Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN 27 is román tagozaton kívántak tanulni. Korábban is volt ugyan néhány magyar osztály, de ez semmiképpen sem felelt meg a nemzetiségi aránynak, hiszen a hétszáz diákból mindössze harminchat volt román. A halk szavú, kedves igazgatónő baróti születésű, őmaga is ebben az iskolában tanult, s a kolozsvári egyetemi évek után ide kívánkozott vissza. Kedves tanárait emlegeti - a magyar szakos Bartha Jánost, a matematikus Péter Zoltánt, aki a marosvásárhelyi tartományi olimpiákra vitte diákjait -, akik most együtt örülnek velük. A jövő súlyos gondjai Az igazgatónő jogos büszkeséggel emlékezik vissza: az eredetileg szűkebb körre tervezett névadó ünnepség menet közben bővült egyre tovább, mert a kezdeményező iskolai vezetőség, a polgármesteri hivatal, a tanács s a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mellé felzárkózott az egész város. Támogatást kaptak Baróti Szabó Dávid leszármazottaitól, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Társaság képviseletében pedig Hubert Ferenctől, aki könyvekkel, a kiállítások megrendezésével roppant sokat segített. Ferencz Sándor baróti plébános beszenteli a táblát Új tábla került Erdővidék líceumára nöknőnek, Deák Vilmának köszönheti újjáépülését. A névadó ünnepségen eszembe jutott az egyik közeli falu templomának felirata: „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni.” Népdalkórusokat, tánccsoportokat, irodalmi műsort és reneszánsz zenekart hallgathattunk. A műkedvelő, ám korántsem amatőr közreműködők bátran végigjárhatnák Magyarországot is ezzel az összeállítással. Az idén januárban egyhangú szavazattal választották meg a huszonkilenc éve itt tanitó Nagy Sándomét a középiskola igazgatónőjének. Az ő irányításával állították vissza a magyar nyelvű oktatást, nem sértve ezzel a román tanulók jogait, vagy azon magyar diákokét, akik továbbra nwtfSTEwn mj-rammTuiui ÓIM SS 3AÜ9TI fZAIé 9AVI MMCW ££25!!! _______MK.I «owsSnK
