Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61 Mihály vajda és Basta generális reprodukció gabor Viktor történt változás abban, hogy a három kiváltságos nemzet, a magyar, a székely és a szász mellé nem emelte föl negyedik nemzetként a románt, erre még kísérletet sem tett. A legtöbb, amit az erdélyi románság érdekében tett, az az ortodox egyház támogatása volt, illetve bizonyos könnyítések a pásztorkodó román lakosság számára, mint például az, hogy az irtásföldekre, tarlókra ráengedhették a nyájaikat, amit korábban határozottan tiltottak. Annyira nem a román parasztság vagy egyáltalán az erdélyi román etnikum érdekeit tartotta szem előtt, hogy noha érkezésének hírére Erdélyben jobbágyfelkelések támadtak, amelyek a jobbágyság összetétele folytán természetesen bizonyos fokig román jellegűek is voltak, maga Mihály vajda volt az, aki leverte ezeket a felkeléseket. Az erdélyi rendi társadalom számára egy magasrendü képződmény volt, amit inkább követendő és megtartandó mintának nézett, nem pedig egy megváltoztatandó, számára káros valaminek.- Egyáltalán ebben az időben, a 16-17. század fordulóján beszélhetünk-e arról, hogy etnikumhoz igazodó politika folyt, a modern nacionalizmus értelmében ?- Nem. Hiszen ha lett volna ilyen törekvés, akkor valószínűleg megváltoztatta volna az erdélyi rendi társadalmat a románok érdekében. Miután ezt nem cselekedte meg, nagyon nehéz elhinni róla, hogy ilyenre gondolt volna. Ahhoz, hogy ebben az időben valamely etnikum a hatalmi gépezeten belül szerepet kapjon, ahhoz meg kellett felelnie a feudális kívánalmaknak, tehát egyfajta rendi szervezetet kellett kiépítenie. Mihály vajda, ha akart volna, akkor se tudott volna a románokra támaszkodni, mert nem volt olyan képviseletük Erdélyen belül, amit az ország kormányzására igénybe lehetett volna venni.- Mi a magyarázata annak. hogy mindezek után, amikor tehát Mihály vajda nem nyúlt hozzá a régi kormányzati szervezethez, nem nyúlt hozzá a rendi társadalom kiváltságaihoz, sőt még a vezető tisztviselőket is a helyükön hagyta, mégis az egész erdélyi társadalom ellene fordult?- Ennek igazából nem volt nemzeti oka. Mihály vajda a törökellenes háború, Báthory Zsigmond politikájának folytatását jelentette Erdély számára, egy olyan pillanatban, amikor ez az amúgy is szegény tartomány már ereje végén járt. Mihály katona volt, aki minden kérdést karddal akart megoldani, Erdélynek pedig béke kellett. A vajda nagyszámú hadinépe rettegésben tartotta a fejedelemség népeit, zsoldjukra igen nagy méretű adókat vetettek ki. Uralma szegénységet, létbizonytalanságot, a jövőre pedig további pusztulást ígért. BENDA KÁLMÁN
