Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59 Römer Flóris 1848/49-es honvédtiszt, Benedek-rendi szerzetes, régész, r. kát. pap, az MTA tagja IV-ben, a görög az V-VI-ban, a természetrajz, az állattan, a növénytan, az ásványtan, a fizika folytatólagosan egy-egy év anyaga a III-tól a VI. osztályig. A tudományok mélyébe avattatni Halaszthatatlan volt az egyetlen hazai egyetem - a pesti - újjászervezése is. Az egyetemről szóló 1848. évi XIX. törvény alapján látott hozzá a közoktatásügyi minisztérium az egyetem ügyeinek részletes rendezéséhez. Teljes egészében elkészült és nyomtatásban is megjelent „A magyar egyetem alapszabályai” című rendelkezés, amelyet maga Eötvös állított öszsze, gyökerében megújítva és korszerű szervezeti formát adva az egyetemi oktatásnak. Eszerint az egyetem „olly állami intézet, melyben a tanuló ifjúság a középtanodában nyert ismereteinek alapján a tudományok mélyébe avattatik”. A rendes hallgatók mellett mindenki szabadon hallgathatta a nyilvános előadásokat. Az egyetemen belül semmiféle felekezeti különbségtevésnek nem volt helye, a tanárok kinevezése is a vallásra való tekintet nélkül történt. Eötvös miniszter teljesen átszervezte az egyetemek hagyományos fakultásait. A vallások egyenlőségének elve alapján három teológiai kart kívánt kialakítani (katolikusát, protestánst és ortodoxot), a jogi és az orvosi fakultás mellett a bölcsészeti kar „általános tudományi kar” néven szerepelt, de két részre osztva: egyik a „bölcseleti” tagozat, amely a filozófiai, történelmi és nyelvi tudományokat foglalta magába; valamint a „mértani” tagozat, amelybe a mennyiségtan és a természettudományok tartoztak. Az egyes karok kölcsönösen függetlenek voltak egymástól, s teljes egyenlőséget élveztek. Minden kar maga állította össze saját leckerendjét, a minisztérium beavatkozása nélkül. De a bölcsészeti fakultás továbbra is a többi kar „előkészítő csarnoka” maradt a 14-16 éves növendékek számára, akik csak ennek elvégzése után folytathatták tanulmányaikat az egyetem teológiai, jogi vagy orvosi karán. Jelentős fejezete Eötvös egyetemi szabályzatának a középiskolai tanárképzés szervezeti kereteinek létrehozása. A miniszter ugyanis elrendelte a bölcsészeti kar „bölcseleti” és „mértani” tagozata mellett egy-egy tanárképző intézet megszervezését, egyelőre tíz-tíz kiváló felkészültségű egyetemi hallgatóval, közülük ötöt lakást, élelmezést és száz forint ösztöndíjat is kapott. Az intézetet az illetékes tagozat egyik egyetemi tanára vezette. Az intézet tagjai három éven keresztül - szaktárgyaik alapos elsajátításán túl - pedagógia képzésben is részesültek, s alkalmat nyertek tanításinevelési gyakorlatra is. Ilyen tanárképző intézmény hazánkban azelőtt még nem volt. A szegény sorsú, kiváló diákokért Több paragrafus foglalkozott a szegény sorsú, kiváló képességű hallgatókkal. A szabályok száraz szavaiból is kicsengett Eötvös segítőkészsége, amellyel lehetőleg minél több, arra rászoruló tehetséges fiatalt szeretett volna a létfenntartás gondjaitól megszabadítani. Eötvös közoktatásügyi minisztersége alatt fejeződött be a hazai oktatás magyar nyelvűvé válásának hosszú folyamata. Még az 1844. évi 2. törvény rendelte el, hogy mindegyik magyarországi közép- és felsőszintű oktatási intézményben - a korábbi, több évszázados latin tannyelv helyett - magyar az oktatás nyelve. A felsőoktatásban azonban csak fokozatosan tudtak hozzákezdeni a magyar nyelvű tanításhoz különböző okok miatt (tanárok, tankönyvek hiánya, a tudományos nyelv problémái stb.). A közoktatásügyi minisztérium egyrészt megadta mindegyik felsőoktatási intézménynek a jogot arra, hogy minden tudományágat magyarul oktasson, másrészt meg is követelte ezt, biztosítva annak eddig hiányzó feltételeit. Csakis az anyanyelven A vallás- és közoktatásügyi minisztérium központi feladatának tekintette a népoktatás korszerűsítését a törvényhozás útján. Ezért Eötvös törvényjavaslatot készített, amelyet az országgyűlés 1848 augusztusában tárgyalt. A javaslat szerint hatosztályos népiskolákká kellett átszervezni a meglévő népiskolákat, ahová 6- 12 év között kötelezően járt volna minden gyermek. Az új népiskola tananyaga kellő arányban tartalmazta a humán és reál elemi ismereteket, de leg-Trefort Ágoston, a magyar középfokú oktatás egyik úttörője
