Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

HAZAI KÖRKÉP 13

MEGÚJULÓ SZERZETESRENDEK MAGYARORSZÁGON

A pusztai vándorlás végén

Negyvenévi kényszerszünet után feléled a magyar társadalom egy nagy hagyományú intézménye. Újjászerveződnek a férfi és női szerzetesrendek. Az egyháziak kétség és remény között hányódnak. Bennük is, a világiakban is motoszkál a kérdés: miközben a társadalom igényt tart a szerzetesek, apácák újbóli szerepvállalására, ennyi idő, hányattatás, társadalmi változás után és közepette tud-e embert is adni a feladatok végzésére.

A ferencesek barna csuhájában ősz férfi a pesti metróban. Angolkisasszonyok a veszprémi vonaton. Töfögő Trabanttal autóstopposokért visszatolató szakállas kapucinus a márianosztrai úton. Csupa egzotikus jelenség, egyelőre. De ma már, ha szemünkbe villan egy-egy rendi öltözet, nem gondoljuk önkéntelenül azt, hogy „biztosan külföldi”.

Új jogszabály a szerzetesrendek működéséről, állt a katolikusok lapja, az Új Ember címoldalán tavaly, az oly sok változást hozó 1989-es év szeptember 10- én. Eszerint az akkori államfői testület, az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte azt a törvényerejű rendeletet - az 1950. évi 34-et amely négy kivételével feloszlatta a magyarországi rendeket. Ez még a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénynek - az egyházak közreműködésével folyó - a megalkotása előtt történt. E törvény előkészítése során - így a tavalyi kommüniké - nyilvánvalóvá vált, hogy a rendek működését tiltó rendelkezés nem tartható fenn. A rendek mindinkább részt vesznek az egyházi és társadalmi életben, így a tilalom anakronisztikussá vált, és indokolt volt a katolikus egyház óhaja, hogy törvény biztosítsa a szerzetesi élethez és működéshez való jogot.

Tavaly június óta 60 női, illetve férfi szerzetesközösség szerveződött újjá, s kapta meg a kultuszminisztérium egyházi főosztályától a legális működéshez szükséges jogi bejegyzést.

Öregek, betegek, megviseltek

A szétszóratást átvészeltek alighanem ugyanúgy éreztek - s valószínű, hogy érzéseik csak lassan változnak mint ahogy azt a Zircre visszatért maroknyi ciszterci közösség vezetője, dr. Kerekes Károly apát megfogalmazta:- Mintha a negyvenéves pusztai vándorlás utolsó lépéseit tennénk, amely egyben talán már megújuló életünk tapogatózásai is.

A világi életből tétován visszatérő, világi elfoglaltságukat vagy egyházi kisegítő munkájukat rendjük hívására feladó nővérek, atyák mind öregek, betegek, megviseltek. Hiába kész a lélek, ha a test ennyire erőtlen.- Legfiatalabb rendtársunk, aki még mint ciszterci, középiskolai tanári oklevelet szerezhetett, 69. évében van. Újak nevelése még hosszú évek munkája! De - folytatta dr. Kerekes Károly - készek vagyunk Isten kegyelmével a régi munkát folytatni, mihelyt és ahogy erre a külső lehetőségek módot adnak.

Mindenekelőtt rendházak kellenének, hiszen anélkül megvalósíthatatlan a rendi lét lényegét jelentő zárt közösségi életforma. A férfirendek közül mára öt vissza-Római katolikus mise a Gellért hegyi sziklakápolnánál. A misét Árva Vince (balról) márianosztrai esperesplébános, a pálos rend tagja rendtársaival együtt celebrálta