Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
MESESZÓ 53 MÉSZÖLY MIKLÓS Palkó és a szamara Palkónak volt egy szamara. Egyszer egy nagy rengeteg erdőben mendegélt a szamarával, s hogyan, hogy nem - összetalálkozott egy törpével. A törpe egy bokor aljában aludt, s a szamár véletlenül rálépett a sapkája csücskére. Haj, mérges lett a törpe nagyon! Felugrott, és elkezdett porolni Palkóval.- Nem tudsz jobban vigyázni a szamaradra?! - kiáltott dühösen.-Oda a sapkám, nézd meg, milyen csúf lett! Palkó megnézte a kicsi sapkát: az bizony összevissza szakadt. De hát most már mit csináljon? És nagy hetykén így válaszolt:- Nem tudsz jobban vigyázni a sapkádra? A szamár, az csak szamár, én nem vigyázhatok helyette! Több se kellett a törpének, még mérgésebb Jett.- Hát jő! - mondta. - Akkor RAJZ: KARAKAS ANDRÁS majd kiokosítom én! Azzal átkozlak meg, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te! Palkó jót nevetett rajta.- Na hiszen, ez nem nagy átok, ezt még elviselem! De mire kimondta - a törpe már sehol se volt. Ő meg indulni akart tovább - de a szamara nem indult. Mondta a szamárnak: - Gyí, csacsi! - S akkor a szamár is viszszamondta: Gyi, csacsi! „Hijnye, ez így nem lesz jó! - gondolta Palkó. - Ez a törpe kifogott rajtam!” S mikor már egy órája vesződött a szamárral, olyan dühös lett, hogy jó alaposan eltángálta a szegény állatot. Csakhogy az megharagudott ám, s úgy oldalba tisztelte a patájával Palkót, hogy belebukott egy nagy pocsolyába. Ott aztán ijedten kiáltozni kezdett:- Segítség! Segítség! Mire a szamár is rákezdett rögtön:- Segítség! Segítség! Éppen favágók jártak arra, s kisegítették Palkót a pocsolyából. Kérdezték, ki volt a másik ember, aki segítségért kiáltott.- Hát a szamaram - mondta Palkó, s keservesen tapogatta az oldalát. De ezt már nem hitték el a favágók. S azt mondták, hogy aki ekkorát hazudik, azt a király elé kell vinni, az büntesse meg az ilyen hazudozót. Úgy is lett. Király elé vitték, a király pedig kimondta az ítéletet: Palkót tömlöcbe kell csukni. S megkérdezte a legénytől, mi az utolsó kívánsága, azt még teljesíti. Palkó csak azt kérte, hogy a szamarától hadd búcsúzhasson el. Oda is vezették mindjárt a szamarat. Palkó meg letérdelt a király elé, s elkezdte mondani:- Felséges király uram, kegyelmezz árva fejemnek, ártatlan vagyok! S akkor a szamár is letérdelt, és ő is mondani kezdte:- Felséges király uram, kegyelmezz árva fejemnek, ártatlan vagyok! A király akkorát nevetett, hogy Palkót rögtön szabadon bocsátotta, s a szamarával együtt felfogadta udvari bolondnak.
