonban megkérdezni, hogy miként vélekedik amerikai kapcsolatainkról. Megemlítettem azt is: tapasztalható az emberekben egyfajta bizalmatlanság az Egyesült Államok iránt, amikor is azt kérdezik, hogy mi jó származhat nekünk ebből a kapcsolatból, hiszen Amerikától ígéreteken kívül eddig sem kaptunk egyebet.- Magyarországon a politikai tényezőkben sincsenek túlzott illúziók az iránt, hogy nagyobb arányú gazdasági segítséget kaphatnánk az Egyesült Államoktól - húzza alá némileg a közhangulatot a miniszter is. - Ezt az amerikai kormány egy rossz Fizetési mérleg birtokában nem is engedhetné meg magának. Mi szerény gazdasági támogatás mellett komolyabb politikai támogatást várunk, egyebek mellett a kisebbségi kérdésben. A legfontosabb viszont az lehet, hogy az amerikai vállalkozók - akik nem szegények - tő,két fektessenek be nálunk, kormányunk buzdítása és garanciái mellett. Ugyanakkor ezt a folyamatot zavarhatják egyes ellenzéki politikusok, valamint a sajtó hazai és külföldi támadásai, amelyek az antiszemitizmus és irredentizmus terjedésének alaptalan vádjával az egész nemzetet feketítik be.

Miben segíthet a külföldi magyarság?

A szélesebb világpolitikai összefüggések után a magyar-magyar kapcsolatok várható alakulásáról, megítéléséről kértem a politikus véleményét.- A különböző történelmi korszakok bűnei által emigrációra késztetett magyarok értékes segítséget

nyújthatnak Magyarországnak - vélekedik a külügyminiszter. - Sokan kaptak diplomáciai megbízatásokat is, ám nyilván nem minden, egyébként érdemes és alkalmas külföldön élő honfitársunkból válhat nagykövet, de tanácsadóként számítunk segítségükre, tapasztalataikra. A magyar gazdasági életet pedig azzal tudják legjobban támogatni, ha bekapcsolódnak a magyar üzleti életbe. Tájékozódásukat, hazai szakmai kapcsolataik erősítését szolgálják az egy ideje már sorozatosan megrendezésre kerülő világtalálkozók, amelyek továbbra is megérdemlik a magyar állam előzékenységét és pénzügyi támogatását.

A szomszédos országok magyarságától nem ilyen jellegű segítséget várunk, hanem azt a szép nyelvet, amelyet például az erdélyiek megőriztek, vagy azt az egészségesebb mentalitást, amely bennük a hazainál nehezebb viszonyok ellenére is megmaradt. Vitán felül áll, hogy a magyar kormánynak a továbbiakban is erőteljesen támogatni kell a kisebbségek politikai jogaiért és nemzeti kultúrája megőrzéséért folyó küzdelmet. Nincs ebben semmi „beavatkozás” vagy rendkívüliség, hiszen - hogy egy jellegzetes példát említsünk - a gazdaságilag akkor sem erős Románia már az első világháború előtt is intenzíven támogatta az erdélyi és a Balkánon élő románokat. Igaz, hogy az utóbbi, őshonos tömbről azóta megfeledkeztek, mert nem illett bele a dákoromán folytonosság elméletébe.

Á szentendrei délutánt követően Jeszenszky „tanár úr” - korábban ugyanis a Budapesti Közgazdasági Egyetem tanára volt - még Szarvasra vette az útját, ahol egy nemzetközi zsidó ifjúsági tábor résztvevőivel konzultálva ismertette hazánk új külpolitikáját.

PUSZTASZERI LÁSZLÓ

Az egyetemes magyarság szolgálatában

Az MVSZ társelnökének levele

Pátkai Róbertét, a Brit Lutheránus Egyháztanács elnökét 1989 augusztusában választották meg a Magyarok Világszövetsége társelnökének. Pátkai püspök nemrégiben levélben fordult a nagyvilág magyarságának számos személyiségéhez, hogy - mint bevezetőjében írta - még jobban tudatosítsa, mit akar a Világszövetség, amely többé már nem egy felülről az emberekre kényszerített szervezet, s így keretet és lehetőséget ad a magyarság vállalására.

Az MVSZ társelnöke a továbbiakban emlékeztetett az MVSZ megalakulásakor, 1938-ban elfogadott alapszabályra, melyben ez áll a szövetség céljaként:

Támogatni minden olyan munkát, mely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a küljöldi magyarság között a kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit figyelemmel kísérje.

Mindez manapság is a Magyarok Világszövetsége természetes célja kell hogy legyen, ám - húzza alá Pátkai Róbert - jogos volt az igény, hogy a szervezet figyelme terjedjen ki a szomszédos országokban élő magyarokra is. Az 1989. nyári közgyűlés, melyen az MVSZ mint „önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet” alakult újjá, már ennek figyelembevételével fogalmazta meg új alapszabályát és választotta újjá vezető testületéit, s azokba már bekerültek a szomszédos Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Ausztria magyar szervezeteinek képviselői is. A hatvantagú választmány egyharmada külföldön élő magyar, s három helyet fenntartottak az erdélyi magyarság képviselőinek. A levél az alapszabály következő passzusát idézi:

A Magyarok Világszövetsége feladatának tekinti a külföldön nemzeti kisebbségben, valamint szétszóródásban élő magyarság összefogását és támogatását, állást foglal helyzetük és fejlődésük kérdéseiben, elősegíti a Magyarországgal való kapcsolatok kiépítését és erősítését, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával. Támogatja és építeni kívánja a magyar nemzeti kisebbségek és a többségi nemzetek közötti kölcsönös megbecsülést és jó viszonyt. Szorgalmazza és segíti, hogy a határokon túl élő magyarság legyen összekötő erő az országok, a népek közötti kölcsönös megértés előmozdításában.

Pátkai püspök, az MVSZ társelnöke ez utóbbi tisztségében végzett tevékenységének tapasztalatait levelében így összegzi: „Az elmúlt egy év alatt meggyőződtem arról, hogy ezt a szolgálatot, amelyet vállaltam, az egyetemes magyarság érdekében szükséges végezni. Úgy vélem - írja a továbbiakban levelében -, hogy amikor kiszélesedett a demokrácia felé vezető út Magyarországon, jogosan hívom fel a világ minden táján élő magyarokat, nyilvánítsanak véleményt arról, hogyan, miként, milyen vezetőséggel dolgozzék majd a jövőben a gyökeres változásokon átmenő Magyarok Világszövetsége, amelynek sorsáról a jövőben nem felső szervek döntenek, hanem a tagok állásfoglalása, szavazatai. Vállalják tehát a tagsággal járó kötelezettségeket és éljenek a tagságot megillető jogokkal.”