Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-15 / 20. szám

NAHÁT, ABSZTRAKT LETTÉL! 49

például mint műkedvelő magánember vette meg a szobromat. Különben sem hiszek semmiféle politikai hatalomban. Anarchista vagyok!- Kiket kedvel a magyar szobrászok közül?- Schaár Erzsébet a XX. század magyar zsenije! Számomra ö ma is él, mert a szobrai élnek. Nemrég pedig az UNESCO-ban Henri Moore-ról tartottam előadást „A legnagyobb élő szobrász” cimmel. A jó szobor: élőlény, mert együtt van benne az anyag és a szellem. Ha reggel fölteszek egy követ a munkapadra, akkor még mondhatom azt, hogy az egy kő. De ha elkészült a szobor, akkor már nem lehet szétválasztani a követ és a műalkotást!

Az ősi művészetek- Szobrai a Krisztus előtti korok ősi művészetének formáit juttatják eszembe.- Vállalom az ősiséget, valóban mindig emberi ősformákból indulok ki. Én az ősi művészeteket a legmagasabb rendűnek tartom. A pszichológus Jung archetípusnak nevezi, amire gondolok. Amit a szobrászatban talán a legjobban szeretek - az a kortalanság! Ha ma egy több évezredes alkotással találkozom, akkor - ha nem is „kövülök meg” az élvezettől - élőlénnyel állok szemben. Igazi örömben van részem. Ez reményt ad arra, hogy talán az én szobraim is elevenek maradnak. A szobornak élnie kell. A figuratív-absztrakt szembeállításnak különben semmi értelme nincs. Egyszer tízszeresére fölnagyítottam egy tengerparton talált kavicsot, hogy a formáit tanulmányozhassam. A barátaim fölkiáltottak: „Nahát, absztrakt lettél!” Pedig éppen akkor a legszolgaibban másoltam a termé-C7etet

BALÁZS ÁDÁM

1. Antaiosz (vörös márvány)

2. Monumentális szobor Albiban

3. Ősanya (vörös márvány)

4. Magánház Valenciennes-ben

5. A kamaszkor (vörös márvány)

6. Alapmozdulat (carrarai márvány)

7. Karmelita kolostor, Valenciennes

A színes képeket a művész bocsátotta rendelkezésünkre, a fekete-fehér képet a szerző készítette